Megorroltak a tolószékbe kényszerült olimpiai bajnokra

2007.03.21. 15:04
Az 1980-ban olimpiai bajnokságot nyert súlyemelõ, Baczakó Péter négy mázsa alatt sem roskadt össze, most nem tudja a lábait mozgatni. Egy rejtélyes betegség döntötte le a lábáról, tolószékbe kényszerült, megpróbáltatásairól beszélt az Indexnek, a felesége is szót kért. Mondandójuk sértette korábbi klubjukat, amelynek vezetõi levélben reagáltak, személyesen azonban egyelõre nem beszéltek velük a BKV Elõre vezetõi. Menyhért László szakosztályvezetõ kissé sértve érzi magát, Baczakó viszont a levelükre nem kívánt reagálni, minden energiáját a gyógyulásra szeretné fordítani.

Az egy éve tolószékbe kényszerült súlyemelõ Baczakó Péter kerüli a nyilvánosságot, betegsége óta csak az Indexnek nyilatkozott. Mondandója, vagyis leginkább a feleségé, nemtetszést váltott ki a BKV Elõre súlyemelõ-szakosztályánál. Menyhért László szakosztály- és Bozsó László sportklubelnök levelet is írt neki, ebben cáfolják, hogy nem látogatták volna, kijelentik: végkielégítésként tizennégy havi bért megkapott, a szabadságolást is kifizették neki. Egyszersmind visszautasítják Baczakó feleségének állítását, miszerint megalázott szerepbe kényszerült volna a magyar sport száztizenegyedik olimpiai bajnoka.

Saját zsebbõl is támogatta Menyhért

Baczakó elismerte, hogy számszerûleg már minden stimmel a fizetésénél, csak néhány gesztust hiányolt, és úgy érvelt: nagyobb figyelmet érdemelt volna, nem kínkeserves ügyintézést.


Baczakó Péter (fotó: Huszti István)

"Messze, messze sokkal többet tettünk érte, mint amire a lehetõségeink alapjában adottak voltak. Ezt kötelességünknek is éreztük. Elhiszem, ha az ember súlyosan megbetegedik, akkor érzékenyebbé válik, és a sok is kevés lesz, de nem tehettünk többet érte, többször saját zsebbõl is támogattam õt. Minden gondjukat persze nem tudjuk megoldani, de azt nem vonatkoztattam magamra, hogy õ csak nyûg lenne nekünk. A lakásbeli közlekedését segítendõ, egy majdnem kétmillióforintos emelõt is szereztünk neki, így nem kell a lépcsõn szenvednie" - mondta az Indexnek Menyhért László, aki kissé megorrolt a bajnokra, és azóta nem is beszélt vele. "Várom, mikor hív fel, mert kissé sértett vagyok, elkeserített, és én azt gondolom, sokat segítettem rajta."

Baczakó hatványozottan kiérdemli

Kifejtette, mivel egy látogatás három-négy órát is igénybe vehet, nem lehetnek ott hetente vagy kéthetente az ágyánál, de amikor lehetõségük nyílik rá, akkor elmennek Pécelre. Felesége egy klubtól küldött levélre hivatkozott, amelyikben azt írták, nem tudták abszolválni az elõre megbeszélt látogatást.

Baczakó elbúcsúztatása is megoldódhat, de mint a szakosztályelnök emlékeztetett arra, el kell fogadnia a meghívást, anélkül nem kerülhet sor az eseményre. Menyhért szerint az elnökségi tagok is kiérdemlik ezt, Baczakó pedig hatványozottan. "Az eddigi búcsúztatásokra fõleg a családja jött el."

Harminchét év után keserû búcsú

A méltó megemlékezést a cikk olvasása után Hagyó Miklós fõpolgármester-helyettes is szorgalmazta, legalábbis ez áll az Indexhez eljuttatott levelében. Baczakó ettõl a levéltõl meghatódott, és rendkívül jólesett neki, hogy gondolt rá a politikus, és méltatta pályafutását. A betegsége alatt épp az ilyen apró gesztusokat hiányolta mindig, ezekbõl meríthet ugyanis erõt. Az Elõre levelére nem kívánt reagálni, bár ugyan tudná cáfolni az abban leírtakat, nem akar magának újabb gondot, mert így is van elég baja, és minden erejével a gyógyulásra törekszik.

Azt azért megjegyezte, nem hitte volna, hogy harminchét év után így kell elválnia szeretett klubjától.