Életük versenyén omlottak össze fejben

2007.06.09. 18:50
Esélyesek, akik nem tudták legyőzni önmagukat. A legújabb példa Janics Natasáé, aki a hazai bajnokságon miután érezte, első nem lehet, második nem akart, így lett nyolcadik. Az idei év legnagyobb összeomlás azonban mégsem az övé, hanem Cseh Lászlóé, aki csak ötödik lett nyolc másodperccel lemaradva a győztes mögött a melbourne-i világbajnokságon. Azt mondta, fejben veszített, és képtelen volt legjobbját úszni. A szintén úszó Risztov Éva az athéni olimpián omlott össze, a kenus Wichmann Tamás 1980-ban terelgette be hajóját gondolaként a célba Moszkvában, ugyanitt zuhant meg a gerelyhajító Paragi Ferenc, pedig hónapokkal korábban még világcsúcsot dobott.

A várt nagy csata helyett az utolsó, nyolcadik helyen ért célba Janics Natasa a kajak-kenu országos bajnokság szombati 500-as döntőjében. Az olimpiai bajnok az elmúlt hetekben pattanásig feszített helyzetben bukott el egy olyan versenyen, ahol bizonyíthatta volna, hogy nem kizárólag a korábbi edzőjének köszönheti az eddigi sikereit. Nem sikerült, de nem ő az első fejben összeomló sportoló.


Kovács és Janics csatája

A világbajnok, olimpiai bronzérmes úszó, Cseh László legjobb idejétől messze elmaradva ötödik lett a melbourne-i úszó-világbajnokságon. A versenyző elismerte, nem esett jól neki az úszás, félt kedvenc száma, a 400 vegyes rajtja előtt. Utána azt mondta, fejben szétesett, az akarat is hiányzott belőle. Nem mondta ki, de éreztette, hogy az amerikai Michael Phelps kiváló teljesítménye frusztrálta. Cseh esete nem egyedi a magyar sportban, számtalan kínos kudarc született már abból, hogy valaki nem bírta elviselni az esélyességet.

Risztov könnyei

Látványos összeomlás volt az athéni olimpián Risztov Éváé, aki már negyedik helye után kijelentette, hogy elveszítette a hitét. Nem is volt meglepő, hogy pár nap múlva 200 pillangón már lélekben feladta, a nyolcadik helyen csapott a célba, a nyolcszáztól meg visszalépett. Pedig az előző világbajnokságon centikkel maradt le az aranyról. Akkori riválisa, a lengyel Otylia Jedrzejczak Athénban is hozta a formáját, Risztov ellenben rendszeresen zokogott, lelkileg megborult.


Bukták

Az Athénban éppen ellenkezőleg, a semmiből az élvonalba berobbant Gyurta Dániel tavalyi budapesti Eb-szereplése is lényegében arra vezethető vissza, hogy nem igazán tudta, mit akar. Ugyan a hatalmas hullámvölgyből már kilábalóban volt, ideje még csak arra sem volt elég, hogy a tizenhat közé kerüljön. Most azonban, úgy tűnik, lélekbe megerősödött, a tavalyi rövidpályás Eb-aranya és melbourne-i vb-hatodik helye legalábbis ezt alátámaszthatja, és még mindig csak tizennyolc éves.

Halmay elfáradt

Mielőtt azt a látszatot keltenénk, hogy ez a mostani úszócsapat leginkább fejben gyenge, említsünk meg néhány korábbi példát. Halmay Zoltán korának világklasszis gyorsúszója volt, már kétszeres olimpiai bajnokként versenyzett az 1908-as olimpián a 4x200-as váltó negyedik, befejező embereként. Halmay nagy előnyre tett szert, az erejét azonban rosszul osztotta be, túlságosan kihajtotta magát, a hajrára teljesen elmerevedett, és odalett az aranyérem. A kor viszonyai közt még szó sem lehetett szellemi felkészítésről, agykontrollról, pedig ha lett volna, valószínűleg Halmay eggyel több aranyérem gazdája, és a váltóban sem lenne olimpiai első hely nélkül a hazai úszósport.

Az 1972-es müncheni olimpián két favorit - a 100 pillangón a középfutamban világcsúcsot úszó Gyarmati Andrea és a 400 vegyesen az előfutamban olimpiai rekordot döntő Hargitay András - nem lett végül aranyérmes, és sokan úgy gondolják, hogy ezek a győzelmek is fejben úsztak el. Bár a mesteredző, Széchy Tamás másként indokolt: szerinte ő nem készítette fel kellően Hargitayt.

Wichmann, a gondolás

Jellegéből, a magányos és helyenként monoton gyakorlásokból adódóan az úszás lelkileg-szellemileg is roppant erős egyéniséget kíván, talán ez is okozhatta az eddigi eseteket. Az úszással rokon a kajak-kenu is, ott is egyedül kell gyakorolni, és folyamatosan meg kell győznie magát a versenyzőnek, hogy minden edzésbe bele kell halni.

Ez magyarázhatja a kilencszeres világbajnok kenus, Wichmann Tamás kudarcát. A moszkvai olimpiára toronymagas favoritként érkező - ezer méteren 1972-ben ezüstöt szerzett, 1976-ban bronzot -, ötszázon azonban csak negyedik lett. Mindenki azt hitte, ez majd még inkább inspirálja, és ezren csak a hátát nézheti a mezőny, ehelyett amikor már érezte, nem tud versenyre kelni riválisaival, megadta magát. A hajrára úgy evezett, mintha gondolát terelgetne.

