Varga Miklós, a hajdúsámsoni kamikáze

A telefonon megszólal az Eye of the Tiger a Rockyból. "Minden edzőnek ez a csöngése, de tényleg, a válogatottnál is" - mondja Miki, és mosolyog.

Fáklyás menet

Hajdúsámsonon vagyunk, Debrecentől nem messze, egy tizenkétezres városban. Az öklöző Varga Miklós innen indult és itt is akar maradni, augusztusban pedig Hajdúsámsonnak akar nyerni valamit az olimpián a 60 kilósok között. Nem latolgatja az esélyeit, azt mondja, szeretne minél jobban szerepelni. Ha ez sikerülne, biztosan legalább úgy ünnepelnék, mint márciusban, amikor Olaszországban kivívta a pekingi részvételt. A központban fáklyákkal fogadták a hazatérő olimpikont.

"Ha kijutott az olimpiára, akkor ott már bármi megtörténhet, bárki győzhet" - ezt Attila mondja. A hajdúsámsoni boksz motorja Máté Attila, ő Miki edzője is.

Ellentétek

Másfél órája figyelem őket. Attila megy előre egyfolytában, belelendül, hengerel, lelkesít, magyaráz. Miki figyel, meg sem szólal, a háttérben marad, néha közbevet valamit, pontosít.

A szorítóban jórészt az ellentéte ennek, folyamatosan kezdeményez, küzd, nem áll le, ha vezet, nem elég neki, hogy tartsa az előnyét. Azt mondja, nincs emögött semmi indok, motiváció, ez magától értetődő. Amikor érezte, a nemzetközi mezőnyben inkább az a jellemző, hogy az ellenfelek fognak, táncolnak, menekülnek a megszerzett vezetés után, nem tudatosan, de követni kezdte ezt az irányt. Észre kellett azonban vennie, hogy így nem jöttek az eredmények, így konkrét elhatározás nélkül mégis visszatért eredeti stílusához.

Valamiben mégis hasonlít egymásra a bokszoló Varga Miklós és a velem szemben ülő edző. "Az első menetben általában elalszik, előnyt ad az ellenfelének. A többi menetben hiába sokkal jobb, előfordul, hogy már nem csökken közöttük a különbség. Pontozóbíró is vagyok, és tudom, ha az első menetben az ember egyik keze rááll a pontozógépre, benne marad a mozdulat. Javítani kell az első menetén."

Jól elverte a bátyját

Miki szerint akkorra melegszik be, ennyi idő alatt méri fel az ellenfelet. "Azt szokták mondani, a bokszban két intelligencia csap össze, fejben dőlnek el a dolgok. Szerintem viszont megvannak bizonyos mozdulatsorok, technikák, amiket a rutinnal egyre könnyebb előhívni. Nekem ahhoz kell idő, hogy bemérjem a másikat, hogy mi kell ellene, hogy ráhangolódjak" - ad magyarázatot a rendszeres késői kezdésre.

Kettejük bokszhoz vezető útja is eltérő volt. Attila balhés gyerek volt, mindig is szeretett verekedni, vonzották a küzdősportok. Atletizált, cselgáncsozott, utóbbit hagyta ott az ökölvívás kedvéért. Miki viszont véletlenül csöppent bele a bokszba, korábban az utcai foci jelentette számára a sportolást. Tizenhárom éves volt, amikor két évvel idősebb bátyja, aki akkor már egy éve bokszolt, hazavitt neki egy pár kesztyűt, és az udvaron, a földre rajzolt ringben összecsapott a két testvér. "Jól elvertem, aztán mondta, hogy este hattól nyolcig van edzés, menjek le én is" - idézi fel a kezdést. Erre Attila így emlékezik: "Rögtön az első edzésen láttam, hogy nagyon jól mozog. Mondtam is az elnökünknek, figyelje, milyen jó a ritmusérzéke. Azóta én vagyok az edzője."

