Észtország-Magyarország 88-75
További Sport cikkek
- Pétervári-Molnár Bendegúz elődöntős az olimpiai kvalifikációs versenyen
- Ilyen még korábban nem történt Érdi Máriával
- Leadta nevezését az Európa-bajnokságra, visszatér olimpiai bajnokunk
- Eldőlt, nem lesz orosz és fehérorosz vívó a párizsi olimpián
- Evezőseink bíznak abban, Szeged is magyar kvótaszerző város lesz
Rosszul kezdődött: nem csendülhetett fel a magyar himnusz
Telt háznyi közönség várta a magyar válogatottat, a himnusz alatt azonban értetlenül álltak a mieink a parketten, mert a szervezők összekeverhettek két kazettát, a felcsendülő dallam ugyanis a legcsekélyebb mértékben, még taktusokban sem hasonlított a magyarra.
Aztán a meccsen is több volt az időszak, amikor nagy zavar uralkodott a sorainkban. Jóllehet Gulyás révén mi dobtuk az első kosarat, az észtek átvették a vezetést 3:2-nél, és ezek után csak kapaszkodtunk. Dávid zsinórban dobott hat pontja elég volt ahhoz, hogy szoros legyen az állás, de védekezésben nem állt össze a kép - Müürsepp kétszer is simán fordult le a nálánál minimum tizenöt kilóval nehezebb Gulyásról -, így nem véletlen, hogy 15:10 után a kapitány, Varga Mátyás időt kért.
Egyedül Dávid Kornél nyújtott elfogadhatót
A tanácsok használtak némiképp - Németh beállítása jót tett - ettől függetlenül 17:14-es hátránnyal ért véget az első tíz perc. A második negyed jól indult, három pontot dobtunk, és egyenlítettünk. A hazaiak viszont ezek után belehúztak, és 24:22 után elmentek nyolc ponttal.
A folytatásban - miután reklamálás miatt másodszor is technikait ítéltek ellenünk - tizenhárom pont is volt a különbség(39:26), de Gulyás és a gyengélkedő Mészáros hármasa révén nyolc pont lett a szünetre a mínuszunk.
A harmadik negyedben újra nálunk volt az előny
A harmadik negyedet hármassal kezdték a hazaiak, ám a mieink végre védekezésben csapatra emlékeztettek, labdákat szereztek, és az indításokból Németh és Dávid révén felzárkóztunk, 43:40-re. Aztán egy átmeneti hullámvölgy után ismét nőtt a különbség a két csapat között, de 50:44 után jó szériába került a csapat - Dávid és Kálmán villogott ekkor leginkább -, és az első perc után újra vezettünk 52:51-re.
Nem örülhettünk azonban sokáig, mert kívülről továbbra sem gyakran hibáztak az észtek, de az zárótízpercre csak két pont hátránnyal indultunk.(57:55) Dzunics duplája pedig ismét azt jelentette, hogy egyenlítettünk. Ezek után néhány ponttal mindig az ellenfél vezetett, Dávid és Dzunics kiváló teljesítménye nem volt elég arra, hogy a javunkra fordítsuk a meccset. Kivált, mert a folytatásban - elsősorban védekezésben - teljesen szétesett a gárda.
Végjáték: totális csőd
A bajokat tetézte, hogy a feltűnően sokat reklamáló Gulyás ellen - talán kicsit szigorúan - szándékos hibát ítéltek - náluk maradt a labda a büntetők után -, így egy szemvillanás alatt tízpontos előnyre - 75:65 - tettek szert a vendéglátók.
A végjátékban aztán minden addigit alulmúlt a társulat, elképesztő kapkodás lett úrrá a játékunkon, az észteknek pedig minden bement, így elkerülhetetlen volt a tizenhárom pontos vereség.
Izrael kezében vagyunk
Mivel Izrael hazai pályán fogadja a Bukarestben tizenhat ponttal legyőzött románokat - ezúttal tizenöt pontos siker is elég számukra -, továbbjutási esélyeink jócskán csökkentek.
|