Az olimpiai bajnok kalapácsvető, Kiss Balázs szombaton mutatkozott be műsorvezetőként a Telesport Út Pekingbe című magazinjában. Kevéssel az első felvétel előtt ágynak esett, de a hangja visszatért, így a hathetes edzőtáborba vonuló, ugyancsak olimpiai bajnok Horváth Gábor helyett vezethette a műsort.
Dobja át a hangját, kedves Balázs
Kiss Balázus az olimpiai cím felé dobja a kalapácsot (fotó: AFP)
"Most tapasztalhattam meg igazán, hogy a legegyszerűbb dolgokra is oda kell figyelni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Aztán a felvétel után mentem beszédtechnika órára. Olyan volt, mint egy esemény utáni tabletta. Ott hívták fel a figyelmemet arra, hogy nem dobom át a hangomat úgy, ahogy kellene. Mit mondhattam erre? Csak azt, hogy nem véletlenül, hiszen én eddig a kalapácsomat dobáltam."
Izgult, de bízott benne: egy másik oldalát is képes megmutatni, azt, hogy képes érdekesen beszélni.
Kiss az Egyesült Államokban szerzett közgazdasági diplomát, jelenleg projekteket készít elő különféle cégeknek, de azt félve meri kijelenteni, hogy az ingatlanbiznisz szereplője.
Két mázsa nélkül nincs értelme
Az Atlantában győztes kalapácsvető a következő olimpiák egyikén sem tudott rajthoz állni, mert sérülések kínozták - 1999 óta teljes szezont nem tudott végigversenyezni -, visszavonulását Athén előtt bő egy hónappal jelentette be. Azóta százhuszonöt kilós versenysúlyából huszonötöt elveszített.
"Mivel nem voltam százszázalékos állapotban, nem akartam megadni másoknak az esélyt, hogy könnyen legyőzzenek. Ha a testemet egésznek veszem, akkor a végére hiányoztak belőle a részek, mint egy puzzle-ból, mert a térdem, vagy a nyakam mindig hosszasan kínzott. Mivel így már nem tudtam edzésen felemelni két mázsát, csak kevesebbet, ennek a pályán következménye lett volna, nem tudtam volna nyolcvan méter körüli eredményt elérni."
Fákat, erdőt nem
Nincs különösebb hiányérzete, hogy több olimpián nem állt rajthoz, mert az elsővel magasra tette a lécet, és ha a következőn második lesz, már akkor is csalódást okozott volna magának, még ha hősiesen is küzdött volna az újabb éremért.
"Amíg versenyeztem, addig egyszerűbb volt az életem, mert kilóra, centire tudtam, mit kell tennem egy nap, minden mérhető volt. Most olykor négy dologhoz fogok egyszerre, néha csak a fákat látom, az erdőt nem. Azt határoztam el, forrestgumposítani, egyszerűsíteni szeretném az életemet."
Igazságtétel a tizenkét centi
Minden évben jár Amerikában, szereti Budapestet, a főváros kényelmét, de a forgatagát is, mégis néha úgy érzi, autóba kell vágnia magát, és ekkor meg sem áll szülővárosáig, Veszprémig.
"Nem vagyok vallásos, bár van hitem. Hiszek abban, hogy az olimpiai siker evilágon túli igazságtétel volt. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe valamilyen összefüggésben, hogy tizenkét centivel nyertem. Könnyű párhuzamot vonni, milyen csekély különbség, és mégis mekkora szakadék. Ha nem nyerek, most csak ezüstérmes vagyok, és máris látható és érezhető a mega-giga, távolságban ki sem fejezhető szakadék."
Mitől más egy olimpia siker, mint a többi?
Az olimpiai sikerére a győztes dobás után így tekintett: "Az olimpiai aranyérem attól lesz az, ami, mert annyian örülnek neki. Az különbözteti meg egy másik bajnokságtól, mert rajtam kívül még nagyon sokan boldogak tőle." A szemlélete azóta jottányit sem változott, akkori önmagánál jobban nem is tudná ezt most megfogalmazni. Örül, ha olyasvalakivel találkozik, aki emlékszik a győztesen megvívott döntőjére.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) marketingtevékenységében örömmel részt vállalna, szeretne alkotni, pénzt szerezni a jövendő olimpikontársainak, de ez egyelőre még várat magára.