Halálos kór támadta meg az olimpiai bajnokot

A tokiói olimpiai vízilabda bajnoka, Pócsik Dénes több mint három év után újra hazatért és jelenleg Egerben pihen, ahol pályafutásának jelentős részét töltötte. 1959-től 1976-ig játszott a csapatban, hét évet játékosedzőként. "Csábítottak, de nem vágytam el sehová" - meséli a világklasszis center, aki a klubhűség mintaképe. Nem véletlenül lett a város díszpolgára a közelmúltban.

Kuvait, Hollandia, Kuvait, Eger, Ausztrália

Pócsik 1978-ban szerződött külföldre, Kuvaitban dolgozott négy évig, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a sportág meghonosodhatott az arab miniállamban. "Még vízilabda kapu sem volt" - emlékszik vissza az akkori körülményekre. 1981-ben Hollandiába igazolt, szövetségi kapitány lett, ott lehetett a Los Angeles-i olimpián, ahol hatodik helyezést ért el csapata.

"Nagy fájdalmamra az 1982-es vb-n nem sikerült érmet nyernünk, mert a kisdöntőben kikaptunk a németektől. Pedig a csapat erejét jelezte, hogy a vb előtti felkészülése meccsen még a magyar csapatot is sikerült felülmúlnia" - magyarázta.

Pócsik: ne a betegség legyen a sztori az életemben

1984-ben újra Kuvaitba került, majd három év után visszatért Egerbe, ahol 1995-ig szakosztály-igazgató volt. "Ausztráliából kaptam ajánlatot ekkor, és nem utasíthattam vissza. Ott lehettem a sydneyi olimpián a férfi válogatott mellett" - értékelte pozícióját. "Csalódás volt, hogy csak nyolcadikok lettünk, mégis marasztaltak, Victoria állam csapatánál kaptam állást. Aztán beteg lettem."

A 63 éves Pócsik betegségéről nem szívesen beszélt: "ne ez legyen a sztori az életemben, és higgye el nekem, nehéz feleleveníteni az eseményeket". Feje jobboldalán kisebb vágás jelzi a műtétet. A tekintetén és elsőrangú memóriáján azonban nem érződnek a betegség jelei.

"Nem érzem betegnek magam

"Természetesen élhetek, de természetesen nem azokkal a feltételekkel, mint eddig. Mindenben ki kell kérjem az orvosaim tanácsát, amikor ők azt javasolták, hogy utazhatok, csak akkor ültem repülőre. Pedig jöttem volna már korábban is, mert a feleségemen - tavaly októberben - már nem tudtak segíteni az orvosok" - mondja szomorúan.

"Nem tudom meddig maradok itthon" - válaszolja az Index kérdésére,. "Nem rajtam múlik, annyi biztos, hogy novemberben visszatérek egy kontrollra. Az utolsó kezelést tavasszal kaptam. Szerencsére nem érzem betegnek magam, igaz egészségesnek sem" - mondta végül.