Storcznak nem szakadt meg a szíve

2006.08.21. 15:21
Storcz Botond, a háromszoros olimpiai bajnok, a kajaksport öreg rókája ezúttal a partról szemlélte a világbajnokságot. Az Index az utolsó versenynap délutánján, a 200 méteres döntők alatt beszélgetett vele, arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja egykori és esetleg jövőbeni csapattársai teljesítményét, és miként értékeli a világbajnokságot.

„Negatívumot nem is tudnék mondani” – kezdte mondandóját, a pozitívumokról viszont sokkal bővebben beszélt. „Kolóék például nagyon sokkal nyertek, ami igazán kellemes meglepetés volt” – utalt a Kolonics és Kozmann alkotta kenu páros győzelmére az ezer méteres távon. Kiemelte még a férfi kajaknégyes teljesítményét szintén az ezer méteres versenyszámban. „Bár az előfutamban kikaptak, a döntőben rá tudtak verni a németekre. Év közben nem láttam őket, hogy milyen formában vannak, de nagyon örültem, hogy nyertek” – nyilatkozta arról a versenyszámról, amelyik az egyik legerősebb számának számít, hiszen három olimpiai aranya közül kettőt ezer négyesben nyert.


Storcz Botond a nézőtéren támasztja a korlátot

„A csajok hozták a szokásos formájukat” – mondta elégedetten. „Külön örülök Dalmának, hogy mindkét távon megoldotta. Ez azt jelenti, hogy érett felnőtt versenyző lett belőle” – dicsérte Benedek Dalmát, az új kajakkirálynőnek kikiáltott 24 éves versenyzőt, aki egyesben 500 és 1000 méteren is maga mögé utasította a világot.

Remek szervezés, kiemelkedő technológia

Botond a világbajnokság szervezéséről is elismerően szólt. „Kifejeztem a főtitkárnak és az elnöknek is maximális elismerésemet, pedig én aztán mindenbe bele tudok kötni.” Külön kiemelte a technológiai hátteret, a versenyzőkkel együtt mozgó kamerát. „Kötelezném a kajak-kenu szövetségeket, hogy ilyen színvonalú közvetítéseket nyomjanak minden versenyről, csak úgy ítélném oda a rendezés jogát” – fejtette ki véleményét némi szigorral.

A szegedi pályával kapcsolatban elmondta, hogy jó rajta versenyezni, szerinte remek megoldás, hogy a rajthoz felevezők nem zavarják az éppen versenyzőket, ugyanis mintha két külön ág lenne, el vannak választva egymástól. „A víz szempontjából nekem azért a szegedi pálya elég kemény volt” – magyarázta a verseny helyszínén szerzett személyes tapasztalatait.

„Sajnos a mostani eredmények nem feltétlenül jelentik azt, hogy az olimpián is hasonlóakat tudunk szerezni. Csak meg kell nézni a statisztikákat” – érvelt az egyértelmű tényekkel. Ugyanakkor úgy véli, hogy mivel évről évre több ország vesz részt a világversenyeken, egyre nő a mezőny, egyre nehezebb nyerni, tehát nemcsak az olimpián van nehéz dolguk a versenyzőknek.

Hogyan tovább?

A verseny általános értékelése után kicsit személyesebb vizekre eveztünk, mindenkiben jogosan merül fel a kérdés, vajon mit érez a világklasszis kajakos a parton, különösen a hazai helyszínen, magyar közönség előtt, és vajon mikor láthatjuk őt újra a rajtvonalnál.


Világbajnokságon családi körben

„Persze, jó lenne itt versenyezni, de már egy Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is versenyeztem Szegeden, összesen hatszor álltam itt rajthoz” – indokolta lelki nyugalmát. „Pillanatnyilag nem hiányzik a versenyzés, bőven ráérek dönteni. Annak, hogy négyszeres vagy ötszörös világbajnokként hagyom abba, nincs jelentősége. Az igazi kérdés az olimpia, jövőre legkésőbb el kell döntenem, hogy indulok-e” – mondta hümmögve.

„Azért jó érzés, hogy a mai napig odajönnek hozzám autogramot kérni. Versenyzés közben sem zavart, bár igazán sose szabadították ránk az újságírókat” – hangzott el a burkolt bírálat, hiszen a kajak-kenu utolérhetetlen sikerei ellenére sem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé Magyarországon.


Vajon újra vízre száll?