Jehovisták és álszurkolók a Puskás-stadionban

Ennek a hívásnak nem lehetett ellenállni. Módszertani bemutatót tartanak a rendőrök a Népstadionban "A szurkolók által megvalósított rendzavaró tevékenység rendőri csapaterő intézkedésekkel történő kezelése" címmel, állt a faxon, mi meg gondolkodás nélkül robogóra, illetve biciklire pattantunk, hiszen ez magyarul nyilván tömegoszlatást jelent.

Jehova és gumibot

Tekintse meg fotóinkat

A Stadion kertjében kisebb embercsoportok vonszolják magukat a kalkuttai jellegű párás hőségben, de nem néznek ki sem készenléti rendőrnek, sem álszurkolónak. Aztán meglátunk egy több mint gyanús csoportot, de elvegyülés közben leleményesen kiszúrjuk, hogy mindannyian "Adjunk dicsőséget Istennek" feliratú kitűzőt viselnek. Bár hallottunk harangozni vérmes baptista szurkolói csoportokról, inkább továbbállunk, kőkemény gumibot-feszület összecsapásokról fantáziálva.

A stadionhoz érve végre kiszúrjuk, hogy az egyik szektorban az álszurkolók - feltéve, hogy a valós helyzetet akarják imitálni - rasszista transzparenst feszítenek ki. Lóhalálában iszkolunk fel a lépcsőkön, András már élesíti is az objektívet. Az álgarázdák meglepően szelídnek tűnnek, egy leány és anyja jövőbe mutató beszélgetést folytat (Leány: "Anya, hogy van az, hogy holnap?" Anya: "Tomorrow."), aztán észrevesszük az Isten és a Jehova szavakat a molinón, a küzdőtéren pedig a kereszteléshez előkészített medencéket, így megint csak tovább kell állnunk, rohamrendőrt és kamuvandált keresve.

Aztán megtaláljuk őket.

A betonkaréj bejáratánál először egy nénit pillantunk meg több száz palack szódával. Talán a tömegoszlatás legújabb csodafegyvere? Aztán máris belefülelhetünk a szakszerű huligánkezelés szakmai titkaiba. "Nyugodtan, szépen melléálltok, nem hadonásztok" - mondja egy parancsnokkülsejű parancsnok plexipajzsos-sisakos alárendeltjeinek, majd lendületes galoppozással behatolnak a pályára, mi is velük, szakszerűtlenül.

Kékek vs fosszínűek

Az egyik, legalább ezer néző befogadására képes szektorban úgy harminc rendőri középiskolás álszurkoló álszurkol. A zászlók alapján éppen a kékek-fosszínűek rangadó zajlik alant, a tét: ki éli túl a fullasztó hőséget. A pálya közel eső részén egyenruhás rendőrkórus álldogál, előttük pedig egy szintén egyenruhás showman folyamatosan kommentálja és irányítja az eseményeket. A kórusról idővel kiderül, hogy nem is énekkar, hanem egy csapat készenlétis tiszt, a mikrofonos ember meg a szurkolóoszlató kurzus vezetője.

Fejlett videótechnika

Alig nézünk körül, kis híján agyonvág egy pózna, a tetején furcsa, gömb alakú kamerával. Később azt hallom, hogy a rendfenntartók ezentúl könnygáz és gumibot helyett inkább videóval küzdenek az erőszak ellen. A főpróba ezek szerint nem ment tökéletesen, a póznát ugyanis innentől egy civil ruhás férfi tartja, feszült tekintettel.

A cammogás mint csodafegyver

Az előadás egyre szürreálisabb. A mikrofonos karmester folyamatosan képes olyan nyakatekert bikkfanyelven beszélni, amit az ember csak írásban tud elképzelni. Megakadályozzák a vendégszektorba történő bejutást - egy szakasz rohamrendőr cammog le a szektor tetejéről, sorfalat alkot, és szemmel veréssel megakadályozza - metodikáját képezi - egy szakasz rohamrendőr cammog le a szektor tetejéről, sorfalat alkot, és metodikát képez - kérem a következő mozzanatot - egy szakasz rohamrendőr cammog le a szektor tetejéről, sorfalat alkot, és mozzanatszerűen álldogál - az átugrálások megakadályozása érdekében - ugyanúgy lecammognak, és megakadályozzák, aztán újra meg újra.

Egyre kevésbé értjük, mit is akart ezzel az egésszel a rendőrség, bár a pantomim kétségkívül szórakoztató. A gyakorlatilag üres szektorban bemutatott lépcsőjárás a legkevésbé sem utal arra, hogy a készenlétisek kitaláltak volna valamit a huligánok ellen.

Ravatallal az erőszak ellen

Kattintson!

Aztán kénytelenek vagyunk mindent visszavonni, ugyanis váratlanul bemutatják a csodafegyvert, ami nem más, mint egy robbanó kisállatravatal Egy fő pirotechnikát alkalmaz a szektorban - süvíti a showman, majd az egyik üléssoron fekvő, kábé egy db. foxterrier befogadására méretezett, fekete bársonnyal borított kis koporsó nagyot durran, és lila füstöt kezd eregetni. Megemeljük képzeletbeli kalapunkat: ha ez nem hat a kemény magra, hát semmi.

Figyelni kell a művelet taktikai rendjét - mondja éppen a műsorvezető, amikor az egyik rohamrendőr bezuhan a széksorok közé, de egy fanatikus felsegíti. Kalauzunk ezután meghökkentő veszélyforrásra hívja fel a figyelmet: egymástól eltérő gondolkodású szurkolók kerülhetnek ugyanabba a szektorba. Igaz, ami igaz, gondolom magamban, komoly probléma, elég nehéz lehet megoldani. De mégsem. Kiderül, hogy erre is ugyanaz a gyógyszer, mint a többi konfliktusra: közéjük kell állni, kettős sorban, és szorítani a plexipajzsot.

Ezután még elleshetünk olyan szakmai fogásokat, mint hogy a szektor kiürítésekor a nézőket a kijáratok felé kell szorítani, ahelyett, hogy a függőleges betonfalra préselnénk őket, megtudjuk, mi a teendő, ha egy szurkoló tüzet fog (poroltó alkalmazásával eloltják), aztán lassan véget ér a bemutató, láttán Tristan Tzara is csak irigykedne.

Jó és kiváló

A tehetséges karmester - akiről kiderül, hogy ő Bihari alezredes, a tanfolyam parancsnoka - néhány pattogós vezényszó után átadja a mikrofont egy civil ruhás, rövid ujjú inget viselő úrnak, akit mi civilek az Ismeretlen Buszsofőrnek nézünk, pedig nem is, ő vezérőrnagy, vagyis tábornok. Az elégedett elöljáró felhívja a figyelmet arra, hogy az elmélet és a gyakorlat között különbség van, aztán értékeli a gyakorlatot, méghozzá jónak és kiválónak.

Akkor ez most négyötöd?, kérdezem Andrástól, majd Szabolcs barátunkkal, az Origo fotósával elvonszoljuk magunkat egy közeli kerthelyiségig, és megpróbáljuk kitalálni, mire is gondolhatott a rendőrség, amikor megszervezte ezt a különös eseményt, de egyetlen tippünk az, hogy az új főkapitánynak talán mégis van humorérzéke, így nevetve búcsúzkodunk, aztán kacagva hazamotorozok.