A magyar futball és a tippmixfogadások

Az ügy kirobbanása óta sem bizonyította senki, hogy 1. alaptalan gyanúsítgatásról, 2. néhány elszigetelt esetről, pár eltévelyedett játékosról szól-e a sztori, vagy 3. ipari méretekben űzött manipuláció van a háttérben, amelyben huzamosabb ideje maguk a labdarúgók is részt vesznek. Az viszont egyértelmű, hogy a bundagyanút nem szabad kiszakítani nemzetközi összefüggéseiből, hiszen a meccseket a jobb nyerési esélyeket kínáló Ausztriában és Szlovákiában játszották meg, ahol szintén azt beszélik, hogy több sportágban (foci, hoki, kosárlabda) születnek kozmetikázott eredmények (lásd keretes írásunkat a szlovákiai helyzetről). A probléma ugyanaz, mint általában a gazdasági bűncselekményeknél, még ha a résztvevők köre nem is olyan szűk. Zuhanyhíradóból származó értesülésekhez, pletykákhoz ugyanis könnyen hozzájutni, sőt e hírek többsége még azt a próbát is kiállja, hogy több, egymástól független forrástól származnak, legyen szó akár az egyes csapatok fő "szerencsevadászairól", "az egészet mozgató néhány nagyágyúról", vagy a bundázó magyar játékostársai alibizése miatt az edzőhöz dühödt "No correct!" felkiáltással rohanó idegenlégiósról - ám ezeket bizonyítani vagy akárcsak találni valakit, aki névvel vállalja a nyilatkozatát, jóformán lehetetlen. (A Nemzeti Sport információja is olyan fogadótól származott, aki a mérkőzések felfüggesztése miatt már nem játszhatta meg a tuti tippeket.) Ha Magyarországon tényleg előre megbeszélt eredmények születnek, úgy azok a játékosok, edzők vagy vezetők sem fognak magszólalni, akik tudnak a manipulációról, hiszen saját egzisztenciájukat tehetik tönkre. A Narancs informális megkeresésére e körből többen is kijelentették: felejtsük el őket, mert

ha mesélnének, soha többé

nem kapnának munkát a magyar futballban.

Azt viszont többen is megerősítették: nyílt titok, hogy profi labdarúgók alkalmanként fogadnak a saját mérkőzéseikre, noha a fogadójátékok szabályzata szerint nem játszhatnak olyanok, akiknek közvetlen befolyásuk van az eredmény alakulására. Egy nagyi, testvér, keresztapa viszont simán megteheti a téteket, ez gyakorlatilag kockázatmentes. A rendőrség sem tekinti alapos gyanúnak, ha a határ menti településen felismerni véltek néhány magyar futballistát. A bizonyításhoz tettenérésre lenne szükség, mint az egykori liverpooli kapus, Bruce Grobbelar esetében, akit a 80-as években a bukmékernél kapcsoltak le. Ha a fogadójáték és a sport viszonyát a jövedelmezőség alapján - merőben hipotetikusan - vizsgáljuk, el lehet mondani: miközben a lebukás veszélye kicsi, a sportsikert (győzelmet) leginkább dotáló fociban a két-háromszáz ezer forintos pontprémium többszörösét is meg lehet keresni akár egyetlen fogadással. A pénzmozgás is európaibb, mint ha nejlonszatyorból a férfimosdóban osztozkodnának a bundapénzen, vagy a biztonság kedvéért gyűrűket és órákat követelnének a játékosoktól zálogba. Ráadásul nem is kell az összes játékosnak benne lennie: elég 2-3 fő csapatonként, írta a sportnapilap, az egyik csapat öltözőjében pedig már állítólag kiközösítették azokat, akik a többiek feje fölött "tippmixeltek". Mivel a játék minden meccsnél bizonyos nyereményszorzóval (oddsszal) számol, egy adott kombinációban feltűnés nélkül győzhet a hazai csapat - az pedig különösen jól jövedelmez, ha félidőben még a vendégek vezetnek (az olyan meccset, amelyen a félidőben vezető csapat végül veszít, igen magas oddsszal adják). A hírbe hozott győztes klubok vezetőinek azon érvelése, hogy mi a baj, hiszen végül is elhozták a három pontot, önmagában tehát kevéssé megnyugtató.