Felfedezték

Három év múlva, 2003-ban már megnyerte a diákolimpiát és a kadet országos bajnokságot. 2004-ben ismét diákolimpia és junior bajnoki cím következett. 2005-ben, Egerben először nyert a felnőttek között. Attila szerint ez a vb-szereplésnek volt köszönhető, Mikit ugyanis a junior ob megnyerése után meghívták a válogatottba. A kínai vb előtt végigcsinálta a két hónapos felkészülést, és igaz, hogy Mianjangban az első napon kiesett, de a decemberi, egri ob-re beért a munka. Az ekkor még 57 kilós Miki döntőbeli ellenfele, a vasasos Ráth Miklós a harmadik menetben feladta a küzdelmet. Őt választották a torna legjobbjának, és egyértelműen ő volt a hazai bokszban az év felfedezettje. Januárban jött az első nemzetközi siker: megnyerte a debreceni Bocskai-emléktornát. Azóta kétszer indult és kétszer győzött ezen a versenyen.

Majdnem véletlen váltás

Súlycsoportot a következő évben váltott, ez azonban nem előre tervezett lépés volt. "Egy hétfői napon kaptam sms-t a szövetségi kapitánytól, hogy Miki kedden induljon, mennek Zágrábba, a Zlatko Hrbic emlékversenyre. Akkor hat kiló felesleg volt rajta, azt meg nem akartam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit fogyjon. Azt mondtam, ha sikerül valamennyit fogynia, mehet. Elmentünk edzeni, lement róla valamennyi, majd következett a szauna. Így is több volt, mint 60 kiló. Úgy engedtem el, hogy vigyázzon magára, ne kockáztasson, egy súlycsoporttal feljebb nagy verést kaphatott volna. Aztán a verseny napján nem értem el, majd kaptam egy sms-t tőle. Azt írta, nincs pénz a kártyáján, de most már van száz eurója." Miki úgy nyerte meg a zágrábi versenyt, hogy a döntőben hazai öklözőt vert.

Előbb vagy utóbb egyébként is súlycsoportot váltott volna, így előbb szabadulhatott meg a fogyasztás kínjaitól. A hatvan kilót sokkal könnyebb hozni, általában időben el is kezdi beállítani, hogy ne a verseny előtti napokban kelljen koplalnia. Most sem ehet sokat, és Attila kicsit rázza a fejét, amikor azt mondja, a hús helyett inkább a csokit és az édességet választja, ha keveset ehet.

Újabb rövid vébé

2006-ban a hatvankilósok között is összejött a bajnoki cím, a bajai döntőkben övé volt a legfölényesebb pontozásos győzelem, 27-tel volt jobb a soproni Tóth Lászlónál.

Következett az újabb világbajnokság, 2007-ben, és ekkor is kevéssel az érkezés után, az első napon kellett bokszolnia egy írrel. Attila szerint a vereségben nagy szerepet játszott, hogy Miki Chicagóban nem tudta kipihenni az időeltolódás miatti fáradtságot. Az edzőnek is jó tapasztalat volt ez, mert ilyen nagy versenyen először figyelhette közelről az élmezőnyt. Nem tetszett neki annyira, amit látott, sokan vannak, akik a biztos győzelem érdekében taktikáznak, ez nem kedvez a tanítvány stílusának. A másik probléma, hogy nagyon sokan balkezesek, így Mikinek is fordított alapállású edzőpartnert kellett keresni.

Benézte, majd tönkreverte a románt

Ekkor már egyértelmű volt, a cél kijutni a pekingi olimpiára. Ez a vébé utáni első kísérletre össze is jött, idén márciusban az olaszországi Roseto degli Abruzziban. A három magyar kvótát hozó kvalifikációs versenyen előbb egy grúzt, majd egy írt vert magabiztosan, így következhetett a román Georgian Petrescu elleni elődöntő, ami a kijutásról döntött.

Miki szokása szerint benézte az első menet elejét, 1-6-ról kellett visszajönnie 6-7-re. A következő menetekben tönkreverte a románt, aki nagyon szívósan állta a több tucat pofont, sőt az utolsó menetben egy testütéssel meg is fogta a magyar fiút. A vége 34-12 lett. Ő volt a magyarok közül az egyetlen, aki lejátszotta a már tét nélküli döntőt, a többiek ellenfelei ugyanis visszaléptek. Miki azonban edzője tanácsai ellenére vállalta az utolsó meccset, érdekelte a tapasztalat. Az ukrán Olekszandr Kljucsko ellen jól kezdett, de egy megcsúszás után a bíró tévedésből rászámolt, ezután verekedni kezdett. Ez már Kljucskónak kedvezett, aki a pontozás szerint nagy fölénnyel nyerte a finálét.

