Vidáts Rékának 15-ször szúrták fel az arcát

A magyar tenisz egyik legnagyobb ígéretének indult Vidáts Réka, 1993-ban a tizennégy, két évvel később a tizenhat év alatti korosztály Európa-bajnokságát nyerte.

A tizennégy év alatti Eb-t annak idején megnyerte Szeles Mónika, Steffi Graf, Martina Hingis vagy Justine Henin is, és a balkezes Vidátsnak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy legalább a legjobb ötven közé kerüljön.

Teljes év győzelem nélkül

„A legjobbak közé jutáshoz sok szerencsére is szükség lett volna, de egy-két jó évem biztosan lehetett volna 2000 körül, kisebb tornákat is nyerhettem volna. Mégis inkább arról lett emlékezetes az évszám, hogy visszavonultam. Tizenhét évesen 172. voltam a világranglistán, minden nagyon szépen indult, idősebbeket vertem, de a következő évben szinte meccset sem hoztam, jóllehet tizenöt vagy még annál több tornán is rajthoz álltam. Krónikus arcüreggyulladással kezeltek, ha jól emlékszem, tizenötször szúrták fel az arcomat másfél év alatt, aki átélt ilyet, biztosan megerősít benne, nem túl kellemes. Nem tudtam rendesen kipihenni magam, az immunrendszerem nem bírta a terhelést, elment a kedvem, és bár vágytam arra, hogy egy Grand Slam torna döntőjében játsszak, nem lehetett” – emlékezett vissza.

A most huszonkilenc éves Vidáts nem érzi magát csalódottnak, de vannak pillanatok, amikor elszorul a szíve.

Beismerte, érzékenyebb is volt a betegségekkel teli periódusban, nem terhelték túl, nem az erőlködés lett a veszte, de fájdalmasak voltak a kritikák. „Ekkor lettem serdülőből nő, másként kezdtem gondolkodni, talán több türelemre lett volna szükségem.”

A legmagasabb cél elérhetetlen

Amikor érezte, nem képes a világ élvonalával lépést tartani, nem akart feleslegesen gyötrődni. „Nálam nem létezik a szürke, csak a fehér vagy a fekete. A tenisz sem tudtam úgy csinálni, hogy ne a legmagasabb célt tűzzem ki magam elé. Amikor szembesültem vele, hogy elérhetetlen, visszakoztam.”

Levezetésként az osztrák másodosztályban játszott – általában nyert –, a hazai csapatbajnokikon is fellépett, ekkor játszott Szávay Ágnessel is.

„Kevéssel a visszavonulásom előtt történt, kifutottam ellene a belemet, nagy nehezen megvertem, de már akkor látszott rajta, hogy jó játékos, helye lehet akár a legjobb tízben is. Ehhez kívánok neki sok szerencsét és kitartást” – mondta.

Véletlenszerű találkozás a golffal

Pár éve egy barátja segítségével talált a golfra, azóta amatőr státusban van, megszerette.

„Aki egyszer kipróbálja, vagy megszereti, vagy soha többet nem akar játszani. Az előbbiek közé tartozom, sikerélményt okozott és okoz manapság is. Németországban vettünk részt nemrég a Duna Kupán, a Pannónia Golf Klub első lett, ebben nekem is volt némi szerepem.”

A golf több az életében, mint egy átlagos hobbi. „A golf nem a klasszikus értelemben vett sport, mert ha edzeni megyek, akkor nem szakad rólam utána a víz, mint mondjuk egy óra biciklizés után, de mégis megerőltető, mert hat vagy nyolc kilométer gyaloglás fárasztó, és a zsírt is komolyan égeti. Amúgy csodás hangja van, ha jól eltalálom labdát, és messzire száll. Igazi lélekemelő érzés. Annyiban nehezebb, mint a tenisz, hogy a teniszben az utolsó pillanatban is lehet korrigálni egy ütésnél, itt azonban nem. És előfordul, hogy fáj, ha rosszul találom el.”

Hole in one

Profi nem akar lenni, nem akar még inkább önmaga ellen játszani, érzése szerint ugyanis a golf erről szól. „Olyan játékos akarok lenni, aki élvezi, amit tesz, és mások is szeretnek vele játszani egy jót. No meg egy hole in one-t ütni, vagyis egy ütésből a lyukba tenni a labdát. Csak keveseknek sikerült, nem is tudnám pontosan megmondani, milyen ritka, pedig mostanában hallottam egy statisztikát róla.”