A spanyolok megállás nélkül ünnepelnek

Vasárnap óta Carlos Sastre nevétől hangos a spanyol sajtó, szülővárosában, Leganésban pedig utcát készülnek elnevezni az Alpe-d'Huez óriásának titulált 33 éves versenyzőről. Sastre hazájában nem vacakolnak azzal, hogy a Tour de France ismét a doppingbotrányoktól volt hangos, csak örülnek, hogy sorozatban harmadszor győzött spanyol. Emlékezetes: 2006-ban Oscar Perreiro Sio, 2007-ben az idei versenyről kitiltott Alberto Contador győzött összetettben a körversenyen.

Menet közben egyébként kiderült, Carlos Sastre részt vehet a pekingi olimpián is. A bajnok súlyos vállsérülést szenvedett Pereiro Sio helyén képviseli Spanyolországot a játékokon.

Nem Sastre az első, aki eufóriába taszította a spanyolokat ezen a nyáron. Rafael Nadal teniszezőt a spanyol sajtó július 6. óta csak a füves pálya királya néven emlegeti. Ez nyilván nem csoda, a 22 esztendős csillag az első spanyol teniszező 1966 óta, aki győzedelmeskedni tudott Wimbledonban. Nadal ráadásul minden idők legnagyobb döntőjében akadályozta meg a világelső Roger Federert, hogy a tenisz történetében először zsinórban hatszor hódítsa el a wimbledoni trófeát.

A spanyol sikerének jelentőségéről sokat elmond, hogy még a svájci sajtó is elismerően írt verhetetlennek titulált kedvence legyőzőjéről. A döntőt Spanyolországban egyébként több mint két millió néző kísérte figyelemmel élőben, és a Publico nevű újság úgy fogalmazott: „Wimbledonban spanyolnak lenni többé nem kifogás, hanem felelősség.”

A kép úgy teljes, ha a futballválogatottról is szó van. Fernado Torreséket nemcsak, hogy milliók ünnepelték az utcákon, még a spanyol királyi család is fogadta az Eb-győzteseket Madridban, a palota kertjében.

Spanyolország az utólag „mágikus estének” titulált június 29-én Németország 1-0-ás legyőzésével ült fel Európa trónjára, 1964 után másodszor, nem kevesebb, mint 14,5 millió spanyolt tapasztva a képernyők elé. A csapat tagjai nemzeti hőssé váltak.