Atlanta bajnoka idegennek érezte magát Amerikában

Czene Attila a '92-es olimpián robbant be a legjobbak közé, amikor Darnyi Tamás és az amerikai Burgess mögött a harmadik helyen végzett. Négy évvel később már nem talált legyőzőre, noha nem ő volt az esélyes, hanem a világcsúcstartó finn Jani Sievinen, de a szegedi születésű Czene az egyes pályán "besurrant" az első helyre.

Nem szerezette meg Arizonát

A barcelonai bajnok amellett, hogy világ- és Európa-bajnokságokról rendelkezik néhány éremmel, több nagy győzelmet nem aratott, viszont a legjobbkor hozta ki magából legjobbját. Az uszodai pletykák szerint már '92-ben is nyerhetett volna, csak a tavaly októberben elhunyt úszópápa, Széchy Tamás akkor még nem készítette fel másik tanítványa, Darnyi Tamás ellen. Czene egy korábbi interjújában úgy vélekedett, nem lett volna esélye.

A kiváló úszó már a sydneyi olimpia előtt Amerikába ment tanulni, a phoenixi egyetem igazolta le soraiba. A környezetváltástól felszabadult valamelyest, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy lazított a gyeplőn. A tengerentúlon már nem edzett olyan intenzitással és fegyelemmel, mint itthon, így komoly esélyesként már nem lehetett rá számítani.

Nem bánkódik a sydneyi negyedik helye miatt

"Negyedik lettem Sydneyben, alig maradtam le a dobogóról, és mindenki elhiheti: az egy igen nagy eredmény volt. Számomra közel olyan nagy, mint a győzelmem, jómagam sem számítottam rá, mert akkor vezették be az új rendszert, miszerint nem kétszer, hanem háromszor kell úszni a helyezésekért. Cseppet sem sajnálkozom azért, mert nem tudtam keretbe foglalni a pályafutásomat, azt hiszem, jobban jártam úgy, hogy Atlantában nyertem" - elevenítette fel a múltat a viccet sem nélkülözve.

Nosztalgiázni még nem szokott, még nem rendezgeti szekrényeiben kupáit, az érmeit, és saját szándékából még egyszer sem nézte vissza önfeledt és örökre emlékezetes atlantai örömét.

Szóba jöhetett Skandinávia

A 31 éves bajnok szociológiából diplomázott decemberben, de előtte kommunikációt és pszichológiát is tanult. "Örültem, hogy vége lett az egyetemnek, mert úgy érzem, Amerikától megkaphattam mindazt, amire vágytam, de elég is volt belőle annyi. A jó társaság ellenére kicsit mindig idegennek, túlzottan európainak és nem utolsósorban magyarnak éreztem magam, és az utóbbi időben már honvágy is kínzott" - mondta az Indexnek.

Czene halasztott egy félévet az egyetemen, és tapasztalatszerzés céljából, valamint barátnője révén a svédországi Malmöben töltött el tavaly félévet, ahol gyerekekkel foglalkozott, de együtt úszott a felnőttekkel is, így maga is edzésben maradt. (Dániában is tapogatózott, ahol mostanság Bernhardt Károly edzősködik.)

Visszaadni az úszásnak

"Most úgy látom, mindenképpen Magyarországon szeretnék dolgozni - szakedzői oklevélem is van -, és csak akkor néznék szét a világban, ha itthon nem tartanak rám igényt. Az edzősködés mellett egyelőre sok minden megfordul a fejemben, a 2006-os Európa-bajnokság szervezőbizottságában is szívesen vállalnék feladatot, akár ingyen, társadalmi munkában, mert úgy gondolom, oly sokat kaptam az úszástól, hogy ideje most már nekem is visszaadnom valamennyit. Ezt nemcsak azért mondom, mert jól hangzik, hanem tényleg így is gondolom" - magyarázta.

"Emellett, őszintén szólva, közel állna hozzám a diplomataszerep is, így nem véletlenül vettem fel a kapcsolatot a szövetség elnökével, Gyárfás Tamással. Hamarosan kiderül, vágyaink találkozhatnak-e" - osztotta meg merészebb vágyait.

Táncos barátnő

Azt sem tartotta azonban kizártnak, hogy doktori címet szerez, de csakis itthon, annak ellenére, hogy megkapta a zöld kártyát. Vagyis bármikor visszamehetne Arizonába és szabadon vállalhatna munkát, de az ottani darálós stílus nem tetszik neki. Napjait tehát pillanatnyilag önmaga keresése tölti ki, illetve barátnője, aki a latin-amerikai táncokban ért el jelentős sikereket.

Széchy Tamásra emlékezve

Pályafutásáról úgy tartja, jobban, szebben nem is alakulhatott volna, annál is inkább, mert kis híján vízbefulladt, amikor ismerkedett a sportág alapjaival. Korábbi edzője, Széchy Tamás szemléletéből és életfelfogásából egyértelműen azt tette magáévá, hogy kihívások nélkül nem az igazi az ember élete. "Ehhez igyekszem tartani magam mind a mai napig, így emlékszem a mesterre" - jelentette ki.