Az ügyetlenekből lesznek a kalapácsvetők

2004.09.06. 11:16
Botrány nélkül ért véget a szombathelyi kalapácsvető világdöntő. Annus Adrián, az olimpiai bajnoki címétől megfosztott kalapácsvető sörrel a kezében nézte a versenyt, edzője egy meg nem nevezett sportvezetőre haragudott, a nézők véleménye megoszlott Annus ártatlanságáról. Szombathelyen veszélybe került a kalapácsvetés jövője.

"Csókolom, kalapácsvető szeretnék lenni" - jelentkezett a tapolcai sportpályán negyvennyolc nyarán az alig tizenhat éves Csermák József. Egy nappal korábban hallgatta a néprádión Németh Imre olimpiai aranyat érő versenyét, az 56 méter 2 centiméteres vetésének közvetítését. Tapolcáról levelet írtak az olimpiai bajnoknak, aki részletes edzéstervet küldött válaszában. A helsinki olimpián ismét a magyar himnuszt játszották a kalapácsvető-döntő után.

Csermák József olimpiai aranyérmének szólt.

Meg kell élni

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség Szombathelyen rendezte a kalapácsvető-világdöntőt. A férfiak nyolcfős mezőnyében az első helyezettnek járó harmincezer dolláros fődíjra az olimpiai ezüstérmes Tyihon, az athéni negyedik Gyevjatovszkij vagy Pars Krisztián pályázott a legnagyobb eséllyel. Hiányzott egy magyar, pedig nála a világon eddig csak heten dobtak nagyobbat: Annus Adrián.

A győztes dobás

A VIP-tribünnel szemben, hat ember - köztük edzője, Vida József - gyűrűjében áll Annus Adrián, az olimpiai aranyérmétől vizelési okokból megfosztott kalapácsvető. Kezében újabb és újabb söröket szorongat, és szívesen aláírja az ötpercenként orra alá dugott műsorfüzeteket. "Ne haragudj, nem akarok nyilatkozni semmit, szeretnék végre a jövőmmel foglalkozni - mondja, majd a pályára mutat, ahol tavaly megnyerte a versenyt, és erre most is jó esélye lenne: - Nagyon fáj a szívem, megszakad." Színpadiasan hangzott a nagydarab ember szájából. Egy könnycsepp csordul ki a szeméből. A jövőjéről semmi biztosat nem tud, de sürgeti az idő, mert "meg kell élni valahogy".

Nincs válasz

A pénzkeresésre a szombathelyi verseny éppen megfelelő lett volna, athéni exodusa után azonban bejelentette, hogy végleg felhagy a versenyzéssel. "Egy-két hónap alatt eldől, hogy mihez kezdek" - mondja. "És mi lesz az aranyéremmel? Visszaadod a japánnak?" Annus ezt is az időre bízza: "Az idő eldönti." "De mégis, feladod postán Murofusi címére?"

A kérdésre nincs válasz, de Annus edzője, Vida József közbeszól: "Volt egy ember, aki a botrány kipattanása után azt mondta, hogy Adriántól nem vehetik el az aranyérmét. Pár nap múlva már úgy nyilatkozott, hogy Adriánnak vissza kell adnia az aranyat." Hogy ki volt ez az ember, azt nem árulja el, de nem is érdekes. Az elmúlt napokra vonatkozó konkrét kérdéseket Vida és Annus elhárítja. Arra is csak egy grimasz a válasz, hogy az olimpia után még a NOB végrehajtó bizottsága előtt Annust védő Schmitt Pált milyen tényekkel szembesíthették, hogy másnap, az olimpikonok fogadásán már "öt, esküjét megszegő, méltatlanul viselkedő" sportolóról beszéljen.

Jobb lenne, ha lemondana

Szombathely már nem áll egy emberként Annus Adrián (és az aranyérmétől szintén Athénban megfosztott Fazekas Róbert diszkoszvető) mellett. Az egyik szélsőséges vélemény szerint "tele voltak doppinggal". Ezek a nyilatkozók nevüket nem vállalják. De a nevüket adók szerint sem egyértelmű, hogy mi történt Athénban. "Azt csak Adrián tudja" - mondják a Király testvérek, akik minden szombathelyi sporteseményen jelen vannak.

