Alienek és szocialisták a Budapest Arénában

Tekintse meg leleplező galériánkat, kattintson a képre!

Organikus formák, hi-tech pattogtatós fólia, csehszlovák gránit gömbcsuklók hevernek szerteszét. Az eseményt celebráló Jánosi György gyermekminiszter és Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-jelölt mit sem sejtve araszolnak a BS felé, a narancskalapos építésvezetők minden mondata után széles mosollyal bólogatnak és olyanokat mondanak, amit csak akarat nélküli humanoidok tudnak. "A védőkalapokban vannak a Tesla-agymanipulátorok" - hasít belém a felismerés. Behúzom Lacit egy halom gázpalack mögé, és a horgászbicskával kitépjük a kábeleket a műanyag pántok közül. A különbség azonnal érezhető. Amit eddig a fejünkben harsogó Village People-refrénnek tartottunk, az valójában az idegenek műve volt: agyhullám-manipuláció. Szabadok vagyunk.

Körülnéztem. Különös volt minden. Erősen tűzött a nap, a nagy fémlepény furcsán besüppedt a talajba, a mellettünk haladó sajtós lány pedig egyszer csak azt mondta, hogy a csarnok hátsó része kinyitható lesz, hogy be tudjanak hajtani a kamionok, ha kamionverseny lesz, de mintha azt akarta volna közölni, hogy sajnos nem tudtuk időben eltüntetni az alientechnológia nyomait. Amúgy is, mi az, hogy kamionverseny? Knézy Jenő curacaolikőr színű pólóban kommunikált egy kirívóan kifejezéstelen arcú kamerás emberrel.

Kormányközeli sámánok

Odaértünk a lepény főbejáratához. Az előcsarnokban félelmetes szertartás tanúi lehettünk: az eseményt egy kitömött mókus egykedvűségével abszolváló Jánosi gyermek- és sportminiszter valamint Gy. Németh főpolgármester-aspiráns egy öltönyös sámán társaságában szorosan körbeálltak egy posztamensre helyezett, láthatóan szakrális rendeltetésű követ. (Később megvizsgáltuk, a sportcsarnok és környékének igazi kavicsból készült makettje volt.) Szorosan körbeállták és titokzatos értelmű mondatfoszlányokat mormoltak, úgymint "őserővel bíró nagy test", meg "mítikus megérinthetetlenség", végül "szakértők bevonásával".

Mi lehet ez, találgattuk, amikor Gy. Németh Erzsébet értelmesen bólintott a "tűzállóság" szó hallatán, mi pedig hátrálni kezdtünk. Jánosi miniszter még tovább árnyalta a képet azzal a felvetésével, hogy a felelősségünk - nyilván a politikusoké -, hogy "óvjuk mindenki életét, aki majd belép ebbe a csarnokba". A borzasztó kilátásoktól megtántorodva a kijáratot kerestük, de nem volt kegyelem: Jánosi folytatta a "legfontosabb számunkra a minőség" felkiáltással, amit Gy. Németh megkontrázott azzal, hogy "Budapest életében a sport kiemelt szerepet játszik", majd bevitte az ütést a "Budapestnek, illetve a magyaroknak" fordulattal. Knézy Jenő befúrta magát egy nagy halom holdkőzetbe, majd a túloldalon kifúródva berohant a sportcsarnok belsejébe.

Organizmus és dekonstrukció

Utána szaladtunk, de azonnal elvesztettük az ismert sportriporter nyomát, mivel feléledt bennünk a kritikus. Az épület kívülről olyan, mint egy kicsit rozzant, még a hipertér meghódítása előttről származó űreszköz, amit az Index építészeti felderítői lelkesen ünnepelnek. Az építők a rokonszenvesen lapos fémlepényt előszeretettel nevezik Kavicsnak.

