Magyarország-Kína 24-23

2001.12.11. 19:29
A világbajnokság nyolcaddöntőjében olimpiai ezüstérmes válogatottunk Kínával mérkőzött. Első látásra kellemes ellenfélnek ígérkezett az ázsiai együttes, ám a csapatnak nemcsak ellenlábasát, hanem önmagát - saját idegességét - is le kellett győznie. Ha nem is ment, könnyen, de mindkettő sikerült, és egy góllal jobbnak bizonyultak lányaink.
Az unos-untalanig ismételt szlogen mindannyiunknak ismert volt a Kína elleni ki-ki meccs előtt: már nem szabad hibázni, különben véget ér számunkra a vb. Az esélyek a mieink mellett szóltak, hiszen a kínai társulat még formálódóban van, hiszen nekik a fő világversenyük a hét év múlva sorra kerülő pekingi olimpia lesz. Másrészt ellenük még nem szenvedett vereséget csapatunk.

Vigyázni persze nem ártott, mert az a dél-koreai szakember, Csun Hjung Kun irányítja a szakmai munkát, aki világbajnokságot nyert hazája élén. A csoportmeccseken amúgy nem játszottak alárendelt szerepet a kínaiak vetélytársaikkal szemben, igaz a franciáktól nagyon kikaptak.

Borzalmasan kezdett csapatunk

Nem kezdődött jól a mérkőzés, hiszen a beálló posztjáról gólt kaptunk, majd a jobbátlövő, Csaj is betalált. A mieink szemlátomást idegesek voltak, Balogh és Borók is ziccerben hibázott. Farkas az ötödik percben végre gólt lőtt, de az örömünk nem tartott sokáig újra a kínaiak következtek.

Farkas révén nemsokára szépítettünk, ehhez mondjuk jelentősen hozzájárultak Sugár bravúrjai is. Támadásban sokat hibáztunk, Csen pedig kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és 6-2-es hátrányba kerültünk, a tizedik percben Mocsai jobb híján időt kért.

Borók és Kirsner révén felzárkóztunk, majd egyenlítettünk

A pauza sem segített, indításból újabb gólt szereztek az ázsiaiak, majd ismét Csaj - futtából - volt eredményes. (8-2, oda)Enerváltan mozogtunk, nem volt meglepő az ilyen arányú különbség. A csereként beállt Siti Eszter révén hosszú idő után végre gólt lőttünk, rögtön kaptunk ezután egyet, de Kirsner kétszer is jól célzott, feljöttünk 9-5-re.

A jó sorozat nem is szakadt meg: Borók és a már említett Kirsner igen elkapta a fonalat, és tíznél behoztuk a hátrányt. Ám amikor még kellett volna egy kis plusz, akkor a mindeddig kiemelkedően játszó Balogh ziccereket hagyott ki. A második félidőre így kétgólos hátránnyal jöhettek ki a lányok.

Sugár és Pálinger bravúrjai is kellettek a sikerhez

A második játérész sem kezdődött jól, miután Siti Eszter eladott egy labdát, aztán kiállították, de Kisrner - már a negyedik gólnál tart - ettől függetlenül betalált. Sugár sorozatban fogta a labdákat, de Si újra kettőre növelte az ellenfél előnyét.(12-14)

Sugár újra védett, Pigniczki előnyből szépített, első hetesünkből pedig Farkas egyenlített. (14-14) Csaj viszont megint a kínaiakat juttatta vezetéshez, Siti Bea megsérült, de tudta folytatni a játékot. Mintha az egyenlítés megnyugtatta volna a mieinket, gyorsan háromgólos hátrányba kerültünk ismét.(15-18)

Az ötvenharmadik percben vezettünk először

Balogh és Siti Bea is megemberelte magát, így megint egy volt a két csapat között. Chao és Long azonban nem kegyelmezett. (17-20) Ezek után Deli következett kétszer, majd Pigniczki, és ismét egyenlő volt. Balogh két góljával pedig az ötvenharmadik percben először vezettünk. (22-20) Siti Eszter újabb gólt lőtt, majd Farkas - lehetetlen szögből - is, Kína tíz percig nem talált az újonnan beállt Pálinger kapujába.

Az utolsó percekben már csak azzal törődtünk, hogy megtartsuk az előnyt. A végén ugyan szépítettek, mindössze egy gól lett a különbség de a lényegen ez már nem változtatott: Magyarország a nyolc közé jutott, és várhatóan Oroszország ellen mérkőzik, immáron az elődöntőért. Ennél azonban sokkal jobb játékra lesz szükség a győzelem érdekében. A hölgyek küzdeni tudása mellett a maroknyi magyar szurkolótábor is minden dicséretet megérdemel.