Véresen ér-e véget a kézilabdaháború?

A férfi kézilabda-bajnoki döntők közt állandó elfoglaltsága lett néhány játékosnak, hogy a fegyelmi bizottság előtt kell megvédenie magát, miért ütött, rúgott, illetve milyen sérelmei voltak korábban.

A pénteki utolsó meccs előtt biztos: a szegedi Herbert Gábor játszhat, még akkor is, ha a negyedik meccs negyedik percében arcon ütötte Marko Vujint. Ilyés Ferenc is pályára léphet, aki még a harmadik meccsen rúgta meg a szlovén Luka Zvizejt. Elsőre Herbertet igen, Ilyést viszont nem akarták eltiltani, ez felháborította a szegedieket, talán épp Herbertet is, mert szerintük azt éreztette a hazai szövetség, hogy nem egyformán alkalmazza a szabályokat.

Alighanem ezek után úgy gondolták a szövetségben, jobb, ha mindenkit felmentenek, mindenki ott lehet a pályán, mintha meg sem történtek volna az ütések, rúgások. A salamoni szellemet ezekre a határozatokra nem lehet ráilleszteni, mert így, valós következmények nélkül tényleg sok mindent meg lehet tenni, tényleg felhatalmazzák a butákat, ahogy ezt egy szegedi játékos meg is jegyezte.

Az MKSZ-ben vélhetően azt gondolták, az a kisebbik rossz, hogy mindkét csapat a legjobbjaival dönthet, ők ily módon semmiképpen sem szólnak bele az arany sorsába. Igen ám, csakhogy akkor korábban értelmetlen volt zéró toleranciát hirdetni, ha úgysem tartják be.

Ráadásként Andjelkovics esete sem volt tiszta, különféle dokumentumokkal cáfolta egymást a szövetség és a klub, nem is tudni, hogy végül is játszhatott volna-e az irányító kedden, vagy sem. Ennek nyilván azért nem lett még bonyolultabb utóélete, mert a Pick hetesekkel nyert, és kiharcolta az ötödik meccset.

A szövetségnek igen fontos feladata lenne, hogy kordában tartsa a játékosokat, éppúgy, mint a vezetőket. Mert nem lehetnek háborús viszonyok, el kellene felejteni, hogy a meccsnyerés a másik megsemmisítése árán is lehetséges. Különösen megdöbbentő, ha ezt előre eltervezik, utasításba adják, mint ahogy pletykaszinten erről is hallani. A nem megfelelő körültekintéssel meghozott ítéletek csak a szurkolókat bőszítik fel, akik egyébként is cukkolják az ellenfelet.

De térjünk vissza kicsit a keddhez, amikor Ilyés végül nem játszott, Herbert pedig megütötte Vujint, aki nem tudta folytatni a meccset. A szerb származású veszprémi csak annyit mondott, nem normális ember az, aki ilyet tesz. Előzőleg azt mondta, fél Szegeden, igaz, egy szerb honlapon szidta a magyar bajnokságot is, mondván, ide csak levezetni jönnek a játékosok.

Herbert Vujin szavaira csak annyit mondott: sajnálja, ami történt, nem volt szándékos, elkésett. A játékos amúgy már a pályán bocsánatot akart kérni, de Perics ellökdöste. Köztük észlelhető incidens még nem történt, bár az éles szeműek kiszúrtak egy gyomrost, amit visszafutáskor Vujin vitt be a szegedinek még a múlt héten.

Általánosan jellemző, hogy a játékosokban nagyon sok sérelem gyűlt fel az elmúlt másfél hónapban. A Szegedet alapból balkáni csapatként emlegetik, jóllehet, a másik oldalon is van három-négy román vagy szerb játékos. Emellett nagy az eredménykényszer, a megfelelni vágyás a tulajdonosnak, a városnak, a szurkolóknak, igazolni kell, hogy nemcsak egyszeri nagy eredmény volt a tavalyi bajnoki cím, ami helyenként rosszul hatott a játékosokra.

Ám a sérelmek olykor még ezeken is felülkerekedtek. Herbertnek rendszeresen a válogatott szégyene jelzőt kellett hallgatnia, és az áprilisi kupadöntőn még ő volt az, aki visszafogta társait. Másoknak az árulózással vagy a balkáni barmozással kell szembesülniük. Puljezevicsbe a harmadik veszprémi meccs után kötöttek bele, és amikor tíz szurkoló gyűrűjébe került, a biztonságiak nem a drukkereket igyekeztek visszatartani, hanem a kapust.

Nyilván Carlos Perez is megjegyezte magának Bajusz Sándort, az sem lenne meglepő, ha az áprilisi, kupadöntőbeli tarkóütésnek lenne folytatása péntek este.

A Veszprém otthonában pillanatnyilag még a legjobb csapatoknak sem könnyű nyernie, a BL-győztes Ciudad Realnak sem lenne egyszerű - erre szegediek is utaltak -, mert nagyon jó formában vannak az MKB játékosai.

Perez megtáltosodott, fontos gólokat lő kiélezett helyzetekben, a szélről mindkét Iváncsik magabiztos, a két méter tízes román Cosmának pedig három méter magasan is be lehet játszani labdát, és roppant nehéz védekezni ellene. A hazaiak esélyesebbek, hiszen majdnem lezárták már a párharcot a negyedik összecsapáson, de persze minden lehetséges. De a legfontosabb persze az lenne, hogy minden maradjon a sportszerűség határain belül.