Keleti szellem

Ebben a sportban nem kis bravúr európaiként, amerikaiként a világ élvonalába kerülni, mert aki gyerekként nem kínai, japán, vagy koreai levegőt szív, és nem kezd el versenyezni 8-10 évesen, nehezen kerülhet be a profi 9 danos mesterek szűk csoportjába.

A go stratégiai táblás játék, kultusza Ázsiában nagyobb, mint a nyugati kultúrkörben a sakké, a hivatásos játékosok játszmáit legalább akkora figyelem kíséri, mint bármely más élvonalbeli sportolóét a világ más táján.

A játékszabályok nagyon egyszerűek, ugyanakkor a kombinációk száma többszöröse a sakkban ismerteknek, a lépésvariációk száma tíz a hétszázötvenediken. (Egy egyes és mögötte 750 darab nulla.) A taktikai és stratégiai lehetőségek gazdagsága teszi megunhatatlanná a játékot, mely az ötleteknek és egyéniségnek talán a sakknál is nagyobb teret ad.

A góan - a keleti küzdősportokhoz hasonlóan - kyuban és danban határozzák meg a játékosok tudását. A szabályokat megismerő kezdő játékos 30 kyus, a haladó amatőr játékos egy kyus minősítést kap. Ha tovább fejlődik, erejét amatőr danban mérik, 1-től 7-ig. Profi ligás minősítések után lehet a játékos profi 1-9 danos versenyző.

A go Magyarországon

A játék terjedése Magyarországon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem klubjából indult a hetvenes évek közepén Erdős Pál matematikus segítségével. A klub játékosaiból alakult meg 1983-ban a Magyar Go Egyesület, mely Budapesten 1986-ban már Go Európa-bajnokságot rendezett. A legjobb magyar játékosok 5-6 danosak, közülük Pocsai Tibor 1988-ben Európa bajnok volt, hárman, Mérő Csaba, Köszegi Diána és Balogh Pál szereztek ifjúsági Európa bajnoki címet.

Az ifjúsági Európa-bajnokságok legeredményesebb országa Magyarország, mert Mérő Csaba, Kőszegi Diána 1-1, ifj.Balogh Pál 2 alkalommal nyerte EB címet. Ifj. Balogh Pál előtt komoly lehetőség előtt áll, ugyanis a közeljövőben hosszabb időre Japánba utazik. Az utánpótlás másik nagy reménysége Pocsai Rita, aki az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött.

A játék

A go célja a területszerzés. A táblát 19x19 vonal hálózata alkotja, amit olyan területnek tekintünk, amin a két játékosnak kell osztoznia. Az egyik játékosnak fekete, a másiknak fehér kövei vannak. A partit üres táblán kezdik, és felváltva tesznek egy-egy követ a táblára, minden alkalommal az üres kereszteződésre. A már letett kövek később nem mozgathatók, viszont a köveket (csoportokat) be lehet keríteni, így azok foglyul ejthetők.

Szabályok A játék célja területszerzés, egy játékos területe az általa körülkerített pontokból áll. Fekete kezdi a játékot, ezután a játékosok felváltva lépnek. Egy lépés abból áll, hogy a játékos kövét a tábla valamelyik üres metszéspontjára teszi. A játékosok kihagyhatják lépésüket (két passzal ér véget a parti). Az olyan csoportot, vagy egyedülálló követ, ami szorosan be van kerítve, le kell venni a tábláról. Nem szabad "öngyilkos" lépést tenni. Minden foglyul ejtett kőért, amit a játékos elvesztett, egy pontot le kell vonni a területéből. A játék kölcsönös megegyezéssel fejeződik be, mikor már egyik játékos sem tud több területe, vagy foglyot szerezni.

A játszmát általában területigényeik kijelölésével kezdik az ellenfelek, majd ezeket az igényeket igyekeznek (a területek megvédésével) érvényesíteni. A játékosok először általában elfoglalják a sarkokat és a tábla széleit. A legtöbb izgalmat az ellenséges kőcsoportok közötti harc adja, mely drámai területváltozásokat eredményezhet. A játszmák során hamar kialakul a parti sajátos arculata, nincs két egyforma játszma. Mivel a nyeréshez a játékosnak "csak" több területre van szüksége, mint ellenfelének, ezért nem is az ellenfél teljes megsemmisítése a cél, hanem az egyensúly keresése, a helyes kompromisszumok elérése. A játszma végén a játékosok saját területükön lévő összes üres keresztezési pontért egy pontot kapnak, valamint egy-egy pontot minden elfogott ellenséges kőért. Akinek több a pontja, az a nyertes.