A belsejéről egyelőre nehéz mit mondani, mert még csak a nyers betonelemek készültek el. Az előcsarnokból induló lépcsőházak kusza ablakkivágásai szolid dekonstruktivista igyekezetre utalnak. Ezt a vonalat erősíthetik majd a csarnok előtti térség épületei, ám ezekből még kevesebb készült el. A padló bent gránitborítású. A gránit az a kőzet, amelyet valószínűleg egy biztosítótársaság elnöke talált fel. Heves unalmat és érdektelenséget áraszt magából, ellentétben mondjuk egy élénk színű öntött linóleumpadlóval, ami lelkesítőbb választás lett volna. A sajtóanyag azzal fenyeget, hogy "a komplexum gyalogosterének burkolata Magyarország legnagyobb összefüggő gránitfelülete lesz, összesen 25 ezer négyzetméter." Ami a helyszínt ideálissá teszi komolyabb temetkezési vásárok megrendezésére is. Az Aréna mindenképpen a legígéretesebb budapesti épületek egyike, meglátjuk mi sül ki belőle.

Dr Wu fogságba ejti a riportereket

Befordultunk egy folyosóra, aztán semmire sem emlékszem, majd Etele hangját hallottam: "...és tényleg minden, de minden az idegenek kezében van?"

A kérdés után Dr Wu megfeszítette a vádliját, hogy megállítsa a hintaszéket, és hátradőlve, laposan a szemembe nézett. Idegesen forgatta vastag keretes szemüvegét, eddig az egyik szárát rágcsálta a székben billegve, de most látszott, hogy valami fontosat akar mondani. A hátam mögé fókuszált, Laci szemét kereste, de nyomozótársam még mindig kábán feküdt egy narancssárga kagylófotelben, arcán apró rángások futottak végig a paralizáló sugárfegyver utóhatásaként.

A Budapest Aréna alagsorában kaptak el bennünket, miután leszakadtunk a csoportunktól, hogy magunk nézzünk utána az igazságnak. Tudtuk, hogy van itt valami, de a valóság legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Egy meszes létra lábához kötözték a lábam, majd alélt partneremmel együtt Knézy Jenő örökös közvetítőfülkéjébe hurcoltak, ahol meglepetésemre nem a népszerű sportriporter várt, hanem régi ismerősünk, Dr Wu.

"Nem tudja" - suttogta a Doktor maga elé, és kibontotta műanyag nyakkendőjét. Mantrázva ismételgetni kezdte a mondatot, egy idő után nyilvánvalóan Lacinak címezve a szavakat. "Nem mondtad el neki, ugye? Nem tud ez semmit."

Rettenetes igazság

(...)

Meredten néztem Dr. Wu-t, nem értettem mi történik. Ő hitetlenkedve forgatta a fejét, arcán széles mosolyt húzott szét a tudat, hogy foglyai egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint eddig hitték. "Figyeljen rám jól, ifjú barátom. Most olyan igazság birtokába jut, ami nagyon kevés humanoid sajátja." Éppen felkiáltottam volna, hogy a humanoid nem is magyar szó, de nem juthattam el idáig. A következő pillanatban Dr. Wu ugyanis már nem önmaga volt, hanem valami egészen más.

Onnan, ahol eddig a nyaka tört elő a gallér alól, most ezernyi csáp csavarodott és lüktetett. Vékony bőrtüskék tépték fel a nejloninget, ujjai összeolvadtak és tapadókorongos rudakká alakultak át. Hiába kerestem, nem találtam a lényen sem szemeket, sem szájat. Pedig képes volt beszélni, hallottam a fejemben. Érthetetlen vartyogás visszhangzott az agyamban, de tudtam, hogy ez ő. Kommunikál velünk.

Bolygóközi elektronika

Látva, hogy így nem megyünk semmire, a lény maga mellé húzta az asztalon Knézy Jenő miniatűr lovasszobrát és elfordított rajta egy titkos kapcsolót. "Galaktikus fordítóberendezés!" - sikoltott fel Laci mögöttem, megpróbált feltápászkodni a fotelből, de néhány tétova lépés után összesett. Arca az angóraszőnyegbe fúródott, és újra elájult.

A berendezés segítségével végre emberi szavak bukkantak fel az idegen zajban. Az egész szobát betöltötte a fülsiketítő halandzsa, amiből lassan összeállt az az egy mondat, ami mindent megmagyarázott: "Leigázzuk az emberiséget, és elpusztítjuk a civilizációtokat. Kis közösségekben termelitek majd a répát, hogy etessétek a fajtánkat. És nem lesz többé melegvíz! Végetek!"

A földön fekvő Laci vörös szemeibe néztem. Mindketten zokogtunk.