A szerencsében bízhatnak a ralisok
További Sport cikkek
-
Csonka Dorottya aranyérmet nyert a korosztályos vívó-világbajnokságon - 24 óra alatt elvitte az agyhártyagyulladás a 17 éves tornászlányt
- Meghalt Györfi János kézilabda-mesteredző
- Túl van a válogatók felén a HELL Boxing Kings, a fődíj több ezer bokszolót mozgatott meg
- Nem kímélték a doppingellenőrök a magyar Copperfieldet
Öt áldozat a vb-n
Nézegessen raliautókat!
Az 1973-ban indult rali-világbajnokságon Park volt az ötödik áldozat. Húsz éve, a Korzika-ralin egy olasz pilóta, Attilio Bettega szenvedett halálos balesetet, majd egy évvel később, ugyanazon a viadalon a legendás Henri Toivonen veszett oda navigátorával, Sergio Crestóval együtt. Az új-zélandi Rodger Freeth 1993-ban halt meg, amikor a Subaru, melyben az itinert olvasta, felborult.
Rengeteg a baleset
A sportágban mindig rengeteg súlyos baleset történt, de csak kevés végződött tragédiával. Az utóbbi tíz évben viszont tovább növekedett a bukások száma, és sokszor csak a csoda mentette meg a pilótákat. Többek között Carlos Sainz, Tommi Mäkinen, Petter Solberg és Marcus Grönholm is úszott meg kívülről végzetesnek látszó ütközést. Ők mindannyian világbajnokok, mégis volt, hogy hibáztak.
"Egy hosszú egyenesben teli gázon mentünk lefelé, és egy nagy bukkanó megdobta az autó hátulját, amikor leért, kitört a háta. Hiába volt ellenkormány, megakadt és megindult a pörgés. Az én oldalammal kaptunk telibe egy fát, és még utána is pörögtünk vagy 3-at, 4-et. Kicsit szerencsésebb voltam, mint a hétvégén Markko Märtin navigátora, Michael Park, aki csaknem ilyen szituációban belehalt az ütközésbe" - mondta Domonyi a duen.hu-nak adott interjújában.
A becsapódáskor a versenyző feje oldalra kicsapódott, csigolyái szétcsúsztak, életét műtét mentette meg, de teljesen soha nem épül föl. Pilótatársai, a Hírös Rallye Teammel, illetve Hegedűs Csabával élükön jótékonysági ralit szerveztek a tiszteletére, amelyet szombaton rendeznek Kecskeméten.
Az 1995-ös világbajnok Colin McRae Fordja a 2000-es San Marino-ralin egy öt méternél is mélyebb szakadékba zuhant, a pilóta arccsontja eltört, társa, Nicky Grist karcolásokkal megúszta a balesetet.
Az ajtók sebezhetőek
"Kétszázszor is túlélheted a karambolt, de ha kétszázegyedszer egy gyenge pontoddal ütközöl, megsérülsz - nyilatkozta Park szerencsétlensége után Grist a Guardian című lapnak. - A sofőrrel is megtörténhetett volna, ha jobb, és nem balkanyarban buknak. Csak a sors szörnyű játéka, hogy így alakult". Markko Märtin egy karcolás nélkül szállt ki az autóból.
A raliautók rettentően masszív építésűek, rengeteg bukócső veszi körbe a bennülőket, akiket az F1-ben is kötelező nyak- és fejtartó szerkezet, a HANS is véd. Az ajtók és az ablakok viszont sebezhető pontok.
"Keveset tehetsz"
"Az oldaluk a leggyengébb pontja az utcai és a raliautóknak is. Ha egy fa felé csúszol nagy sebességgel, keveset tehetsz" - mondta Grist. Szerinte ez örök gond marad: "Hacsak nem versenyzünk tankokkal, nincs megoldás a problémára".
A Märtin-Park páros balesetéről hivatalosan semmilyen tévéfelvételt vagy fényképet nem hoztak nyilvánosságra, ám néhány fotó felkerült az internetre. Ezek is Grist véleményét erősítik.
Parknak esélye sem volt
A Peugeot-páros egy elnyújtott balkanyarban hagyta el az utat, sokáig az azt övező füves részen csúszott félkeresztbe, keresztbe fordulva, majd - még nagy sebességnél - egy fa állította meg a gépet. A becsapódás helye épp a navigátor üléspozíciójával esett egybe, a kocsi jobb oldalában egy mélyedés keletkezett. Michael Parknak nem sok esélye volt.
Nem lesz jobb
A Peugeot, amely a szerencsétlenség miatt fontolgatja, hogy nem indul a szezon utolsó négy futamán, már idén is az autók megerősítésén dolgozott. Brit sportemberük tragédiája felgyorsítja a kutatásokat, ám az egyik legtapasztaltabb ralifőnök, az F1-es BAR-Honda volt csapatvezetője, David Richards szerint sem lehet kiküszöbölni az oldalgyengeséget: "Mindig biztonságosabbá akarjuk tenni az autókat, de a motorsport veszélyes".
A tapasztaltabb pilóták is rengeteget kockáztatnak viszont, Colin McRae nem véletlenül kapta a McCrash becenevet. (A crash karambolt, ütközést jelent.)
A raliversenyeken nem csak a versenyzők, de a nézők is veszélyben vannak, hiszen az utak mellett nincs korlát, se védőkerítés. Az utóbbi tizenkét hónapban legalább négy rajongó halt és tucatnyi sérült meg súlyosan világszerte, mert elcsapta egy kitört autó. Egyikük Magyarországon.
