Magyarra váltottak, örülhettünk nekik

Több mint negyven sportolót honosított az utóbbi évtizedekben Magyarország, közülük a legsikeresebb Janics Natasa, hiszen három olimpiai bajnoki aranyat szerzett, amivel az aktív sportolónők közül ő a legsikeresebb magyar. Egyúttal ő szavazásunk nagy esélyese is, de azért voltak még jó páran, akik közönségkedvencek lettek Magyarországon.

Janics édesapja, Milán a nyolcvanas évek elején jött Szegedre, és Kovács Lászlóval – Natasa jelenlegi edzőjével – rögtön nagy sikereket ért el. Mivel az apuka pontosan tudta, hogy itthon jobb lehetőségei lesznek a lányának, mint Szerbiában, tizennyolc évesen ide hozta. Natasa szépen megtanult magyarul, mint Peking után mondta, régóta a szívében van a magyar himnusz, hiszen gyerekkorában folyamatosan ezt hallotta.

Leginkább kézilabdás vonalon honosítottak sikeresen a magyarok: a kubai Carlos Perez a 2003-as portugáliai világbajnokság gólkirálya volt, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Magyarország olimpiai résztvevő lett egy év múlva. Az athéni negyedik csapat is elképzelhetetlen volt nélküle, és az MKB-Veszprémben pillanatnyilag is fontos szerepet játszik – tavaly KEK-győztes volt –, igaz, mivel már harminchét éves, csak egy félidő jár neki.

Veszprémben egy másik honosított magyar is lehetőséget kap, általában kezdőként. A székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc ugyancsak ott volt az olimpiai negyedik csapatban, és Szeged érintésével került a városba. A 2008-as Európa-bajnokságon már meghatározó egyéniséggé vált a válogatottban, és még hosszú időn át az is lehet. Jövőre már Lemgóból tér haza.

A válogatott legutóbbi sikereiben a szerb születésű Nenad Puljezevics játszik kiemelkedő szerepet, a kapus az utolsó pillanatokban is nagy bravúrokra képes. Neki számottevő nemzetközi eredménye még nincsen.

A nőknél egyértelműen Radulovics Bojana volt a legjobb, az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes csapatban rendre ő jegyezte a legtöbb gólt. Nem véletlenül választották kétszer is a világ legjobbjává (2000, 2003), csak dicséretet érdemel, aki felfedezte 1994-ben akkor még rejtett képességeit. Először Zalaegerszegre szerződött Spanyolországból, csak utána lett ismert és nemzetközi hírű játékos a Dunaferrben. A szerbek nagyon ragaszkodtak volna hozzá, amikor nagynevű átlövő lett, de már hiába.

Jégkorongban Sille Tamásé a legnagyobb név, aki a magyar színeket választotta, a szlovák első osztályban játszott, és rögtön az első magyar sor egyik bekkje lett a 2002-es válogatottban. Most már kicsit megkopott a gyorsasága a harminckilenc éves játékosnak, de az A-csoportba feljutott csapat fontos láncszeme volt így is.

Omar Ennafatti is tagja volt a japánban győztes alakulatnak, Manchesterből tért vissza, Roger Holeczy pedig a svéd harmadosztályból jött idén áprilisban. A kanadai felmenőkkel rendelkező játékos most Budapesten játszik, és készül az A-csoportra. A volános Rasztiszlav Ondrejcik annyiban különbözik az eddig felsoroltaktól, hogy neki semmilyen magyar kapcsolata nem volt - Csehországban született -, de már szépen beszéli a nyelvet. Ő is ott lehet a svájci vb-n.

A komáromi Gergely István az utolsó pillanatban került be a pekingi vízilabdacsapatba, Kemény Dénes már nem igazán számolt vele az olimpiai ciklus közepén, többen is elé kerültek a rangsorban. 2008 májusára viszont kiváló formába lendült, és kiszorította a kapuból Nagy Viktort. A Vasas kapusa az Eb-n a félpályáról kapott gólt a németektől, ez is közrejátszhatott, hogy Gergely ismét képbe került.

Kemény nagyszerű érzékkel szavazott rá, hiszen a Montenegró elleni elődöntőben a harmadik negyedben beküldte, ziccerek mellett büntetőt is hárított, a rivális háromgólos előnye eltűnt, a csapat döntős lett. A fináléban Gergely halványabb volt. A kapus sokat kockáztatott, mert Szlovákiában biztos helye lett volna egy gyenge csapatban, Magyarországon viszont nem biztatták. Az akaraterejét bizonyította, gyerekként arról álmodozott, hogy olimpiai bajnok lesz. Mintha tudta volna, hogy az anyaországban lesz a helye.

A súlyemelő Feri Attilát szinte senki sem ismerte, amikor világbajnoki címe után a magyar himnuszt hallgatta a dobogó tetején. A férfi szakágnak a marosvásárhelyi versenyző szerezte az eddig utolsó olimpiai érmet, akkor már mindenki tudta: ő a legjobb itthon.

Az erdélyi Vaszi Tünde sokáig a legeredményesebb atlétanő volt, csak kevés hiányzott neki, hogy új hazájának Európa-bajnoki érmet szerezzen, negyedik lett 2002-ben, Münchenben.

Futballban talán a román Vasile Miriuta volt a legjobb szerzemény, gólt is lőtt magyar mezben, voltak olyan időszakok, amikor a Fradiból is messze kiemelkedett. Pedig nem fiatalon érkezett Magyarországra sem, de még évekkel később a Cottbusban is vezérré vált, pontrúgásaitól rettegtek a kapusok.

A szerb Branyiszlav Dzunics kosárlabdázó sokszor került harminc vagy akár negyven pont fölé is a magyar bajnokságban, de már ő is öregkorára kapta meg a szükséges okmányokat; ötször még így is a hasznára vált a magyar válogatottnak.

A vietnami Hoang Thanh Trang nagyon energikusan, egyben magabiztosan játszott a novemberi drezdai sakkolimpián, nem rajta múlt, hogy nem jutott előrébb a magyar női csapat, amelyik a verseny közben a második helyen is állt.