Kemény: A magyarokkal nem lehet kicseszni

"Egészen a döntőig azt hittem, átlag feletti a védekezésünk, a magyarok azonban nevetségessé tettek bennünket. A magyaroknak annyi jó játékosuk van, hogy képtelenség őket lefogni. Jól is játszottak, csak két játékosuk nem szerzett gólt, komikus látványt nyújthattunk" - mondta a meccs után az amerikaiak szövetségi kapitánya, Terry Schröder.

Az amerikai válogatott úgy jutott döntőbe, hogy a szerbek ellen két meccsen összesen kilenc gólt kapott, míg a mieink már a harmadik negyedben bevágták nekik a kilencediket. A végén már csak az volt a kérdés, hány gólos lesz a különbség.

Kemény Dénes elmondta, kicsit tartott attól, hogy az amerikaiakkal kell játszaniuk, de nem feltétlenül az erejük miatt. "A bíráskodáson sok múlhatott volna, ezt a két játékvezetőt szerettük volna elkerülni, megpróbáltunk mindent, de őket jelölték ki. Biztosak voltunk benne, hogy egy szintig elmennek, egy-két ítéletet meg is kaptak, de alighanem belátták, a magyarokkal nem lehet kicseszni, mert a magyarok jobbak, és megállíthatatlanok. A sportágnak ugyanakkor jót tett, hogy ők játszották a döntőt, lendületet kaphat."

Az Egyesült Államok meglehetősen gépies vízilabdát játszott, az improvizációra nem készültek fel, pontosan és erősen lőttek, a játék tanulható részét elsajították, a többi még várat magára. Az ország húsz év után jutott újra olimpiai döntőbe, akkor is veszítettek.

"Egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy a magyar csapat halványabban szerepel. Mi tudtuk, mi a dolgunk, meg is tettük. Tizenötmillió magyarnak akartunk örömet szerezni, és ahogy látom, sikerült. Most gratulált az ország miniszterelnöke, és megköszönte, hogy sokkal simább meccset játszottunk, mint négy éve, megkíméltük az idegeit" - mondta Kemény.

Kemény szokásnak tartja, hogy csapata folyamatosan javul, és a döntőben játszik a legjobban, tudatosan készültek erre. "Rengeteget dvd-t néztem a szobámban, kikockáztam részleteket, mert nemcsak az ellenfélből akartam felkészülni, hanem a játékunkat is szerettem volna fejleszteni."

A körülményekkel nem volt elégedett, sokáig nem találkozhatott csapatával, így csak annyit mondhatott nekik még a medencében, hogy mindenkinek köszöni. A meccs labdáját szerette volna emlékül elvinni, de nem hagyták a szervezők, hiába ugrott érte a vízbe.

Úgy véli, mindhárom olimpiai aranyéremnek megvan a sajátossága, ennek is voltak nehézségei. Elsősorban arra gondolt, hogy a két csoport összekavarodott, így végül egy könnyebbnek tűnő, szívesen fogadott ellenfelet kaptak a döntőben. "Ha azt nézzük, hogy az amerikaiak öt góllal verték a szerbeket, akkor ők voltak a nehezebb rivális."

Sydneyben a tapasztalatlanság volt a legkomolyabb gond, de azóta nem kaptak ki, legutóbb százszázalékosan - a döntőben heroikus küzdelemben - nyertek, most egy döntetlen belefért.

"Mivel ez a csapat nyert, úgy látszik, sikerült megtalálnom a nyerő típusú játékosokat. És mivel nyert a csapat, ez most a legerősebb válogatott. Ennek a csapatnak az a legfőbb erénye, hogy nyugodt marad mindig, nem kapkodott egyetlen helyzetben sem. Aki hibázott, azt a többiek kisegítették, nem hagyták magára. Az első döntetlen után nem lett úrrá rajtunk a sopánkodás, a következő meccsre figyeltünk, ahogy mindig is, és nem számolgattunk. Montenegró ellen az elődöntőben a háromnapos tétlenséget megsínylettük az elején, hiába próbáltunk imitálni meccshelyzeteket" - avatott be részletekbe.

