Ujvári Eszter felszabadult Comóban

A százszoros válogatott kosárlabdázó, Ujvári Eszter a nyáron szerződött az olasz liga egyik legjobb csapatához, a bajnokságban jelenleg második Comóhoz. A PVSK huszonnyolc éves irányítójának távozása nem sikerült zökkenőmentesre, mert lemondta a válogatottságot, és nem szerepelt a szeptemberi Európa-bajnokságon.

Megalázó tárgyalás, ködösítés

Ujvári Eszter

"Évek óta kértem a szövetség vezetőit, hogy próbálják megoldani az élsportolókhoz méltó biztosítási rendszert. Néhány éve ugyanis, amikor a válogatottban súlyosan megsérültem, akkori csapatom a PVSK felbontotta munkaszerződésemet, a szövetség pedig nem kárpótolt. Se munka, se pénz. Most is csak hitegettek, minden rendben lesz, csak vállaljam el, és majd... Egy, a számomra megalázó tárgyaláson kívül nem történt más, mint a ködösítés a sajtóban, az illetékesek részéről, természetesen az én káromra. Persze engem senki nem kérdezett meg. Se a kapitány, se újságíró. Egy életre szóló tanulság volt. Úgy vélem, nem tehettem mást, nehéz, de helyes döntést hoztam" - emlékezett vissza arra, hogyan mondta le a nemzeti csapatban való szereplést.

Felvetésünkre, miszerint érződött-e hiánya, így válaszolt: "volt, akinek biztosan hiányoztam, és bizonyára akadt olyan is, akinek egyáltalán nem." Ettől függetlenül reméli, hogy a jövőben ott lehet a csapatban, feltéve, ha ez a gond megoldódik, és persze a szerződését meghosszabbító kapitány, Rátgéber László is számít rá.

Gyors beilleszkedés

Comói beilleszkedéséről szólva kifejtette, minden várakozását felülmúlta a fogadtatás. "Az első pillanattól kezdve elfogadtak, ebben alighanem nagy szerepet játszott az is, hogy olaszul szólaltam meg - a gimiben ezt a nyelvet tanultam -, így nem voltak különösebb nyelvi problémáim. Meglepett, hogy mennyire jól ismertek, az Euroliga-sorozat ebből a szempontból kétségkívül sokat segített, szinte a legapróbb részletekig tisztában voltak az eredményeimmel" - magyarázta.

"Még olyan kosarakról, megmozdulásokról is említést tettek a társaim, amelyekre én már csak felületesen emlékeztem. Azt hittem, sokkal jobban meg kell szenvednem a beilleszkedésért, hiszen mégiscsak külföldi vagyok, de ezt egyszer sem éreztették velem" - mondta Ujvári a comói kezdetről.

Négy hónap alatt többet foglalkoztak vele, mint itthon tíz év alatt

Az első vacsorameghívásra sem kellett sokáig várnia, már megérkezése estéjén vendégül látták csapattársai. Elárulta, kizárólag pozitív benyomásokban volt része, és mindez csak fokozódott. Az olasz sajtó is jól fogadta. "Furcsa, de aki jól játszik, az újságban is elismerik. Még velem is többet foglalkoztak itt a négy hónap alatt, mint otthon tíz év alatt" - jelentette ki.

Megjegyezte: örömmel tölti el, hogy Comóban nem izgat senkit, hogy kinek a kije. "Otthon olykor bántott, hogy a magánéletemmel - a párommal is gyakran - igaztalanul csúnyán foglalkoztak, sok méltatlan dolgot kellett megélnünk, edzőktől, újságírótól. Itt nincs ilyen" - állította. A párjáról, Csiszár Jenőről az Indexnek annyit mondott: "éli a futballistafeleségek életét."

Ujvári: Nem haknizom le a védekezést, de

Játékáról szólva nem tagadta, felszabadultabb és kiegyensúlyozottabb lett, mint Pécsett volt. "Comóban többet játszom, és mást. Szerencsére nem is megy rosszul, tíz pont feletti meccsátlagom van, legutóbb például tizenhét pontot értem el Parmában. Bosszút álltam a Pécsért" - értékelt.

Viszonyításképpen ismertette, hogy itthon teljes erővel védekezett, de a támadások befejezése nem elsődlegesen az ő feladata volt. "Valahogy mindig a kevésbé látványos, piszkos munka jutott nekem. Nem akarom azt mondani, hogy itt lehaknizom a védekezést, de nem kell úgy rakkolnom, nem kell felőrlődnöm a saját palánkunk alatt, mint otthon. Támadásban megtaláltam a ritmust, élvezem a játékot. És ami a legfontosabb, bíznak bennem."

Korábban kellett volna elmennie Pécsről

"Négy hónap elég volt ahhoz, hogy beválogasson a szakma az Olaszországban játszó idegenlégiósok All Star csapatába" - mondja nem kis büszkeséggel. Az Indexnek azt is bevallotta, sajnálja, hogy nem korábban döntött a külföldi folytatás mellett. "Bár boldog, és büszke vagyok arra, hogy egyedüli magyar játékosként képviselhetem hazámat Olaszországban, de azért az igazi, mégis csak az lenne, ha mostani játékostársaim ellen játszanék, címeres mezben" - összegzett.