'Ausztriának nyertem olimpiát, de a himnuszát nem tudom'

Grosics szüntette meg a szakosztályt

Öt évig szorgalmasan műkorcsolyázott, amikor egy gyorskorcsolya-versenyre tévedt. "Nem is találkoztam addig a sportággal, hozzá való cipőm sem volt, de rábírtak, induljak el. A kezemet úgy tartottam, mint egy műkoris, de egész gyorsan haladtam, és mivel sikerélményem volt, megkedveltem a körbe-körbe rohangálást" - mondta.

A művészi tornának köszönhetően lazák voltak az izmai, a ruganyosságát egy gátfutó is megirigyelhette volna, így hamarosan javítani kezdte az országos csúcsokat. '84-ben negyedikes gimnazistaként élete első olimpiáján vehetett részt Szarajevóban. "A Bp. Volán elnöke, az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula kevéssel az olimpia előtt jelentette be, hogy a szakosztályra már nincs pénz. Így az MTK-ba vezetett az utam, és azt hiszem, álszerénység nélkül mondhatom, hogy a magam sikeressége egyszersmind tehetsége mentette meg többieket is, mert az edzőmet is leigazolta az egyesület. Lényegében így vált zavartalanná a felkészülésem a játékokra" - emlékezett vissza.

A nagyon fájó seb - itthonról

A magyarnak született Hunyady Emese Ausztriának nyert aranyakat, de 1999-ben Heerenveenben holland zászlóval ünnepelt

Még ugyanebben az évben elhagyta az országot, férjhez ment, de nem volt igazi nagy szerelem. "Spontán jött a házasság, a már osztrák állampolgár Németh Tamáshoz mentem hozzá. Az igen kemény szigorral felnevelő édesapám kis híján kikészült a hírtől. Én azonban bevállaltam, tudtam, hogy nehéz lesz, és hogy nem lesz odaát sem kolbászból a kerítés, hogy nyelvismeret és mindenféle képzettség nélkül Bécsben élek tovább" - osztotta meg első házasságának részleteit.

Az edzők mintapéldánya

A sportággal természetesen nem hagyott fel, és munka mellett keményen edzett, '88-ban már osztrák színekben vett részt az olimpián. "Jó hangulat volt, kár, hogy lázas lettem, így nem sikerült értékelhető eredményt elérnem" - mondta calgary-i szerepléséről.

Négy évre rá viszont már érmes Albertville-ben - harmadik helyezett -, mégis csalódott, mert érzése szerint nyernie kellett volna, de a hirtelen jött meleg valamint a kedvezőtlen sorsolás megfosztotta a még jobb helyezéstől. Ekkor már az edzéseit a lengyel Marek Stanuch irányította, akinek későbbi sikereit is köszönheti.

"Marek foglalkozott velem, gondoskodott rólam, megbízott bennem, tudta, hogy nagyon lelkiismeretes vagyok, én pedig tudtam, hogy ő is eredményeket akar, így egymásra találtunk, hamar tökéletes összhang alakult ki közöttünk. Talán nem is véletlenül mondogatta, hogy valamennyi edzőnek olyan sportoló kellene, mint én vagyok, aki részmunkaidőben dolgozik egy bankban, de az edzéseken a lelkét kiteszi" - magyarázta.

Valcer és olimpiai arany az osztrákoknak

Pályája egyik csúcsára '94-ben, a norvégiai Lillehammerben - pontosabban Hamarban, mert a korcsolyaversenyek ebben a kisvárosban voltak -, érkezett fel. "Mindig mondják nekem, hogy ez volt a csúcs, de én arra is igen büszke vagyok, hogy rengeteg versenyen indultam, számos Európa- és világbajnoki címet szereztem, és szakmailag még ennél is fontosabb: az összetett Világkupát is elhódítottam. Furcsa, ám én csak úgy fogtam fel az olimpiát, mint egy átlagos versenyt."

Hunyady szerint a sikerben kétségtelenül közrejátszott, hogy nem az olimpiai faluban lakott a többi sportolóval együtt, hanem a pályától alig száz méterre, egyedül, így nem vihette el magával a dzsembori, a bulizás, és kizárólag a versenyre összpontosíthatott.

"Ez az én jegem, itt csak nyerhetek, gondoltam már jóval a verseny előtt is, és szerencsére ez bekövetkezett. Jól futottam, magabiztosan, és legyőztem az orosz Fedotkinát, ezzel megszereztem Ausztria első korcsolyás aranyát. Jöhetett a tiszteletkör, a valcer az osztrákoknak, akik transzparenseken kérték ezt tőlem" - közölte a verseny részleteit.

