Auguszta
-7 °C
0 °C

Szegedi háború után veszprémi béke

2008.04.27. 10:25
Olyan nagy feszültség előzte meg a bajnoki döntő első meccsét, hogy azzal már-már ki lehetett volna világítani a királynék városát. Szerencsére az indulatoknak elejét vette a játék, és a közönség sajátjai ünneplésével volt elfoglalva. Veszprém-Szeged 32-24, a csata folytatódik.

Megadták a körítését a finálé első mérkőzésének, a Budapest Bank liga dobosain kívül a Balaton felől érkezőket a magyar Dakar teljes futama köszöntötte. Aki jól időzítette az indulását, a 73-as úton szembetalálkozhatott szinte a teljes mezőnnyel. Így Füreden a terepjárósok élmezőnyét láthattuk, és mire a veszprémi körgyűrűn a csarnok felé közelítettünk, a kamionosok utoljával futhattunk össze.

A csarnokban közel egy órával a kezdet előtt már jó fél ház volt. Mindenki készült: a rendezők pótlelátó beszuszmákolásával, a Budapest Bank a fair playre emlékeztető molinóval, a veszprémi fanatikusok felhívás osztogatásával. Ebben a csapat buzdításán kívül néma tüntetésre szólítottak fel. Aztán ha nem is volt teljesen néma a tüntetés, a játék szép lassan lecsillapította a kedélyeket. Az sem volt baj, hogy a mérkőzés elején olyan veszprémi sikerkovácsoknak nyújtották át a kézilabdázás aranyjelvényét, mint Kiss Szilárd és Kaló Sándor. A közönség így őket ünnepelte, addig is megfeledkezve Bajusz Sándorról.

Valószínüleg hathatott Mocsai Lajos nyílt levele és a veszprémi város- és csapatvezetés ez irányú erőfeszítése is. Az se volt baj, hogy a vendégek szektora a B középtől a legtávolabb esett. Persze a balhé kitörését csak a játék előzhette meg. Itt most azzal nem volt hiba, a csapatok a labdával és nem egymással törődtek.

Kellett ehhez a kezdetektől nagyon határozott játékvezetés is. Nem állíthatom, hogy a Dobrovits-Tájok kettős a szívem csücske lenne, de nem lehet szó nélkül elmenni a teljesítményük mellett. Nem a szabálytalanságok megtorlására helyezték a hangsúlyt, hanem a prevencióra. Határozott felfogású játékvezetésük a kezdő sípszó után érzékeltette a játékosokkal a képzeletbeli vonalat. Ezek a játékosok profik, addig mennek el, ameddig megengedik nekik. Ezen a mérkőzésen csak a kisebb szabálytalanságokig. Egyszer akadt csak verbális kakaskodás, de gyorsan kiszórták a perlekedőket, és láss csodát: utána senkinek nem jutott eszébe dumálni.

A kézilabda művészét, Andjelkovicsot is meg lehet fékezni. Közbelövéseivel egy darabig egyedül tartotta a lépést a veszprémiekkel, majd megpróbált legalább zavaróként keresztbe tenni a hazai támadásoknak. Itt ezt szó szerint kell érteni, minden csínyt bevetett, de csak csínyeket, mert két félreérthető megmozdulása után félreérthetetlenül és azonnal leküldték a pályáról.

Ahogy lenni szokott, amikor az egyik oldalon nem jönnek be a húzások, a másikon annál inkább. Olyanok is fazonírozni kezdtek az MKB-ben, akiknek ez már hosszabb ideje nem ment. Így a hazaiak nem egyszerűen győztek, hanem a jövő heti KEK-döntő első felvonása előtt az egész csapat és minden játékos külön-külön is feltöltődött pozitív energiákkal.

A Szegednek ezen a napon nem ment a játék, de emelt fővel viselték a kudarcot. Nem figyeltek a a drukkerek piszkálódásaira, gyorsan pacsiztak és az öltözőbe futottak a meccs végén.

A bajnoki finálé még hosszú lesz. A Veszprémnek ráadásul közben a KEK-döntőben is helyt kell állnia. Így nem kell nagy jósnak lennünk ahhoz, hogy még négy mérkőzést vizionáljunk. Reméljük, mind a négy a sportról fog szólni, hogy végképp elfelejtessék a kupadöntőn és főleg az utána történteket.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!