A go nagy pozitívuma a hatékony előnyadási (hendikep) rendszer. Ez lehetővé teszi, hogy a nagy erőkülönbségű ellenfelek is egyenlő eséllyel játszhassanak egymással.

"Mutasd meg a játszmád, megmondom ki vagy"

A go az egyetlen olyan táblás játék, mely annyi, vagy több összpontosítást, szellemi erőfeszítést és akaraterőt igényel, mint a sakk. Ez is a stratégia és az elemzés könyörtelen küzdelme; a lépések megnevezései is agresszívak: támadás, fenyegetés, elfogás. A cél azonban - ellentétben a sakkal - nem az ellenfél totális megsemmisítése, mert ez hasonló tudású ellenfelek esetében nem is lehetséges. A Távol-Keletiek szerint a go nem az ellenféllel, hanem magunkkal való küzdelem.

Egy-egy go parti rávilágíthat az emberi természet különbözőségére. Megfigyelhető, hogy az agresszívabb emberek a táblán rávetik magukat az ellenfélre, és iszonyú "vérfürdőket" rendeznek, míg vannak galamblelkű játékosok, akiknek stílusára a szelídség és a visszafogott elegancia jellemző. Mindkét stílusnak megvannak a képviselői az élmezőnyben, tehát a jó játék nem függ okvetlenül a stílustól.

Háború helyett játék A go valószínűleg a legrégebbi táblás játék a világon. Az egyik legenda szerint Kína első császára, Yao találta ki a játékot, hogy fejlessze lassú észjárású fia gondolkodását. A néphagyomány szerint Tibet jövőét egyszer gotábla felett döntötték el, amikor buddhista uralkodója visszautasította, hogy csatába vonuljon, helyette - hogy elkerülje a vérontást - kihívta a támadót egy gomérkőzésre.

A verseny

A hétvégi nyílt bajnokságot Kőszegi Diána (5 dan) nyerte, ifj. Balogh Pál (5d), Csizmadia György (4d), Mérő Csaba (6d), Pocsai Tibor (6d), és Pocsai Rita (3d) előtt. A hat legeredményesebb versenyző egy körmérkőzéses döntőn vesz részt három hét múlva. Az egyesület a győztest delegálja a világbajnokságra.

Kőszegi Diána győzelme nem meglepetés: két évvel ezelőtt volt már országos bajnok. Az ötfordulós versenyen minden partiját megnyerte. A tavalyi Erdős Pál emlékverseny győztese, Csizmadia György is jól szerepelt, és a verseny utolsó partiján nagyon szoros csatát vívott Kőszegi Diánával. A 17 éves Balogh Pál végig jó formában játszott, a verseny hajrájában egy izgalmas partiban verte a tavalyi bajnokot, Mérő Csabát.

A sakk, a go és a számítógép

A sakkra már készítettek több olyan szoftver-hardver "monstrumot" (DeepBlue, DeepFritz), mely "méltó" ellenfele a világ legjobbjainak, viszont a legfejlettebb go programot is veri egy kezdőnél valamivel jobb játékos. Még a legjobb programok is durva stratégiai és taktikai hibákat vétenek, nehezen megbirkózva a több fronton zajló helyi csatározások bonyolult, többszintű egymásrahatásaival. A go, összetettsége miatt még sokáig nagy kihívást jelenthet a mesterséges intelligencia kutatóinak.

Sokkal nehezebb programozói feladat egy goprogram, mint egy sakkprogram elkészítése. A sakk esetében pusztán a nyers számítási erő okos kihasználása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy világbajnok erejű programot alkossanak, akkor is, ha a programok fejlődési trendje a mesterjelölti szinten megtört és a fejlődés lelassult. A goprogramok esetében ugyanaz a számítási kapacitás csak a gyenge, harmadosztályú szint elérésére bizonyult elegendőnek.

Mérő László matematikus szerint a mesterséges intelligencia ismert módszereivel, a jelenlegi számítógépeknél milliószor gyorsabb gépek segítségével sem érhető el az emberi csúcsteljesítmény.