A bundagyanú hitelrontó, károkozó hatása kétségtelen. Ám a labdarúgás irányítói, a sajtó, valamint a fogadójátékok szervezői mind máshol látták a károkozás súlypontját. A legkevésbé kényes helyzetben a hazai tippmixet bonyolító Szerencsejáték Rt. van. Ahogy Somorai László kommunikációs igazgató a Narancsnak leszögezte, a fogadásokat nem Magyarországon kötötték. "Hazai futballmeccseket mi csak ötös kötésben kínálunk (vagyis minimum öt eseményt kell megjátszani, s ha csak egyet is nem találunk el, bukik a teljes fogadás - B. Zs.). Sokszor kérdezik is, miért nem lehet szólóban vagy kettes kötésben fogadni magyar találkozókra, mint például a szlovák irodákban. Ennek elsősorban biztonsági okai vannak, elég csak a korábbi bundabotrányokra gondolni." (Ezekről lásd Előjátékok című anyagunkat.) A Szerencsejáték Rt. tudomásunk szerint nem vizsgálja, hogy a meccsen esetleg történt-e megvesztegetés; a fogadások üzleti hatására figyel, az oddszot ennek alapján módosítják. Névtelenséget kérő szakértőnk szerint az oddszmesterek nagy pontossággal

meg tudnák előre mondani,

mely meccsek keveredhetnek gyanúba, de azok általában a fogadók kedvenc tippjei közé tartoznak, vagyis az irodák üzletileg érdekeltek abban - természetesen a rizikó minimalizálása mellett -, hogy e találkozók is a műsoron legyenek.

A spekuláció ellen jól kiépített számítógépes monitoring rendszerrel lehet védekezni, ami jelzi, ha sok fogadás érkezik egy kötésre, és túlságosan megnő az üzleti kockázat. A Szerencsejáték Rt.-nek még sosem kellett levennie mérkőzést a programból. A szlovák eset viszont jelzi: pusztán ezekkel az eszközökkel nehéz kivédeni a szervezett akciókat, hiszen ugyanabban az időben több irodában fogadtak nagy tételben; mire a pozsonyi központban észlelték a tényt, addigra már a zsebekben lapult a fogadási szelvény. A Nemzeti Sport a 12. őszi forduló kapcsán számolt be egy különös esetről: csaknem egymillió dollárt fektettek be három országban egy szerencsejáték-iroda majdnem ezer fiókjában ugyanarra az ötös kötésre. A négy magyar találkozót a fogadók eltalálták (a Videoton döntetlent játszott az MTK-val, a Győr győzött a Békéscsaba, a Zete a Kispest, a Fradi a Siófok ellen), az óriási buktától a játékszervezőt csak az mentette meg, hogy a Stuttgart hazai pályán nem tudta legyűrni a harmatgyenge Cottbust.

A magas nyereményszorzókkal szakértőnk szerint ugyanaz a helyzet, mint az erős forinttal: vonzza a spekulációs tőkét.

Míg a Szerencsejáték Rt. monopolhelyzete miatt nincs versenyre kényszerítve, addig Szlovákiában sokan vannak a piacon, és ezek egymást licitálják felül a nyerési esélyekkel. A magyar tippmixet a közép-európai gazdasági környezetben a játék magasabb adótartalma is stabilizálja - véli szakértőnk.

A tippmix a sportfogadáson belül messze a legnépszerűbb szerencsejáték, a bevételek háromnegyedét adja. A totóban és a góltotóban a pénzek töredéke forog csak, a tippmix tavalyi évi árbevétele viszont meghaladta a kilencmilliárd forintot. A labdarúgás szervezőinek fő gondja, hogy szerintük túl kevés pénz kerül vissza a labdarúgásba, noha a nyereményalap nagy része a focira tett fogadásokból származik. A Szerencsejáték Rt. ebben nem érzi magát ludasnak: minden tippmixes és totós (plusz góltotós) forint harminc, illetve tizenhét százalékát játékadó formájában befizeti a költségvetésnek, amit a sporttörvény értelmében az utánpótlás-fejlesztésre kellene fordítani. Más kérdés, hogy a szaktárca ennél jóval kevesebb pénzzel stafírozza az utánpótlásképzés koordinátorának kikiáltott Nemzeti Labdarúgó-akadémiát, évi mintegy félmilliárddal - a többi úgymond "bent lebeg a rendszerben", a nagy egyesületek sem kapnak ebből közvetlen támogatást saját utánpótlásukra. (Ez akkor lesz különösen érdekes, amikor a terveknek megfelelően bevezetik azt a klublicencet, amely előírja, hogy az üzemeltető gazdasági társaságoknak milyen utánpótlásbázist kell az első csapat mögött fenntartani.)

