Alsógatya, gumicsizma, léggitár

A versenyre kis csapatunk egy része már két nappal korábban leutazott a pályát és a "Horgászbolt és presszó" multifunkcionális egységet tesztelni. Imi, a csapatkapitány civilben csónakhengerfej-esztergáló műhelyt üzemeltet a VI. kerületben, a csapat állandó tagja Imi segédje, a roma származású Kálmán, a jó kezű Simson-blokk-preparátor, és Bandi a halőr, aki kiválóan tud cirokseprűn Santana-szólókat léggitározni.

A két ével ezelőtti versenyt nagy fölénnyel a csapat idegenlégiósa, Johnny az angol nyerte, a tavalyin sajnos nem tudott részt venni, mert a szaúdi uralkodócsalád néhány tagját próbálta angolra tanítani, amíg vissza nem kellett menekülnie Budapestre, beérve a beígért fizetés töredékével. Johnny specialitása néhány Luis Amstrong-szerzemény megdöbbentően élethű előadása, amit Bandi, a halőr bádogkannán dobolva kísér, ha nincs seprű a közelben.

Outdoor polár

A bajnokságra a nevezés pálinkaszagú ködben, hajnali hatkor történik. Az eligazításkor első pillantásra úgy tűnik, hogy a versenyzők formaruhája az M69 mintájú katonai gyakorló gumicsizmával és színes kínai dzsekivel, de a figyelmesebb szemlélődő felfedezhet néhány modernebb military cuccot is, pl. Bundeswehr kabátot US Army védjegyű terepszínű kezeslábassal és outdoor polársapkával. A helyek sorsolása után a sporttársak többsége általában bemelegítésként versenyt fut a Hédi elnevezésű ital- és sóspálcikamérő szabadtéri egységhez, amely a verseny lebonyolítására szolgáló partszakasz mértani középpontján helyezkedik el.

Nyelés vagy nyeletés

A legszerencsésebb versenyzők, akiket közvetlenül a Hédi elé sorsoltak - mivel köztudottan a csukát úgyis nyeletni kell, vagyis a kapás után nem szabad rögtön bevágni, hanem hagyni kell, hadd vigye a kishalat -, akár a pultnak támaszkodva, forralt borral a kezükben is figyelhették a karika kapásjelzőt vagy a tradicionális zöld-piros, minimum 25 grammos csukázóúszót. Jó néhányan éltek is ezzel a lehetőséggel, egy-két óra fagyoskodás után a távolabbi helyekről is el-elzarándokoltak Hédihez, ami ilyenkor információs központként is működik a bajnokság aktuális állásáról.

Nudli és fenék

Kezdetben csak a méreten aluli nudli csukák borzolták a versenyzők idegeit, nekem is sikerült kifárasztani egyet, de a verseny közepén már jöttek a hírek egy-két 40-es, 45-ös csukáról. Kb. 11 óra tájékán megjelent a közeli kisváros helyi rádiójának riportere egy 486-os laptoppal, amikor éppen az egyik szerelésemet próbáltam egyre ingerültebben levarázsolni egy fűzfáról. Roppan céltudatos kérdéseire igyekeztem szakmai válaszokat adni:
- Milyen módszerrel horgászol?
- Úszóval és fenekezve; Mi a különbség?
- Az egyiknél a fenéken van a csali, súllyal rögzítve, a másiknál vízközt, és egy úszónak nevezett bóbitás bójaszerűség tartja.
- Mit használsz csalinak?
- Kiskárászt és bodorkát.
- Mi az a bodorka?
- Olyan mint a veresszárnyú keszeg, csak kicsit más.

Bizonytalan eredetű pálinkák

A lelkes riporter közben a laptopra rögzíti az interjút, majd megkér, hadd fényképezzen le az egyik helyi internetes portál számára. Az úszós botot a fán lógva hagyom, felemelem a fenekezőt, úgy teszek, mintha keszegeznék, feszülten figyelem a kapásjelző karikát. A lelkes riporter megköszöni a válaszokat, és a pózolást, majd felvilágosít, mikor és hol hallhatom adásban magamat. Szerencsére a rádió lokális lefedettsége és az időpont extrémitása miatt kicsi az esélye, hogy ismerősök is hallják produkciómat, és a megadott portálon sem találom meg a fényképem később.