A nézőket is nehéz megvédeni
Az érdeklődők a viadalokon elméletileg bárhová ülhetnek, de vannak tiltott helyek, amelyeket a rendezők igyekeznek elzárni. Nem lehet például a kanyarok külső ívéről szemlélni az eseményeket, mert ha egy autó lecsúszik az útról, biztosan oda érkezik. (Pontosan ez történt Märtin és Park Peugeot-jával is.)
Szűk féléve, május 7-én egy spanyol rali követelt halálos áldozatot, amikor Caceres város közelében az egyik autó kirepült a pályáról, és a nézők közé csapódott. Egy ember meghalt, négy megsebesült.
Szintén egy éven belüli a tavaly november elején, Paraguayban történt eset, amikor egy helyi nagydíjon az egyik gép lesodródott az útról és a nézők közé rohant. Egy 18 éves fiú a helyszínen meghalt, hármat súlyos sérülésekkel vittek kórházba.
Magyarországon a tavaly őszi Fehérvár-ralin egy pilóta halt meg, aki az út mellől, nézőként követte az eseményeket. Őt is egy elszabadult kocsi gázolta el, amikor az a nézők közé szaladt.
Sajnos ezt sokszor figyelmen kívül hagyják a fanatikusok, és a legveszélyesebb helyekről szurkolnak. Az pedig, ami Dél-Amerikában néhány éve még bevett volt, de néha még ma is előfordul, egyenesen őrültség: a száguldó autók előtt ellepik az utat, és az egybefüggő tömeg csak tízméterekkel azelőtt nyílik szét, hogy a kocsi beléjük rohanna. Olyan ez, mint a kerékpáros Tour de France-on, csak ott harminccal, itt pedig kétszáz körül mennek a pilóták.
A versenyzőket állatok is fenyegetik
Ez persze már az autóban ülőket is komolyan veszélyezteti, ráadásul vannak kivédhetetlen külső körülmények, mint például az állatok. Minden évben többször előfordul, hogy tehén, kecske, ló vagy szamár téved az útvonalra. Szerencsére halálos balesetet még nem okoztak, de Carlos Sainz és Colin McRae is került már ki centiméterekkel négylábúakat. Persze volt, aki el is gázolta őket.
A biztonsági intézkedések ellenére a rali konzervatív sportág, a rendezők meg akarják őrizni az értékeit. A Forma-1-ben Ayrton Senna 1994-es halála után sok pályán átépítették a leglátványosabb és legveszélyesebb kanyarokat, és az új aszfaltcsíkokat már úgy tervezték, hogy ne legyenek rajtuk túl gyors hajlatok.
A veszély a rali egyik tradíciója
A raliban ellenben a tradicionális szakaszokon semmit nem változtatnak, annak ellenére sem, hogy évről évre veszélyesebbé válik. Ugyanazokon az utakon mennek, mint huszonöt éve, az íveket betontömbök, farakások, mély árkok, szakadékok övezik, mert mindez a verseny része. Az egyetlen megkötés az, ha egy gyorson 130 kilométer/óra fölé megy az átlagsebesség, a következő évben nem lehet a verseny része.
A finn viadalon és Ausztráliában is vannak olyan gyorsaságik, amelyek teli vannak bukkanókkal. Évről-évre történnek balesetek, amikor a kocsik 200 körüli tempóval rámennek egy domborulatra, majd többtíz méteres repülés után érkeznek vissza a murvás-sáros, nem ritkán vizes, útnak nem igazán nevezhető nyomvonalra.
Hatvan métert is repülnek
Az ugratási világrekordot Armin Schwartz tartja egy Skoda Octavia WRC-vel. A német pilóta néhány éve a Portugál-rali fafei gyorsaságiján repült 60 méternél is távolabbra, és a leérkezés után gond nélkül ment is tovább. Szintén nagy teljesítmény Markko Märtin finnországi csúcsa is, ő ötven méter fölötti 'eredményt' ért el. A 'szárnyalás' viszont életveszélyes is, mert ha a négy kerék nem egyszerre érkezik a talajra, a kocsi "kitör", és rettentő nehéz megfogni. Az egyenesek mellett mindig vannak nézők, esetleg fotóriporterek, akik a versenyzőkhöz hasonlóan ekkor már szintén csak szerencséjükben bízhatnak.
A Lancia 037-es, majd utódja, a Lancia Delta S4, a Peugeot 205 T16, az MG Metro és az Audi Quattro 600-700 LE körül teljesítettek. Utóbbi tudott volna ezret is, de a fejlesztések közben a pilóták szóltak, hogy ilyen erős gépeket nem képesek az úton tartani. Természetesen négykerék hajtással gyártották őket és turbófeltöltős motorral, ám a Lancia egyben kompresszoros is volt, ami plusz erőt jelentett.
A 100-as tempót 2,5-3 másodperc alatt érték el, és gyorsultak egészen 280-ig. Megdöbbentő képességeiket Henri Toivonen bizonyította leginkább, amikor a portugál F1-es pályán, Estorilban ment két kört a Lancia Delta S4-gyel: idejével (1:18,1 perc) a hatodik helyről indulhatott volna a néhány héttel korábbi Forma-1-es Nagydíjon. Az első kockát megszerző Ayrton Senna eredményétől (1:16,7 perc) csak 1,4 másodperccel maradt el.
Az 1986-os szezonban viszont Toivonen és navigátora is meghalt a Korzika-ralin, az év végén pedig a Group B-t megszüntették, mert túl veszélyes volt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