Drukkolnak Annusnak, hogy meg tudja magát védeni. Nem a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség az első számú ellenségük, hanem Schmitt Pál MOB-elnök. "Jobb lenne, ha lemondana" - így Király Krisztián, majd Árpád egy éles kanyarral fontosnak tartja elmondani, hogy a Haladás futballcsapatánál szerencsére nem rontja tovább a levegőt a Bíró nevű tulajdonos, és inkább "a Pápát teszi tönkre".

Finn, belarusz, magyar kalapácsvető a dobogón

A kalapács így, a kalapács úgy

A tizenhat éves szombathelyi Németh László az elhajított kalapácsokat viszi vissza a dobókörbe. A hét kiló huszonhat grammos kalapács ára harminc- és százezer forint között van. Különben a drágával is éppen akkorát lehet dobni, mint az olcsóval, de a márkát meg kell fizetni. Németh hat méter híján annyit dob, mint Csermák József az 1952-es helsinki olimpián. Más hasonlóság nincs a két sportoló között. "Idén abbahagyom, mert hiányzik a labda, inkább kosarazni szeretnék" - mondja, de senki ne számítson arra, hogy újabb Dávid Kornélja lesz a magyar kosárlabdasportnak. "Ügyetlen vagyok ahhoz, még a Falcóba se férnék be" - ismeri el. A korosztályában tavaly második legjobb magyar nyolcévesen fogott először kalapácsot a kezébe: "Nem önszántamból, de otthon mást sem hallottam, mint a kalapács így, a kalapács úgy". Nem véletlenül. Németh László nagyapja az a Németh Pál, aki Szombathelyet - mondjuk így - a kalapácsvetés fővárosává tette.

Csak a lábaddal gondolkozzál

Ötszáznál több korosztályos bajnokot nevelt. Az elmúlt húsz év nemzetközi versenyein helyezést elérő kalapácsvetőknek - Kiss Balázst, Atlanta bajnokát kivéve - ő volt az edzője. Annust 2001-ig edzette, akkor "viharos körülmények között" elváltak útjaik, Athén címétől megfosztott bajnoka Vidához egy új szombathelyi egyesületbe, a Dobó SE-be igazolt. Az Annus-ügyről nincs a nyilvánossággal megosztható véleménye, de bízik benne, hogy "nem lesz végzetes következménye" az esetnek. "Mire gondol?" - kérdezem. "A szponzorok lépnek vissza, fél emberöltő munkája semmisül meg" - válaszol, közben fél szemmel már az utolsó dobására készülő Pars Krisztiánt figyeli. "Krisztián, nagyon odafigyelj! Csak a lábaddal gondolkozzál!"

Pars nem túl nagy dobása ("Fölfelé megy, bassza meg") után megmagyarázza tanácsát: "A kalapácsvető halála, ha kézzel akarja eldobni a kalapácsot. Lábbal kell dolgozni és a megfelelő pillanatban finoman kiengedni a kézből a kalapácsot" - mondja és mindjárt el is mutogatja. "Sok srác akar kalapácsvető lenni?" - kérdezem, hiszen hol van még egy olyan város, ahol egy kalapácsvető-verseny képes egy kisebb stadiont megtölteni. "Ugyan már! - fortyan fel. - Az ügyetlenekből lesznek a kalapácsvetők. Az iskolákat járjuk, és azok közül válogatunk, akik tehetségtelenek a labdajátékokhoz. Szinte megerőszakoljuk a gyerekeket, hogy eljöjjenek kalapácsvetőnek."

Ja, a kalapácsvető-világdöntőt Olli-Pekka Karjalajnen nyerte. Athénban a legjobb nyolc közé sem került.

Finn és orosz győzelem
  
A győztes 30 ezer dollárt, a második 20 ezret, a harmadik 12 ezret vihetett haza.
A férfiak dobogósai:
1. Karjalainen (finn) 81,43
2. Tyihon (fehéorosz) 80,44
3. Pars Krisztián 79,17
nők:
1. Kuzenkova (orosz) 72,90
2. Cander (fehérorosz) 72,06
3. Montenbrun (francia) 70,63 A Világdöntőre a többi számban - a kalapácsvetés kihelyezett versenye után - két hét múlva Monte-Carlóban kerül sor.