A sportfogadásból visszajuttatott támogatás a tippmixügyben mindazonáltal csak azért került szóba a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), valamint az első és a másodosztályú bajnokságot szervező Magyar Labdarúgó Liga (MLL) érvelésében, mert jelezni kívánták: a fogadójátékokból származó bevétel messze nem ér fel azzal a gazdasági veszteséggel, amit a bundagyanú a futballüzletágnak okoz. A Kispest konkrétan felvetette, hogy a fogadóirodák inkább vegyék le meccseiket a kínálatból. Szieben László ligaigazgató azonnali vizsgálatot, az információk összegyűjtését és rendőrségi feljelentést ígért. "Ha a gyanú bebizonyosodna, akár rögtönítélő bíróságot is összehívnánk" - mondta. Ígéretének megfelelően az összegyűjtött adatokat december közepén, egy keddi napon kellett továbbítani a rendőrségre.

A sajtó munkatársai az ügy kirobbanásától kezdve gyűjtögették a híreket. A Nemzeti Sport, a Sport Plusz és Sport1 beszámolóiból kitűnt, hogy jóval többet tudnak, illetve vélnek tudni, mint amennyit elmondhatnak mások személyiségi jogainak megsértése nélkül. Azok az értesülések azt engedték sejteni, hogy a decemberi gyanús eredmények nem csupán egyedi botlások, sokkal inkább

szervezett, kiterjedt csalássorozat

gyanítható. "A Szlovákiába tartó autókonvojok tényét nem lehet eltagadni. De majd biztos rájuk fogják, hogy síelni mentek" - fogalmazott egy, a honi labdarúgás világát belülről ismerő forrásunk.

Karácsony előtt az ügy kikerült a sportnapilapból, január közepén dr. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára a Narancsnak az mondta, hogy tudomása szerint az ügyet a Liga átadta a rendőrségnek. A sajtóban azóta teljesen leállt az információáramlás. A Narancs három héttel ezelőtt telefonon tájékoztatást kért Szieben Lászlótól, aki azt válaszolta, hogy a Liga érdekeivel ellentétes, hogy a sajtó melegen tartsa az ügyet, mert "míg az állítás csak feltételezésen alapul, addig a károkozás azonnal jelentkezik a futballt körülvevő gazdasági környezetben". Magyarán a szponzorok elriadnak. Világos. A beszélgetés a továbbiakban így alakult:

Magyar Narancs: Megtörtént a feljelentés?

Szieben László: A Liga a megfelelő helyen megtette bejelentését.

MN: Mármint hol?

SZL: Többet nem kívánok mondani.

MN: Mégis hol keressem?

SZL: Ez az. Ezért nem mondom meg, mert az újságírók úgyis csak utánamennének.

MN: Ezt most nem értem.

SZL: Jó. Viszonthallásra.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kommunikációs osztályáról Szabóné Csontos Stefánia lapunkat úgy tájékoztatta, hogy tippmixügyben nem kaptak feljelentést. Ugyanezt mondta Németh Lajos az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) sajtóosztályáról. Dr. Borbély Zoltán, a Fővárosi Főügyészség sajtószóvivője ellenben megkapta a dokumentációt, ami vagy az ORFK-ról, vagy a BRFK-ról érkezhetett. (Ha hivatalos személy nem érintett, úgy az ügyészséget a rendőrség tájékoztatja.) Még érdeklődtünk néhány szóba jöhető megyei rendőrkapitányságnál, de válaszaik azt a benyomást keltették, talán arról sem tudnak még, hogy tavaly kipattant egy bundabotrány.

Bogár Zsolt

Forrás: Magyar Narancs

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!