Az eddig meglepően jól teljesítő Alexander Gricsuk csütörtöki veresége után a péntekről szombatra virradó éjjel is vereséget szenvedett. Legyőzője Lékó Péter volt, akitől eddig hiányolni lehetett az újításokat, és valahogy nem sikerültek úgy a partijai, ahogy ő szerette volna.
Szombat éjjel megszakadt rossz sorozata, és az önbizalmának feltehetően jót tesz, hogy négy ponttal még versenyben lehet a dobogós helyezésekért, igaz a sorsolása nem könnyű, a vezető hármassal mindannyiszor a sötét bábukat vezetve ül asztalhoz.
Lékó Gricsuk ellen e4-gyel kezdett, erre e5 volt a válasz, és a spanyol megnyitás, amelyikben a magyar nagymester érezhetően otthonosabban mozgott riválisánál, hiszen már a tizedik lépésben számottevő időelőnye volt.
Griscsukot egyszerű lépések is gondolkodásra késztették, vezérének pedig nem találta a helyét, Lékó eközben zavartalanul, és nagy figyelemmel készítette elő a királyszárnyi támadást, amit végül higgadtan játszva eredményesen befejezett. Újra igazolta, hogy a pozíciós játékban a világ legjobbja közé tartozik.
A negyvenharmadik lépésre megnyitotta a h-vonalat - mattal fenyegetett -, az ötvenötödikben vezért cserélt, és nyilvánvalóvá vált, ha le tudja ütni riválisa c-gyalogját, akkor övé a teljes pont.
Erre a hatvanadik lépésben került sor, Gricsuk pedig belátta, hogy Lékó dupla gyalogelőnyével szemben képtelen hatásosan védekezni, és nyújtotta a kezét. Lékó tökéletes partit vezetett, a nagy mumus, Szvidler ellen jöhet a folytatás.
Szvidler, aki Kramnyikot segítette a 2004-es világbajnoki döntő előtt, olyan megnyitást választott, amelyik megzavarta a világbajnokot, időhátrányba került, de végül Kramnyik döntetlenre mentette a partit.
A leggyorsabban a két éllovas - Anand és Gelfand - csatája fejeződött be, érezhetően úgy gondolták, hogy nekik nem egymás ellen kell megnyerniük a világbajnoki címet, hanem a többiekkel szemben. Húszat léptek, bár Gelfand jelentős időzavarban volt.
Aronjan jobban játszott, mint Morozevics, de a teljes ponthoz ez sem volt elég.