Játékosai kétszer akkorák, de nem ez a fontos

Nem így képzelek el egy sikeres kosáredzőt. Vékony alkat, közepes magasság, szinte elvész a kétméteres játékosok között. Meccs közben hevesen gesztikulál, a pálya szélén ugrál, mégis mintha félszegek lennének a mozdulatai. Az idei kupagyőztes paksi Atomerőmű SE férfi kosárlabdacsapatának edzője, Sabáli Balázs még csak 31 éves, és ez a harmadik szezonja az élvonalban vezetőedzőként.

"Még mindig azt mondom, hogy túl gyorsan jött nekem minden" - lep meg a kijelentéssel. Valóban, még játékos is lehetne, hiszen annak indult, majd gyorsan befejezte karrierjét. "Ha azt kérdezik, miért lettem éppen kosáredző, nagyon egyszerű a válasz: Körmenden nőttem fel. Én már az anyukám hasában meccsekre jártam, hiszen bérletes volt. Amikor a nagymamám azt mondta neki, a végén még egy mérkőzés alatt indul el a szülés, csak annyit válaszolt, nem baj, mert egy szülész ül mellette."

A valóban kosárőrült városban a paksiak edzője is ezt a játékot szerette meg. Irányítót játszott, a vidéki klubok közül elsőként bajnok Körmend ificsapatáig jutott el. Csupán egy nemzetközi kupameccsen szerepelt a felnőtt csapatban, aztán abbahagyta. "Négyen voltak előttem a posztomon, reménytelennek tűnt a helyzet. Aztán két év múlva ketten is abbahagyták, de akkor már nem volt esélyem, hogy újra felvegyem a tempót."

Délelőtti edzés, tíz játékos és két edző az üres csarnokban. Sabáli az asztal mögött ül, jegyzetel, figyel, a segítője vezényli a gyakorlást. Ő a háttérben áll, akkor lesz főszereplő, amikor a negyeddöntős ellenfél, az Albacomp elleni védekezés van napirenden. A négy légiós miatt angolul kezdi a magyarázatot, majd ahogyan belelendül, már csak magyarul beszél. Ha kell, megálljt parancsol, szalad, hogy a játékosokat a helyükre parancsolja. A keretben ketten is idősebbek nála, és akad olyan, aki kilóra talán kétszer akkora.

"Ha újrakezdhetnék mindent, akkor biztos, hogy játékos maradnék. Óriási hátrány, hogy elitjátékosként nem dolgozhattam egyetlen edzővel sem. Aki végigcsinál egy karriert, legalább hat-nyolc edzővel találkozik, mindenkitől megtanul, elles valamit. Nekem mindezt magamnak kell összeszednem."

Az érettségi után a szombathelyi főiskolán végzett testnevelés szakon. Csak mellékesen és érdeklődésből harmadévesként a hétvégéken elvégzett egy masszőrtanfolyamot. "Nem volt különös célom vele, csak mindig is érdekelt, gondoltam, miért ne tanuljam meg."

A végzés után visszatért Körmendre, és még azon a nyáron szóltak neki, két hétre be kellene ugrania masszőrködni a súlyos beteg gyúró helyett. Szívesen ment, és a kis segítségből öt év lett.

Amikor újra a körmendi kosárlabdacsapat közelébe került, tanított is, az iskolában és a klubnál is gyerekekkel kezdett foglalkozni. Haladt az utánpótláscsapatoknál előre, majd 2001-ben a körmendi kosárlabda legendája, Patonay Imre segítője lett. Már első szezonjában be kellett ugrania a vezetőedző helyére: a szombathelyi megyei rangadón Patonayt fejbe találta egy ki nem nyílt pénztárgépszalag, agyrázkódást szenvedett. A meccset rövid tanakodás után folytatták, Sabálié lett az irányítás, és a Körmend idegenben tudott győzni.

A fehérváriak elleni meccsen is hasonló az indítás, mint az edzésen: a kezdés előtt félrehúzódva beszélget, a háttérben marad. Még a ruhája is ezt sugallja, sötét póló, fekete nadrág, semmi túlzó elegancia. Az első hazai támadáskor már talpon, aztán a levegőben, és ordít. Az Albacomp támadása tovább fokozza a harci kedvet, csapatának ő mutatja, a fehérváriak melyik támadása jön. Ha valaki nincs a helyén, a legszívesebben megint oda rohanna és a helyére taszajtaná. Majdnem meg is teszi: előbb csak egy lábbal és a hevesen mutogató kezeivel, aztán már mindkét lábával a vonalon belül áll.

A 2002-ben visszavonult és rögtön edzővé kinevezett másik körmendi legenda, Zsebe Ferenc mellett is maradt, úgy emlékszik, innen fordult komolyra a történet. Megegyeztek, együtt viszik a csapatot, Sabáli ekkortól kezdte magát beleásni igazán az edzősködésbe.

