Szexuálisan zaklatták a világcsúcstartót

„Te jó ég, téged molesztáltak” – mondta barátnője Margaret Hoelzernek, amikor a két 11 éves lány az élet dolgairól beszélgetett. Ekkor tudatosult először a ma már 25 esztendős és háromszoros olimpai érmes úszónőben, hogy min ment keresztül kisgyerekként. Történetével először lépett a nyilvánosság elé, azért, hogy felhívja a szülők figyelmét az ilyen problémákra.

„Vannak napok, mikor nyugodtnak érzem magam, és úgy érzem, kész vagyok rá, máskor viszont nem vagyok biztos benne, hogy tényleg akarom ezt" – árulta el kételyeit a kitárulkozásról Hoelzer a The Associated Pressnek adott nyilatkozatában.

Az amerikai úszóklasszis a pekingi olimpián két ezüstöt (200 hát, 4x100 vegyesváltó) és egy bronzérmet (100 hát) szerzett, ami abból a szempontból csalódás, hogy 200 háton világcsúcstartóként érkezett a kínai fővárosba, de ott kikapott korábbi szobatársától, Kirsty Coventrytől. Hoelzer azonban tudja, így is büszke lehet teljesítményére. „Az a tény, hogy itt ülve elégedetten és magammal megbékélve tudok beszélni arról, hogy ezüstöt nyertem, az bizonyítja számomra, hogy valódi az örömöm.”

A pekingi sikerért nemcsak a medencében kellett megküzdenie, hanem azon kívül is, mivel a molesztálás okozta traumát hosszú évekkel később is nehezen dolgozta fel. Ötesztendős korától, nagyjából két éven át zaklatta őt egyik játszótársának édesapja. Mint mondja, teljesen megbíztak a férfiban. Hoelzer gyakran vendégeskedett náluk, majd időről időre az éjszakákat is ott töltötte. „Nem fogtam fel, mi történik, leszámítva azt, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Azt hiszem, valahol mélyen sejtettem, hogy nincs rendben minden, de ez nem tudatosult bennem akkoriban."

Hoelzer nyolc évesen kezdett el komolyan úszni, és hamarosan már az ország legjobbjai között emlegették. „Úgy éreztem, az úszás az egyetlen, amit kontrollálni tudtam – meséli a hátúszó klasszis. – Nem tudok befolyásolni másokat, se azt, ki hogy úszik, de a saját teljesítményemet igen”. Hoelzer 2004-ben debütált az olimpián, ahol a számára csalódást keltő ötödik helyen végzett, és a következő két év sem a fényes sikerekről szólt. A legjobb időit már megközelíteni sem tudta, ezért 2006-ban ismét terápiás kezelésre szánta el magát – 11 évesen ment először –, mert tudta, ez így nem mehet tovább. „Ez nem normális, enynire nem úsztam rosszul. Miért érzem úgy, hogy nincs értékem emberként?”

A rehabilitáció eredményei a medencében is megmutatkoztak, 2007-ben életében először világbajnok lett 200 háton Melbourne-ben. Sőt, 2008 nyarán világcsúcsot állított fel 2:06,09 mp-es idővel. Nem véletlen, hogy aranyat remélt Pekingben, de végül Coventry előtt fejet kellett hajtania. De ha a zimbabwei ellenfelét nem is, önmagát bizonyosan legyőzte.

„Nyugodtságot és magabiztosságot kerestem – vallotta Hoelzer a terápia után. – Mióta visszatértem a kezeléshez, a legnagyobb dolog amit megtanultam, az, hogy mit is csinál pontosan a szexuális zaklatás az emberrel: aláássa az önértékelését és magabiztosságát. Azt hiszem, az úszás abban segített, hogy visszaadja az önbizalmamat.”

Hoelzer nem is tagadja, mennyire dühítette, hogy elkövetőjét semmilyen büntetéssel nem sújtották – a bíróság ugyanis nem talált elég bizonyítékot, mert Hoelzert nem erőszakolta meg a férfi –, de mint mondja, felnőtt fejjel belátja, nem volt mit tenni bizonyíték hiányában. „A legnagyobb félelmem megnyílni a nyilvánosság előtt. Mert mi van, ha senkit nem érdekel az eset?”

Hoelzer pszichológia szakot végzett az egyetemen, kriminológiával kiegészítve, hogy a gyerekmolesztálásról tanulhasson mind az áldozat, mind az elkövető szemszögéből nézve. Most, hogy saját múltjával részben elszámolt, pénteken jótékonysági vacsorán tart előadást a témáról, remélve, hogy segíthet másokon.