Vérzik a szívem Kovács Ágnesért

2007.11.14. 15:34
A doppingellenőrzéseket irányító hazai csoport vezetője, Tiszeker Ágnes tudta, hogy heves rekaciókat vált majd ki az olimpiai bajnok Kovács Ágnes esete. A sportoló október harmincadikán nem adott megfelelő mennyiségű mintát, utána igen, de aláírta azt a dokumentumot, amelyikben elismeri az ellenőrzés megtagadását. Tiszeker szerint szó sincs arról, hogy fejpénzt, vagy jutalmat kapnának a gyanús ügyekért. Úgy érzi, amiatt kapják a szidalmakat, fenyegetéseket, mert egy nemzetközi szabályrendszert igyekeznek kellő alapossággal átültetni a hazai gyakorlatba.

Mekkora bajban van Kovács Ágnes?

Nekem nem tisztem ezt megítélni. Nekünk csak az volt a dolgunk, hogy rögzítsük, mi történt, minden mást a hazai úszószövetség fegyelmi bizottsága köteles megvizsgálni, majd a nemzetközi.

Annyi biztos, eljárásbeli vétséget követett el, eltért a normálistól, nem a kormányrendeletnek megfelelően járt el. Erről írásban nyilatkozott, de még egyszer mondom, hogy ennek mekkora a súlya, nem mi döntjük el. A jelentésünkben az áll, hogy doppingvétséget megalapozó magatartást tanúsított. Hogy milyen enyhítő körülmények merülhetnek fel, azt az erre hivatottak eldönthetik. Ha sok olyan körülményt találnak, akkor fel is menthetik. A döntésre semmilyen befolyásunk nincs, örülök is, hogy nincs.

Akkor úgy kérdezem, nagyot hibázott Kovács?

Ezt a kérdést már megválaszolta Gyárfás Tamás, amikor azt mondta: Kovács Ágnes nem megfelelően járt el. Ennek a hibának a következményeit pedig viselnie kell, ugyanúgy, mint bárkinek az élet bármely területén.

Önök hibáztak?

Ön szerint a hétköznapi életben életszerű az, hogy valaki tuszkolásra, erőszakoskodásra, olvasatlanul aláír egy papírt, szerződést? Ha mondjuk egy jelentős hitelfelvételről van szó, akkor az erről szóló szerződést biztatásra aláírja? Nem szeretném elbagatellizálni ezt a problémát, de azt nem értem, hogy miért nem hívta fel az elnököt, vagy a főtitkárt, akár egy ügyvédet, miért nem kért tőlük tanácsot? A szabály erre lehetőséget ad. Gondolja, hogy Gyárfás Tamás azt mondta volna neki, hogy persze írd csak alá és menj el? Nem tiltotta volna meg neki, hogy elmenjen? Eléggé életszerűtlen szerintem. Emellett volt egy olyan érzésem, mintha a szövetség tőlem értesült volna az egészről, nem pedig a versenyzőtől.

Ezek után hívta fel a korábbi világcsúcstartót, a szövetség kapcsolattartóját, Güttler Károlyt?

Felhívtam, hogy Ági elhagyta a helyszínt. Én csak akkor értesültem a Roger Moore-sztoriról, előtte nem is hallottam róla, hogy amiatt sietett.

Ekkor mondta Güttlernek, hogy van egy kis baj?

Ekkor azt mondtam, hogy ez így elfogadhatatlan. Nem igaz, hogy azt mondtam, minden rendben lesz, ezt nem is lehet feltételezni.

Az olimpiai bajnok mellúszó mellett ott volt az edzője, Turi György. Neki kellett volna figyelmeztetnie a versenyzőt?

Az edző úr szerepét nem szeretném kommentálni. Megjegyzést tehet, panaszt is írhatott volna a jegyzőkönyvben, de a dokumentumban nem szerepel, hogy az ellenőrök ellenséges magatartást tanúsítottak volna. Megjegyezést egyébként tett is Turi úr, de nem az ellenőrre és nem az ellenőrzésre. Hogy mit írt, azt nem áll módomban megosztani, mert konkrét ügyről nem adhatok felvilágosítást. Még akkor sem, ha az ellenőrök nevei már megjelentek az újságban, miután mocskolódó üzeneteket, sorozatos fenyegetéseket kapnak. Furcsa és érthetetlen, most mindenki az ellenőröket hibáztatja, hogy nem segítették megváltoztatni Ági döntését arról, hogy megszakítja a vizeletadást.