Magyarországon nem hagytak esélyt a győzelemre

Az Indexnek azt is elárulta, mi fordult meg a fejében a dobogó tetején: "Persze, hogy gondoltam arra, most a magyar himnusz is felcsendülhetne, annál is inkább, mert úgy nyertem az osztrákoknak aranyat, hogy az övéket nem ismerem. Magyarországnak akartam nyerni, de az esélyt nem adták meg arra, hogy valami legyen belőlem. Emellett az is megfordult a fejemben, akármelyik himnusz hangozhatna, mert Finnországban készültem fel, és ők is mondták nekem: igényt tartanak az érem egyik felére, csakhát ennyi fele meg nincsen egy medálnak. Ezen túl kell tennie magát az embernek, mert a legfontosabb, hogy az egyén nyer. Mind a napig imádom Budapestet, imádom Magyarországot, a múlt néhány kockája is felvillant bennem, de az élet úgy hozta, hogy az osztrákok bajnoka vagyok."

Félt a váltástól, így nem tudta megvédeni címét

Úgy érzi, itthon is olimpiai bajnok lehetett volna, mert a bécsi körülmények és feltételek alig voltak kedvezőbbek, mint a magyarországiak. Éreztette, Ausztriában sem kezelik kiemeltként a sportágat és annak versenyzőit.

Négy év múlva azonban nem sikerült számára a címvédés, csak negyedik lett. "Túlzás nélkül mondhatom, ez volt életem legnagyobb csalódása. Még mindig bennem van, ahogy Naganóban az edzéseken siklottam, soha olyan önfeledten és gyorsan nem mentem, mégsem lettem dobogós. És hogy mi volt az oka a kudarcnak? Világéletemben önbizalomhiányban szenvedtem, és nem voltam bátorságom, hogy szakítsak az edzőmmel. Pedig akkor már a jelenléte is feszélyezett, a mondatai pedig idegesítettek" - idézte fel a történteket Hunyady.

A '99-es világbajnoki aranyérme után aztán a 2002-es olimpián komoly sikert ért el: kilencedik lett, miután térdsérülése miatt orvosa már arra is kevés esélyt látott, hogy rajthoz állhasson. Nem véletlenül mondta nem kis büszkeséggel futása után, hogy alighanem most megeszi az orvos a diplomáját.

Koriiskola és a doppingelleni harc a terveiben

Hunyady májusra első gyerekét várja - második férje a gyorskorcsolya-edző finn Timo Järvinen, és még nem tett le arról, hogy hetedik olimpiáján is részt vegyen Torinóban. "Nagyon sokszor műtöttek már, félre is kezeltek, de még nem tettem le véglegesen arról, hogy felkészülök a következő olimpiára, igaz ennek most nagyon kevés esélye" - mondta.

Borulátó azzal kapcsolatban, hogy kinevelhet-e Magyarország a közeljövőben korcsolyázó olimpiai bajnokot. "Azt hiszem, egyre kisebb az esély erre. Nem látom azt a kitartást, hitet, elszántságot, ami még engem is jellemzett, és az egyik legnagyobb titkom volt amellett, hogy helyesen választottam meg a sportágat. Pedig nagyon szurkolok, hogy legyen az országnak téli bajnoka is, és a terveim között szerepel egy iskola indítása is" - összegzett. Más jellegű terveiről szólva kifejtette, mivel világéletében elutasította a doppingszereket, nem áll távol tőle, hogy ellenőrként tevékenykedjen, és lebuktassa a tévúton járókat. Most is indulattal beszélt arról, hogy az egykori szovjet és endékás sportolók nyílt titokként tudott doppingolása felháborította.

Ausztriában arcról, itthon névről ismerik

Hunyady úgy véli, Ausztria némileg mostohán bánik a bajnokaival, és kivételt ezalól csupán a sízők képviselnek. A többieknek a magyarországi ötkarikás jutalmak töredékével kell beérniük. (A sydneyi arany itthon tízmilliót ért, Ausztriában harmadát sem.)

"Meglepő, de itthon sokkal jobban lehetne érvényesíteni egy bajnoki címet, gondolok itt az életjáradékra. Bár az kárpótol, hogy Ausztriában általában arcról, Budapesten pedig névről ismernek. És ez engem mindig meghat, hogy még eszébe jutok az embereknek" - fejezte be az interjút.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!