Paragi elgyengült

Ugyanezen az olimpián betlizett Paragi Ferenc, aki áprilisban, Tatán világrekordot ért el gerelyhajításban, így 96,72-es eredményével azonnal favorittá lépett elő. A moszkvai selejtezőben 88,76-ot dobott, és joggal lehetett bizakodni, hogy Németh Miklós után újra magyar állhat a dobogó tetején. A döntőre azonban Paragi szétesett, mindössze 79,52-ig jutott, és tizedik lett. Ha csak a selejtezőben elért eredményét megdobta volna, már akkor is harmadik.

Kajakosok, focisták: külön történet

Az olimpiai bajnok férfi kajaknégyes szintén - Wichmannhoz hasonló - hobbievezésre váltott a 2005-ös zágrábi világbajnokságon. Az egy évvel korábban még az olimpián sebezhetetlennek tűnő egység - Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth - megadta magát, kilencedik, utolsó lett előfutamában, alighanem életük legkínosabb versenye volt. Elképzelni is szörnyű, milyen lehetett, amikor megbeszélték egymás közt: elég volt, feladjuk. A mindig nyerni akaró Janics Natasa lelkiállapotát már könnyebb megérteni, hiszen ő a június kilencediki országos bajnokságon első nem lehetett - párostársát, Kovács Katalint nem tudta megszorítani -, a második helyet pedig nem akarta, így nyolcaddikként kullogott a célba.


Kattintson!

A magyar futball is rendszeresen kitermelte azokat a kínos vereségeket, amikor a játékosok Petry Zsoltot idézve azt mondták: fejben nem voltunk ott. Petry ezt az újnak ható gondolatot az 1991-es Izland elleni, 2-1-es hazai vereség után mondta, de a Máltán tavaly 2-1-es vereséget szenvedő csapat tagjaitól is hallhattuk ugyanezt. Hogy a mexikói szovjetek elleni 0-6-ról és a jugoszlávok elleni 1-7-ről már ne is beszéljünk. Igaz, az előbbinél még a kapitány, Mezey György is feladta, a szünetben csak annyit mondott, ez már nem az ő csapata.

A legemlékezetesebb kézilabdacsapat

Az említettek mellett a magyar sport egyik legrémesebb, egyben legemlékezetesebb összeomlását a női kézilabda-válogatott produkálta. A nem utaztak ugyan esélyesen a sydney-i olimpiára, de a norvégok elleni álomjátékkal bejutottak a döntőbe. Ott már hat góllal is vezettek a második félidőben, hogy aztán hatalmas hibák után a dánok megtáltosodjanak, a kétségbeesett magyar arcokat látva pedig még több erőt gyűjtsenek, így védték meg olimpiai bajnoki címüket.

A női párbajtőr-válogatott is rendre "elhasalt" a nagy lehetőség előtt, és ugyan általában főesélyesként érkezett az olimpiára, végül lehajtott fejjel, nem utolsósorban érem nélkül távozott. A csapat 2000-ben, az elődöntő elbukása után nem tudta rendezni a sorait, és nem tudott megbízhatóan vívni a bronzért. A következő alkalommal, Athénban már az elődöntő sem jött össze, és a vébéken korábban remeklő csapat egy ideig biztosan nem szerez olimpiai aranyat, mert ezt a számot levették a játékok műsoráról.

Sebestyén: esések a jégen

Az öttusázók az utolsó olimpiai csapatversenyen, 1992-ben okoztak csalódást, a pletykák szerint megbomlott a csapategység, így a címvédés helyett az ötödik hellyel kellett beérje a töbre hivatott társulat Barcelonában.

Egyértelműen lelki okokra vezethető vissza az Európa-bajnok műkorcsolyázó, Sebestyén Júlia gyenge olimpiai szereplése Torinóban. A kűrben sokat hibázott, de becsületére legyen mondva, a rontások után javított, bár olykor nem azt hajtotta végre, amit előzetesen leadott a zsűrinek. Végül tizennyolcadik lett. Sajnos, azonban többször is úgy tűnt, a versenyek második napját már túlizgulja, ront, és visszaesik a jó kezdés után. A világbajnok sportlövő Joó Éva körül is elfogyott egyszer a levegő, a 98-as világbajnokságon a száznégy indulóból egyet előzött meg. Joó aztán gyereket szült, és lelkileg megerősödve kiharcolta a 2004-es olimpia részvételt.

Klicsko, Bubka és a szerbek is borultak

Még mielőtt úgy tűnne, csak a magyar sportolók gyengék fejben, idézzük fel Vlagyimir Klicsko esetét, aki mindkétszer agyban szenvedett vereséget, és ütötte ki papíron gyengébb ellenfele - Corrie Sanders és Lamon Brewster - egymás után. Sanders a második menetig négyszer küldte padlóra.

A rúdugró Szergej Bubka címvédőként kezdőmagasságon esett ki Barcelonában, ugyanitt Michael Johnson nem jutott a 200 méteres síkfutás döntőjébe. (Bár az ő esetében ételmérgezésről is beszéltek.)

Az általában szellemi felkészültségben a legjobbnak tartott szerbek is képesek a megingásra, ehhez tökéletes adalék, hogy a hazai Európa-bajnokságon a kosarasok nem jutottak a legjobb nyolc közé. Ehelyett a kudarc miatt összeverekedtek az öltözőben.