A páros rögtön az első szezonban aranyéremre vezette a csapatot, a rájátszásban összesen egy meccset veszítettek. Ebben nagy szerepe volt az olasz csapatából visszatérő Németh Istvánnak, de az eredményre mindenki felkapta a fejét. Zsebe harmadik szezonja a csapat élén már gyengébbre sikerült, és mivel a Körmend nem került a rájátszásba, az utolsó meccseket Sabáli vezényelte le. Nyáron folytathatta, az addigi főnök lett a segítője. Az új felállás újabb aranyat nem hozott, de a két szezon alatt azért összejött egy bajnoki bronz és egy kupaezüst, majd az előző bajnokság végén teljes meglepetésre döntőt játszhatott a Körmend. Ott ugyan 3-0-ra kikapott a Szolnoktól, mégis hihetetlen tettnek számított az ezüst.

A lendület nem fogy, ha valami nem tetszik, a bírókkal is veszekszik, és tovább űzi a csapatát is. A paksiak az utolsó negyedben szétszedik az Albacompot, az edző azonban csak Gulyás Róbert alázós passza után hajlandó először mosolyogni. Megvan a győzelem, és már csak egy kell az elődöntőhöz.

A múlt nyáron a körmendi kosárlabda kilátástalannak tűnő helyzetbe került, úgy tűnt, a csapatot működtető cég csődbe is mehet. Sabálinak döntenie kellett: lejárt a szerződése, és közben az utóbbi évek egyik meghatározó magyar csapata, a Paks ajánlatot tett neki. A bizonytalan helyett a biztos hátteret, a komoly célokat választotta. "Körmenden tanítanom is kellett az edzősködés mellett, hogy eleget keressek. Nem várhattam arra, hogy rendeződjenek a dolgok, családom is van."

A Rába melletti kisváros után a Duna-menti városka következett, ami nem nagy váltás. Sabálinak úgy tűnik, Pakson talán kevesebb a feszültség, Körmend az utóbbi éveket megszenvedte gazdaságilag, ami az ottani hangulatra is rányomta a bélyegét.

Már kiürült a csarnok, csak újságírók az edzők a pályán. Megint higgadt, sőt már nyugodt. Van mitől magabiztosnak lennie, az első, Fehérváron aratott győzelem után a 19 pontos hazai siker azt jelenti, hogy a következő meccsen már kivívhatják az elődöntőt. Úgy, hogy az Albacomp azzal az előnnyel indult a három győzelemig tartó párharcnak, hogy többször játszhat hazai pályán. Sabáli most már egyértelmű: több pihenőt akar a játékosainak, így megint győzni mennek Fehérvárra. Miközben komolyan nyilatkozik, a lábánál két és fél éves kislánya, Dóra incselkedik, aztán amikor őt akarom kérdezni, mindenre nemmel felel.

Az ASE a viszonylag gyengébb tavalyi szezon után ismét a korábbi sikereket akarja ismételni, ezért érkezett vissza a paksi - de a csapattal korábban semmilyen címet nem nyert - Gulyás Róbert is. A center külföldön játszott, most magyar bajnok akar lenni, mert az még hiányzik. A bajnokság azonban nem úgy alakult, ahogy az Atomnál tervezték, légiósokat kellett cserélni, és a télen többen tudni vélték, hogy az edző helye sem biztos. Sabáli szerint ez csak kívülről tűnt így, szerinte a csapatainál már-már szokásos január-februári hullámvölgyből kellett kijönni. Ez a kupában sikerült a leglátványosabban, ezt ugyanis a szombathelyi négyes döntőn sikerült megnyerni. Az elődöntőben a Körmendet kellett legyőzni, ami a kötődés mellett azért is volt nehéz, mert a bajnokikon mindkétszer Sabáli volt csapata győzött. "Biztos érdekes érzés lenne, de a kupaelődöntőben áttörtek bizonyos lelki gátak" - válaszol arra a kérdésre, hogy ha úgy alakulna, milyen lenne az időközben lendületbe jött Körmenddel találkozni a bajnoki döntőben.

A siker talán elégedetté tette csapatát, a korábbi lendület kissé megtört, és a bajnokság alapszakaszában az ötödik helyet sikerült csak megszerezni. Az utolsó napon beszedett soproni vereség azt eredményezte, hogy a negyeddöntőben nem a paksiak, hanem a fehérváriak játszhatnak többször hazai pályán a szükséges három győzelemért.

Sabáli azt mondja, munkája jelenős részben a konfliktuskezelésről szól. Az a típus, aki megkérdezi tapasztaltabb játékosai véleményét, és meghallgatja azt is, akinek más az álláspontja egy adott szituációról.

Azt azonban nem tudjuk meg tőle, mikortól tekinti és definiálja magát igazi kosárlabdaedzőnek. Most már úgy tűnik, igen, amit az is bizonyít, hogy folyamatosan képezi magát, külföldre jár, online kurzust végez, vagy éppen a tengerentúlról rendel anyagokat. A pálya mellett lehet, hogy néha esetlenek a mozdulatok, mégis egyértelmű: most már nem bízza a véletlenre, hogy sikeres kosárlabdaedző legyen.