Az év magyar sportbakijai

Palik László

A 2004-es Dakar-raliból egy hét telt el, amikor a Palik László, Darázsi Gábor kettős kocsija felborult és a magyar Forma-1-guru súlyosan megsérült. Ez szomorú, de a szereplését végigkövető RTL Klub és a pilóta elválaszthatatlan harcostársa, a helyszínről közvetítő Héder Barna Palikból nemzeti hőst akart faragni: a riporter elcsukló hangon közölte, hogy az autó óránkénti 180 kilométeres sebességnél szállt el. A baj csak az volt, hogy a jármű fedélzeti kameráján jól látszott, hogy ennél mintegy száz kilométeres sebességgel lassabban haladtak. Palik hazaérkezése után azt mondta, fogalma sem volt arról, mennyivel ment autója a bukás pillanatában.

Az elfelejtett sakkvilágbajnoki döntő

A Lékó Péter-Vlagyimir Kramnyik sakkvilágbajnoki döntő nem a magyar sportoló vereséggel felérő döntetlenje miatt vívta ki a részvételt, hiszen magyar sakkozó a világbajnokságok száztizennyolc éves történetében először mérkőzhetett a döntőben. A szabadkai születésű sakkozó mindent megtett a sikerért, a budapesti rendezést ígérő kormány viszont csak a szavakig jutott, a konkrét lépésekig nem.

Kovács Kálmán informatikai miniszter még 2003 decemberében, sajtótájékoztatón erősítette meg, hogy a kormány 2004-ben is támogatja a vb-párharc hazai megrendezését. Akkor elhangzott: a magyar sakkszövetség szponzorok révén háromszázezer eurót ajánlott Kramnyiknak, aki ezt kevesellte. Lékó Péter többször beszélt az orosz nagymesterrel, s úgy vélte, hatszázezer eurós díjalap esetén jó esély mutatkozik a mérkőzés létrejöttére. (2000-ben a Kaszparov-Kramnyik vb-párharc 2,4 millió dollárért - körülbelül 1,9 millió euróért - folyt).

Ennek ellenére már áprilisban eldőlt, a svájci Brissagóban rendezik az összecsapást. A gesztusok ezután sem maradtak el: a találkozó előtti utolsó hazai sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter bejelentette, jövőre a sakk bekerül a jelenleg hét sportágat felölelő Sport XXI. utánpótlásprogramba. Azt kifejezetten sajnálta, hogy nem sikerült szponzort találni, aki a pénzdíjat biztosította volna a rendezéshez.

Magyar futball: fejétől bűzlik

Látszatsikerek - a válogatott megnyert barátságos találkozói, kirakatmérkőzés a brazilok ellen - és az új szponzorok megjelenése, valamint a tévéképernyőre visszakerülés mellett a magyar futball, elsősorban a klubok szintjén mosolyt fakasztó fordulatokat szállított 2004-ban. Ezt a sikersorozatot menedzselte a két irányítótestület, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) és a Magyar Labdarúgó Liga (MLL).

Többször ment egymásnak a liga és a szövetség, akit az egyik szervezet eltiltott vagy kizárt, a másik - alapesetben a felügyeletet ellátó MLSZ - felmentette. Csak szemezgetve az elmúl évből: a bajnokság csak a szezon után hónapokkal ért véget, miután a Debrecen óvott a ferencvárosi Tököli Attila utolsó, a bajnoki címről döntő fordulóbeli szereplése miatt, később aztán egy bizonyos pénzösszeg ellenében elállt ettől. A Loki azt a pénzdíjat vehette fel, amely az aranyérmet a pályán megszerző Ferencvárosnak járt.

Az új szezon indulása sem sikerült jobban: az úgynevezett telephelycserék - vagyis a fizetés- és működésképtelenné vált futballcég átteszi székhelyét egy másik városba - miatt akik a Balaton FC-nek akartak szurkolni, előbb Pápára, majd a háromszáz kilométerrel arrébb fekvő Miskolcra kellett figyelniük. Az indulási jog "kőkemény betartatását" is ígérték az illetékesek, ami ha életbe lépett volna, ma talán nem is lenne bajnokság. Az igazán komoly és határozott fellépést a Diósgyőrrel szemben mutatták be az MLSZ-nél: a miskolciakat hol kizártak, hol visszaengedték az Arany Ászok Ligába.

Ferencváros: Jani bácsi elintézi

A Ferencváros elnöke tavaly nem a futballsikerek miatt nyilatkozott szinte minden nap: Furulyás János 2004-ben (illetve a hozzá tartozó előző futballszezonban) elsősorban edzőket és szponzorokat fogyasztott. Előbb - még 2003 legvégén - az egyik legsikeresebb magyar szakembert, Garami Józsefet menesztette, a rákgyógyszeres Kovács Ádám miatt. A pénzt ígérő feltaláló-üzletemberről azonban néhány hónap alatt kiderült, még életében nem volt focimeccsen, de ami ennél is rosszabb: nincs egy vasa sem.

