A mexikói nyolc résztvevős sakkvilágbajnokság utolsó játéknapja előtt a legkomolyabb izgalmat az okozta, ki találja el, hogy az éllovas Anand és a negyedik helyen álló Lékó Péter hány lépésben adja döntetlenre a partiját.
Az nyert, aki húszra fogadott, és a spanyol megnyitásra. Nagyon gyorsan léptek, teljesen ismert változatot játszottak, az állás egyszerűsítése után pedig úgy döntöttek, mindketten maximálisan elégedettek lennének a fél ponttal, mert így elérik céljukat. A közönség alighanem meg is bocsátja Anandnak, hogy nem akart játszani, csak a biztonságra törekedett, és félóra alatt letudta utolsó fellépését.
A verseny favoritja az indiai nagymester volt, négyszer nyert, egyszer sem kapott ki, és ami ennél nagyobb szó, a vereséghez mindössze egyszer állt közel, épp a záróforduló előtt, amikor Griscsuk megszorongatta. Az egész torna alatt megingathatatlan volt, sütött róla a magabiztosság.
A világbajnokság után a világranglistán 2800 fölé kerül az Élő-pontja, ezt a lélektani határt eddig rajta kívül mindössze három sakkozónak - Kaszparov, Kramnyik, Topalov - sikerült áttörnie. Anand nem először jut ilyen magasságokba, ami kivételes klasszisát jelzi.
Anand 2000 és 2002 között már volt világbajnok, de azt a címet nem a klasszikus lebonyolítás alapján szerezte meg, és a sakkozók csak mint kisvilágbajnokra tekintettek rá.
Az orosz Kramnyik győzelemmel fejezte be az Aronjan elleni meccset, mert az örmény sötéttel túlzottan hevesen támadott, áldozott, állásának gyengeségeit azonban tökéletes nyugalommal használta ki ellenfele. Harmincöt lépés után nyert Kramnyik.
Az eddig nyeretlen Peter Szvidler a szintén orosz Alekszandr Griscsuk begyűjtötte a teljes pontot, így talán szebb emlékekkel távozik. Morozevics döntetlenezett Gelfand ellen, utóbbi holtversenyben lett a második.