Az sem igaz, hogy el kellett volna kísérniük a belvárosi szállodába, ahol Moore-ral találkozott?

Ilyet nem ír a doppingkódex, arra ugyanakkor számtalan példa volt, hogy nem ment elsőre a vizeletadás, egy kis várakozás után, kis futás, egy hossznyi úszás viszont igen. Most viszont nem erről volt szó.

Amikor először kézhez vette a Kovács-ügy dokumentumait, mi volt az első gondolata?

Arra gondoltam, hogy nem lesz könnyű eset, és nem is értettem, mert már számtalanszor vizsgáltuk őt. Tudtam, érzelmeket fog kavarni, de azt nem is gyanítottam, hogy ekkora hatással lesz még a közéletre is. Higgye el, magánemberként sajnálom, sajnáltam rögtön utána is. Értem a panaszait, vérzik a szívem érte, sportrajongóként mindig szurkoltam neki, a magyar sport egy ikonjáról van szó. De itt jogszabályok vannak, és egy esetleges hibáért nem lehet felmentést adni. Azt azonban meg kell értenie Áginak, ha a pekingi olimpiára ki akar jutni, akkor minden tettének komoly súlya van. Csak gondoljon bele, ha az olimpián történik meg mindez, akkor megint ki lenne a hibás? Mit szólna akkor az ország? Kimondva-kimondatlanul az athéni botrányok után az ellenőrök vitték el a balhét. Most is becsukhatnánk a szemünket, és talán jó néhányan azt hányják a szemünkre, hogy épp ellenkezőleg cselekedtünk. De könyörgöm, mi csak egy nemzetközi követelményrendszert igyekszünk átemelni a magyar gyakorlatba, emiatt ne hibáztassanak bennünket. Ha el akarunk indulni Pekingben, és azt szeretnénk, hogy csak a gyönyörű eredményekre emlékezzünk, akkor alkalmazkodnunk kell a szigorú szabályokhoz.

Biztosan nem akartak példát statuálni?

Nem kellenek pozitív esetek vagy hasonló botrányok ahhoz, hogy a munkánkat minősítsék, ez nagy tévedés. Nem kapunk fejpénzt, jutalompénzt - valamennyi ellenőr másodállásban dolgozik -, csak egy folyamatot valósítunk meg. Nem lehet szándékunk, hogy egy híres, tiszteletet érdemlő sportolót helyzetbe hozzunk. Ez az ügy nekünk sem hiányzott, mert voltam én már azóta WADA-bérenc, de a kínaiak ügynöke is, pedig csak a munkámat végzem.

Ön találkozott már Kovács Ágival az eset óta?

Igen, csütörtökön, november nyolcadikán a jelenlétemben adott újabb mintát.

Ugyanazok az ellenőrök voltak? Feszült volt a viszony?

Két másik kolléga vizsgálta akkor Ágit. Udvariasan köszöntünk egymásnak, teljesen normális, kiegyensúlyozott, higgadt, rendkívül együttműködő volt a vizsgálatnál. Az égvilágon semmi probléma nem merült fel, egyetlen neheztelő megjegyzést sem tett. Pontosan úgy zajlott minden, ahogy a nagy könyvben megvan írva. Bárcsak így történt volna az előző héten is, erre gondoltam magamban. Mindent átolvasott, mit kell tennie, pontosan úgy viselkedett, ahogy egy olimpiai bajnoktól, példaképtől elvárható. Ezért nem is értettem a későbbi kiborulását.

A kiborulás az ismételt mintaadásra egy nappal, a pénteki Napkeltében történt.

Igen, én is meghívást kaptam, de nem azért nem mentem el, mert lekezelném ezt az ügyet. Ebben a túlfűtött hangulatban nekem nem kell szót kérnem. Az úszószövetség elnökének bármikor a rendelkezésére állok négyszemközti beszélgetésre, ám amíg az érzelmi háborúskodás tart, nem biztos, hogy szükséges nyilatkoznom.

Melyik volt az a nyilatkozat, amelyiken leginkább megdöbbent?

Hirtelen nem tudok ilyet mondani, de talán az, hogy hazugnak neveznek bennünket. Elismerem, fájdalmas, ha valaki bálványoz egy sportolót, és vele nem várt dolog történik. Az úszók részéről természetes, hogy védik Ágit, a többi szövetségtől azonban kaptunk olyan leveleket, hogy tartsunk ki, éljen a rendszerünk, legyen továbbra is tisztességes a módszerünk.