A néhány hete kirobbant német fogadási botrány bebizonyította, hogy mindig vannak, akik a sportesemények befolyásolásával kísérleteznek. Hoyzer bíró beismerte, hogy manipulálta az eredményeket, és még négy társát is bemártotta. Az Index bundaenciklopédiájából kiderül, hogy mennyiért lehetett megvásárolni a meccseket Magyarországon, amikor még volt futball, hogy a hazai elkövetőket nem büntették meg komolyan, a BEK-győztes csapatokat viszont igen. A baseball-legenda naponta fogadott horribilis összegekkel csapata bukására, a kosaras pár ezer dollárt keresett a bundával, az őt kihasználó bűnszövetkezet viszont félmilliót. Az olimpián a maffiafőnök intézte a műkorcsolyázók sikerét, Romániában hirdetésben ajánlkozott bundára a bajnokcsapat.
Megmondhatatlan, ki használta először a bundázás kifejezést, és azt is nehéz felkutatni, mikor honosodott meg a köznyelvben, csak annyi biztos: a "bunda alatt intézni" szólásból alakult ki. A szólás arra utal, hogy sutyiban, egymás között, fű alatt intéznek el dolgokat. Az elmúlt évek nagy visszhangot kiváltó bundaügyeinek sportági sajátosságait, általános hasonlóságait, és nem utolsósorban pénzügyi részleteit idéztük fel.
Novák aktáinak tanulsága
Az első bizonyíték arra, hogy magyar élcsapatok, éljátékosok egymás között adták-vették a meccseiket, a hatvanas években, Nemere ügynök ősszel nyilvánosságra került jelentéseiből derült ki. Az önmagát leleplező kétszeres olimpiai bajnok, Novák Dezső bevallotta a belügynek: 1968 januárjában a Haladás vezetői fejenként tízezer forintot adtak a Ferencváros játékosainak, hogy bukják el szombathelyi találkozójukat. A történészek gyorsan hozzátették: akkoriban kétezer forint volt az átlagkereset. A tízezres összeg egyébként átlagosnak számított más meccseken is.