Szombaton műtéten esett át, s úgy tűnt, hogy állapota stabilizálódik. Hétfőn azonban váratlanul rosszabbodott a helyzete, és már nem tudtak rajta segíteni.
Valerij Lobanovszkij, a Szovjetunió és Ukrajna érdemes labdarúgóedzője, 1939. január 6-án született Kijevben. 1958 és 1964 között Dinamo játékosa volt, majd 1965-1966-ban az odesszai Csernomorec, valamint 1967-68-ban a Sahtyor Donyeck csapatában futballozott. A szovjet bajnokságokon 258 mérkőzésen 71 gólt lőtt. 1961-ben bajnok, 1960-ban ezüstérmes, 1964-ben kupagyőztes lett.A válogatottban kétszer, az olimpiai csapatban hétszer lépett pályára és összesen egy gólt szerzett.
Három ciklus alatt (1975-1976, 1982-1983, 1986-1990) irányította a szovjet válogatottat, majd az Egyesült Arab Emírségek (1990-93), Kuvait (1994-96), 2000-2001-ben pedig az Ukrajna nemzeti csapatának szövetségi kapitánya volt. Vezetése alatt a szovjet válogatott 1976-ban olimpiai bronz- és 1988-ban Európa-bajnoki ezüstérmes lett.
Lobanovszkij hazájában, Ukrajnában nemzeti intézménynek számított. Munkájának köszönhetően lett nagycsapat a Dinamo Kijev - a legnagyobb ukrán és a legnagyobb szovjet edzőnek számított. Lobanovszkij volt a kapitánya annak a szovjet válogatottnak, amely 6-0-ás vereséget mért a magyarokra az 1986-os mexikói világbajnokságon. Az idei világbajnokságra azonban nem tudta kijuttatni az ukrán válogatottat.
A politikailag is keményvonalas szakember edzőként is keménykezű volt - az edzéseken játékosait gyakran hányásig hajszolta. Az ő tevékenysége nyomán alakult ki az erőnléten alapuló, dinamikus, modern labdarúgás.