Végül elárulta, nem tudja, folytatja-e, van négy hónapja arra, hogy döntést hozzon. De most a jól megérdemelt pihenést választja. Kemény igazi olimpiaspecialista, de a másik hét világversenyen nyert aranyára is büszke.

Kemény egy évvel az olimpia előtt elismerte, a mostani ciklusnak vágott neki a legreménytelenebb helyzetből, és már azzal is kiegyezett volna, ha a hosszabbítás utáni büntetőkkel nyernek. "Mit mondjak, ez most lényegesen kényelmesebb volt."

A csapatkapitány Benedek Tibor szerint ebben az aranyéremben az okozta a nehézséget, hogy az idősebb, illetve a fiatal játékosok között hogyan lehet egység és egyensúly. Neki fontos szerepe volt a társaság összetartásában, de örömmel tette a dolgát. "A legfontosabb szó, amit Athén után mondtam, a szeretet volt, most azt mondom, hogy a tehetség győzedelmeskedett. Így küzdöttük le az akadályokat. Válogatott szinten én most befejezem, jöjjenek a fiatalok."

"Minden jó, ha jó a vége. A négy évnek is, a meccsnek is, szerencsére én lőhettem az utolsó gólt, ezért különösen örülök. Most gyorsan el is felejtettem az ezüstöket. Végig azt éreztem, ha két góllal el tudunk menni, nem lehet baj. Nem tudom, hol lesz érem helye, és ebben a pillanatban még azt sem, melyik kedvesebb nekem, a mostani vagy a négy évvel ezelőtti. Nem tudom, fogunk-e aludni, Athénban nem sikerült, biztosan ünnepelünk ezúttal is egy jót" - mondta Madaras Norbert.

"Hihetetlen, leírhatatlan, amit most érzek. Nagyon fárasztó mérkőzésen vagyunk túl, az amerikaiak jól játszottak, de mi jobbak voltunk" - értékelt Kásás Tamás.

"Van-e még kisebbségi érzésem a sok bajnok közt? Egyre kevésbé, elment az egész nyár arra, hogy ez az érzés eltűnjön. A góljaimra büszke vagyok, sikerült jól ellőnöm a labdákat, nyugodt maradtam, ezeknek a helyzeteknek ez a kulcsa" - nyilatkozott Varga Dénes, akit Biros Péterrel együtt beválasztottak a torna álomcsapatába.

"Egy darabig biztosan nem fogok táncolni, mert fáj a lábam. Komolyan vettük őket, nem altattak el azzal, hogy nekik semmi esélyük sincs. Két negyedig egyenlő volt, de nekünk fekszik a stílusuk, utána már nem kegyelmeztünk" - állította az olimpia legeredményesebb magyarja, Biros Péter, aki góljaira nem térti ki, pedig lőtt az utolsó pillanatban, ejtett is egyet csavartan, ahogyan más nem tud az egész mezőnyben.

Varga Dániel bevallotta, azért nem tud tiszta szívből örülni az olimpiai címnek, mert nehezebb döntőre számított. A számtalan ezüstérem után most végre aranyat vihet haza.

Szécsi Zoltán sietett, mert a virágcsokrot édesanyjának ígérte, aki a lelátón izgult érte. "Iszonyúan jó meccsünk volt, az ellenfél is jól kezdett, később kijött a rutinunk. Tudtuk, hogy jók, de nem tudtuk, hogy ennyire. Mi még jobbak voltunk. A védekezés feljavulása után nem volt kétséges a siker."

"Olimpiai bajnok vagyok, elképzeltem már sokszor, milyen lehet ez az érzés. Fantasztikus. Egész életemben erre vártam, erre készültem. Hatalmas akarattal játszottunk" - mondta fülig érő szájjal Kis Gábor.