Tovább nem tervez

Az olimpiáig még három külföldi torna van hátra, Miki minél többet szeretne bokszolni, szüksége van a meccsekre. Egyelőre Peking utánra nem tervez, nem az foglalkoztatja, utána mi fog történni. Az biztos, most nem vonzza a profi boksz, úgy érzi, nagyon jó ajánlatot is letehetnének elé, azt sem valószínű, hogy elfogadná. Ez nem a szorító, így óvatosabb, és azt mondja, változhat bármi. A következő olimpia még beleférhet, de ezt sem vésné kőbe. Az ökölvíváson kívüli élet egyelőre még nem egyértelmű, most az érettségire tanul, már amikor itthon van. Egy szakmája már van, a burkolást azonban a szakvizsga óta nem erőlteti.

Ezzel Attila is hasonlóan volt, ő kiugrott műszerész. Tudta, a szakmájában nem fog dolgozni, ezért könnyen kitanulható munkát keresett, egy ismerőse ajánlotta neki az autóoktatást. Most már tizennyolc éve ezt csinálja, autó mellett buszon is, utóbbiból áll is kettő az udvarban, másnap Spanyolországba indul az újabbért. Sokszor az egész napi munka után éppen beesik az edzésekre. Most nem, mert otthon tartottuk délutánra, majd együtt megyünk a bokszterembe.

A helyi általános iskola kisebbik tornatermébe megyünk, ami nem kifejezett bokszterem, minden gyakorlás előtt be kell rendezni a célnak megfelelően. A bejáratnál a nyolcévestől a huszonévesig terjedő csapat gyülekezik, egyértelmű, Mikire figyelnek a többiek. Attila azt mondja, a legeredményesebb versenyző mindig példaként szolgál a társainak, a stílusa hatással lesz a többiekére is. Ezért is szerencsének tartja, hogy Miki a küzdelmet erőlteti, és nem a táncot.

Nemcsak a sport köti őket össze

Attila vezeti a gyakorlást, társadalmi munkában vezetőedző a mostani formájában tíz éve működő Harangi SE-nél. Lazítani nem engedi a srácokat, aki lemarad, végezheti a négyütemű fekvőtámaszokat. "Nálam fegyelem van. Aki háromszor igazolatlanul hiányzik, annak nem kell többet jönnie. Nekem nem kell olyan gyerek, aki nem gondolja komolyan."

Feladatokkal nehezített bemelegítés, sprintek, lazítások, kivételezés nincs, ha Miki nem csinál jól valamit, ő is kapja a pluszmunkát.

Attila figyel mindenkire, nemcsak Mikivel foglalkozik, de egyértelmű, kapcsolatuk több mint edző-tanítvány viszony. A fiatal öklözőt négy éve fogadta családjába edzője. "Nem volt kérdés, amint megtudtam, mi történt, már el is döntöttem, hogy én leszek a gyámja" - az akkor 17 éves Miki tragédiák sorozatában elveszítette egész családját, szülei és egyik bátyja is meghaltak. A házuk leégett.

Az edző cselekedett, az alsó szinti oktatóterem után felfelé is bővítette a házat, oda kerültek gyermekei - a szintén nagyon ügyes öklöző Attila és az egyetemre készülő Krisztina -, az első szinten lett a fogadott fiú szobája.

Miki nem szívesen beszél a történtekről, rögtön jelzi, ha ez érdekel, rossz helyen járok. Azt meséli, kifejezetten bosszantotta, ha újságírókon azt látta, az érzéseit akarják kiszedni belőle. A veszteségek szerinte nem változattak a bokszhoz való hozzáállásán, arra azonban emlékszik, a tragédia utáni első meccsén kiadta magából a dühöt, akkor nem önmaga volt. Azóta nem érzi ezt, talán többször menekült az edzésekbe, ha szomorú volt és felejteni akart.

Attila sem a múlton gondolkodik, már az olimpiára gondol, és azt mondja: "A klubunkat a város eddigi egyetlen olimpiai bajnokáról, Harangi Imréről neveztük el. Ha Miki nyer Pekingben, átkereszteljük Varga Miklósra."