Kálmán és Johnny nem értek le kezdésre, csak Imre és én küszködünk a hideggel és a körbejáró bizonytalan eredetű házi pálinkákkal. Az eredmény siralmas, a kis szivarcsukán kívül kapásom sincs. Délben lefújják a versenyt, elballagok én is a Hédihez.

Vajszínű kalap

"Romanesz, romanesz!" - kiáltott felém Kálmán a Bubamarában felhangzó Csavales Romales felkiáltást elég sajátosan félreértve, a tavalyi horgászversenyre célozva, amikor Bandi a fél éjszakát végigropta gumicsizmában - kivételesen hólapáton léggitározva - a nyitott kocsiból dübörgő Macskajajra, mínusz öt fokban, a nyaraló teraszán. Megjött Johnny is és Tóni, a sofőr és Andy Warholra emlékeztető világpolgár. Tóni a Hédi előterében némiképp kilógott a horgász military divatnak hódoló helyiek közül hófehér polárdzsekijével és hullaelegáns vajszínű kalapjával. Ha valaki a kalapra nem figyelt fel, akkor Tóni óriás Nikonjára mindenkép, ugyanis Tóni lelkesen dokumentált mindent, az esetleges fényhiányt egy kisseb villámcsapásra hajazó vakuvillanással ellensúlyozva. Így hát Tónival, a tiszteletbeli csapattaggal kiegészülve készültünk az estére, amikor is a Horgászbolt és presszó nevezetű egységben egy kézzel rajzolt plakát szerint a Csöpi duó lép fel.

Otthon hagyta

A Horgászbolt és presszó egyik sarokasztalát már jóval a kezdés előtt elfoglaltuk, kellő távolságra a Regent hangfalaktól. Johnnyt faggatom szaúdi élményeiről, amikor sokat látott kocsmajáróknak is merőben szokatlan figura lépett be az ajtón. A több dioptriás szemüveggel sújtott 60 év körüli emberkén a pilótasapka, a kabát, a pulóver és a bakancs kiegészítésére csupán egy alsónadrág szolgált, a helyi közönség nagy röhögésére. "Otthonfelejtettem a nadrágom" - szabadkozott Z., mint ahogy később megtudtuk a nevét, persze ez nehezen volt hihető a kb. -2 fokot és a 2 km-es kerékpárutat figyelembe véve.

1 amerikai állampolgár

Tóni persze egyből dokumentálni kívánta a látványt, ebbe némi ital fejében Z. bele is egyezett, és később le is ült az asztalunkhoz, aminek engedélyezése később csaknem végzetes hibának bizonyult. Mindenki döbbenetére Z. Johnny kérdésére folyékony angolsággal válaszolt, 56-os menekült és amerikai állampolgár lévén, de ezzel számomra az érdekessége gyorsan ki is merült, mert egyre inkább kénytelen voltam lenyelni a szomszéd asztaltársaságnak az alsónadrágra, vagyis a nadrág hiányára vonatkozó, némiképp jogos beszólásait. Z. közben örömmel fogyasztotta a Tóni által fizetett köröket, aki a megjegyzéseket a zaj miatt nem hallotta.

Homofób vizelde

A helyzet akkor vált válságossá, amikor a hátsó udvari, vályúrendszerű piszoárnál vizelés közben megjegyezte két helyi legény, hogy haladéktalanul adjunk nadrágot a haverunkra, különben sem szeretik a homokosokat. Az erőviszonyokat felmérve és szerintem helyesen értékelve megkértem Imit, a csapatkapitányt, hasson Tónira: Z. mégsem olyan érdekes ember, és különben is ideje hazamennie, mert megfagy az úton. Z. vérig sértődött az unszolásra, kiült a kerthelységbe a zúzmarás fapadra, és akkurátusan megitta a maradék sörét, majd hazakóválygott valahogy. Zöld alsógatyájának egy darabja még reggel is ott virított odafagyva a fapadon a Horgászbolt és presszó előtt.

A buli egyre fergetegesebb lett, Z. távozása után a helyiek is megbékéltek, sőt a Csöpi duó zenészei a KFT Afrika c. száma után megengedték Johnnynak, hogy elénekelje velük a When the saints go marching in című Luis Amstrong-számot.

Másnap reggel Bandi, a halőr leboltolt néhány süllőt és kecsegét a halászokkal, hogy a csapat mégse menjen el hal nélkül. Mivel nekem nem jutott kecsege, kárpótlásul rá akart beszélni, hogy vigyek haza helyette egy vietnami csüngő hasú malacot.