Árdrágítók ólálkodnak a kínai Dolgozók Stadionja körül

A pekingi versenyek némelyikén (persze nem az úszáson vagy a kosárlabdán) nemegyszer látni üres széksorokat, akár üres szektorokat is, annak ellenére, hogy a szervezők szerint minden jegy jó előre elkelt. Ezért egyik helyszínen sem nyitnak ki a pénztárak. A jegyek egy részét a részt vevő országok kapták meg, nagyobb részét Kínában értékesítették – a nép olimpiája, ugye.

Az óriási érdeklődés miatt a kínaiak személyiigazolvány-számuk, illetve útlevélszámuk megadásával igényelhettek (korlátozott számú) jegyet egy-egy eseményre, közülük sorsolták ki, hogy ki vásárolhat. Valamennyi jegyet lehetett kapni elővételben a sportlétesítmények pénztárainál is, ahol óriási tömegek küzdöttek.

Azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy a 100%-os eladások ellenére miért csak 60-70%-os a részvétel számos helyszínen. Az egyik tippünk, hogy azért marad sok szék üresen, mert a főszponzoroknak fenntartott helyekre a számukra érdektelen sportágak esetén nem nagyon érkeznek vendégek. A másik, hogy sok sportág esetében (legalábbis nyugati szemmel) annyira alacsonyak a jegyárak, hogy sokan minden selejtezőre bevásárolhattak, de csak arra mennek el, ahol végül a sorsolás alapján kedvenceik játszanak.

A megfelelő jegyellátáshoz minden olimpián hozzájárul a másodlagos vagy éppen feketepiac is: itt adhatnak túl jegyeiken azok, akik számára érdektelenné vált egy-egy selejtező, elődöntő vagy akár döntő, s itt juthatnak tiketthez mások. Bár Pekingben erre különösen nagy szükség lenne (hiszen Sidneyvel ellentétben itt a helyszínen nem lehet jegyhez jutni), ez nem működhet egykönnyen: a kínai hatóságok tíz-tizenöt nap elzárással díjazzák az elkapott üzéreket – azaz gyakorlatilag az olimpia ideje alatt már nem lesz lehetőségük több üzletet kötni.

Ennek ellenére lehet találni kétes kinézetű üzletembereket, de korántsem a hasonló méretű rendezvények környékén megszokott mennyiségben. A Madárfészek közelében, a kerítésen kívül egy középkorú férfi aznapi, ötven jüanos (mintegy ezerkétszáz forintos) torna selejtező-jegyet kínál ezerért. Pont fordított a helyzet, mint amit Peking üzleteiben megszoktunk: itt az eladó külföldi (kezében az elmaradhatatlan számológéppel), a potenciális vevők pedig többségükben kínaiak.

Az Olimpiai Zöldhöz közeli Anzhenmen metróállomás folyosóján olasz dzsigoló seftel, kezében nagy köteg jeggyel. Fiatal kínaiak veszik körül, akik hangosan licitálnak egy-egy sporteseményre. A helyieknek láthatóan fontos, hogy bejussanak – ha lehet, kínai érdekeltségűre, ha nem, bármilyen másra. Gyakori látvány, hogy jegyet vennék táblával álldogálnak kínaiak és külföldiek az olimpiai helyszínek környékén.

Az utcai seftesek mellett még internetes jegykereskedőknél is jegyhez lehet jutni, horribilis árakon. A kínai hatóságok ez ellen úgy küzdenek, hogy egyes oldalak, így például a beijingticketing.com vagy a tickets-beijing2008.com nem is érhetőek el interneten Kínából.