Kemény: Az a baj, hogy agyon akartuk verni a szerbeket

2006.09.11. 18:40
A magyar férfi vízilabda-válogatott az athéni olimpia óta nem tudta legyőzni rangos torna döntőjében nagy riválisát, a szerbet, a belgrádi Európa-bajnokságon sem sikerült. A kapitány, Kemény Dénes szerint ennek ellenére nincs szerbfóbia. Az Indexnek elárulta, a szerb klasszis, Sapic semlegesítése sikerült, az indokolatlan kapkodás azonban megakadályozta, hogy a magyar csapat hazai pályán vágjon vissza a júniusi budapesti Vk-vereségért.

A magyar vízilabda-válogatott 5-2-re vezetett a belgrádi Európa-bajnokság döntőjében a házigazda szerbek ellen, utána viszont négy gólt kapott és elúszott az előnye, ugyan még egyszer egyenlőre hozta az állást, fordítani már nem tudott. Végül 9-8-ra kapott ki a magyar csapat.

Nagyobb a csalódottság, mint várta

A társulat a Tasmajdan uszodától egy vacsorát követően rögtön Budapestre indult, így már hajnalban haza is érkezett.

"Nagyobb a csalódottság bennem, mint azt előzetesen egy esetleges ezüstérem után vártam, mert nagyszerűen játszottunk húsz percig, irányítottuk a meccset, és vezettünk" - kezdte az Indexnek értékelését a kapitány, dr. Kemény Dénes.

Pozitívumok, düh, méreg

Úgy véli ugyanakkor, hogy az egész torna alatt jól teljesített csapata, az öregebbek és a fiatalok egyaránt. Pozitívumként megjelölte, és szerinte a meccs egyértelműen bebizonyította, hogy "szerbfóbiáról" felesleges beszélni, mert játékosai vagányul, tartással, és nem tele nadrággal szálltak medencébe.

A kapitány a sorsra volt leginkább dühös, a játékosaira nem, és reméli, hogy mások sem azok, és ez a meccs is hozzájárult a csapat szeretetéhez. A bíráskodás miatt is mérgelődött, mert érzése szerint indokolatlanul sok emberelőnyt kapott a döntőbeli rivális.

Nem sikerült az előny konzerválása

"A vereség legfőbb oka az volt, hogy életkortól függetlenül érthetetlenül kapkodtak a játékosok a vezetésnél, különösen, amikor létszámfölényben voltunk, és járatni kellett volna a labdát. Nem tudtuk konzerválni az előnyünket, agyon akartuk verni a szerbeket, pedig csak apró gólokkal tartani kellett volna az előnyünket. Olyan bátrak voltunk, mint a cigány lova. Hogy ez a hangulat kialakult a játékosokban, azért egyértelműen a hangulat, az ellenséges fogadtatásra, az állandó fújolásra vezethető vissza" - nyilatkozott.

A Sapic-taktika bevált, de

Kemény elismerte, taktikát dolgozott ki a szerbek vezéregyénisége, Sapic gyors semlegesítésére, mert más esélyt nem látott a győzelemre. Szerette volna, ha gyorsan kipontozódik, a terv sikerült is, igaz végül cserével végleg állították ki, Kissel együtt. (Sapic mindössze egy gólig jutott.) "A gyerekek megesküdtek nekem, hogy Kiss Gergő semmit sem csinált az esetnél" - mondta. Sapic mindössze egy gólig jutott, jóllehet korábban nem volt olyan meccs, amelyiken négyet ne lőtt volna legalább.

Az egész torna alatt betegeskedő szakvezető úgy tartotta, hogy fizikailag kirobbanó formában volt csapata, többnyire a nadrágig kiemelkedtek a vízből a lövéseknél, és rendre volt erő a kísérleteikben. "A felkészülés optimális mértékű volt, ezért is álltunk most közelebb a sikerhez, mint a margitszigeti Világkupán."

Véráldozatok

Ezúttal is hangsúlyozta, hogy a most kikerülő játékosok előtt nem zárult be a kapu, lehetnek még változások a világbajnoki vagy az olimpiai keretben. "A szerbek ugyanazt a kezdőhetest küldték vízbe, mint az olimpián, mi változtattunk, elsősorban Pekingre készülünk. Ezért vagyok olykor kénytelen véráldozatokat végrehajtani" - jelentette ki.

Kemény köszönetet mondott tanítványainak a belgrádi élményekért.