A Kovács érkezése kapcsán beszerzett, ősfradistának számító trénernek, Pintér Attilának fél évvel később - bajnoki és kupaarany után - kellett távoznia. Nem meglepő, de neki is egy állítólagos befektető, illetve a pallérozatlan stílusa miatt fellázadó játékosok miatt mutattak ajtót. Komoly jelentkező azóta sincs az ország legnépszerűbb csapatára, de Furulyás minden egyes alkalommal elmondja: folyamatosan tárgyal, de egyelőre semmit nem mondhat a részletekről.

Arany nélkül maradtak a női kézisek

Női kézilabda-válogatottunk az athéni olimpiára és a hazai rendezésű Európa-bajnokságra is a legnagyobb esélyesek között érkezett. Ezt nem csak a magyar szurkolók, de előzetesen az ellenfelek is így látták és a sydneyi olimpiai és a zágrábi világbajnoki döntők kísértetiesen hasonló elbukása után aranyat vártunk.

Ezek után az ötkarikás játékokon még az elődöntőbe sem került be az együttes, mindössze az ötödik helyet sikerült megszerezni. A decemberi kontinensvetélkedőn pedig az elődöntőig nem volt baj, ott azonban az elmúlt évek hazai rendezésű világversenyeinek legsúlyosabb, legmegalázóbb vereségét szenvedték el Pálingerék a későbbi győztes norvégoktól.

Annus Adrián

Az athéni doppingtáblázat élén

Az év sportbalhéi az athéni olimpia magyar doppingesetei voltak. Akadt, aki adott le mintát de keveset (Kovács Zoltán), volt akit zavart, hogy nézik pisilés közben (Fazekas Róbert), míg mások (Gyurkovics Ferenc, Kecskés Zoltán) a mai napig tagadják a tényt, amit a világ egyik legnagyobb doppinglaboratóriuma kimutatott. Két megszerzett aranyat és egy ezüstöt vett el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a magyaroktól, amivel az athéni doppingtáblázat élén végeztünk.

Az elmúlt fél évben számtalan könyv megjelent a témában, az érintettek többsége perekkel fenyegetőzik szinte mindenkivel szemben. Azt azonban máig nem tudni, ki hibázott, folytatódik az egymásra mutogatás, a felelősséget eddig senki nem merte magára vállalni. Annus Adrián és Fazekas Róbert eközben visszavonult, aztán mégsem, eltiltották őket, aztán mégsem.

Csisztuizmusok és idegengyűlölet az olimpia tévéjében

Mára már mindenki tudja, hogy vannak, akik nem a szülőhazájukban látták meg a napvilágot, mint ahogy az sem titok, hogy Bátorfi ellen nincs esélye a kanadainak, miként Waldner-király is verhetetlen. Az MTV megerősített kerettel vágott neki az athéni játékoknak, miközben már az "alapokkal" is komoly problémák voltak. Utólag aztán Vitray Tamás is elismerte, nem biztos, hogy valóban erősítést jelentettek az arra szánt személyek, sőt, Csisztu Zsuzsával kapcsolatban azt mondta, hibázott.

Lothar Matthäus

A mi németünk

A magyar futball már jó évtizede nem adott klasszist az európai focinak, így a hazai vezetők hoztak inkább egyet. Igaz, nem a középpályára, hanem a nemzeti csapat kispadjára, a játékosként százötvenszeres német válogatott, de edzőként még kezdőnek számító Lothar Matthäus személyében. A januárban munkába álló német szakembert megváltóként könyvelte el mindenki és ez a titulus a mai napig jár is neki a honi sajtó nagy részétől.

Az első hazai mérkőzésén vereséggel és dulakodással bemutatkozó Lothar mindig mindent meg tudott eddig magyarázni, és el tudta hitetni, hogy jók vagyunk. Amikor két idegenbeli győzelem - a németek és a skótok ellen - már elkezdték szobrát alapozni, jöttek a vb-selejtezők, ahova mindannyiszor győzni indult a csapat. Aztán sikerült az európai középcsapatok, a svéd és a horvát ellen úgy letudni a kétszer kilencven percet, hogy kapura se lőtt a magyar együttes.

Mindemellett Matthäus neve rendre felbukkan a legkülönbözőbb megüresedő kispadokkal kapcsolatban: előbb a török Besiktashoz szerződött kis híján, majd a német válogatott irányítására ajánlkozott, majd szóba került személye a Hamburg és a Mönchengladbach edzőváltása kapcsán. Mindeközben a kapitány hangsúlyozta: ő 2005 végéig Magyarországon dolgozik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!