Blogok

Nagyon színvonalas döntőt láthattak azok, akiket nem keserített el annyira Boczkó Gábor veresége, hogy elkapcsolja a tévét. Tagliariol ráérzett, hogy a lassú vívás Jeannet-nak kedvezhet, ezért 3:2-es hátrány után olyan rohanásba kezdett, ami még a kardozóknak is becsületére vált volna. Zsinórban hat tust adott a láthatóan megzavarodott franciának, aki egy fegyvercserét követően összekapta magát és adott három egylámpást. De nem tudta megfékezni Tagliariolt, aki a második három percben ott folytatta, ahol az előző hármat abbahagyta. Folyamatosan koncentrálva, az első támadási lehetőséget azonnal kihasználva szúr, Jeannet pedig nem tudott mit kezdeni ezzel a lendülettel. 12:8-nál már nem volt kérdés, ki lesz az olimpiai bajnok. Érezte ezt mindkét vívó, Jeannet egyre reményvesztettebb lett, Tagliariol pedig nem változtatott taktikáján, egy együttes után két gyors tus, és olasz győzelem a vívás nagy nemzetközi örökrangadóján. Az olaszok 48 év után nyertek aranyat párbajtőr egyéniben.

A harmadik három perc gyorsan lepörgött, Boczkó tempói rövidek voltak. A sorsolást a spanyol nyerte, azaz, ha az egy perces ráadásban is döntetlen marad, a spanyol nyer. Nyolc másodperccel a vége előtt együttes, sok lehetőség már nem maradt. Támadnia kellett, de a spanyol védett, és tisztán talált. Boczkó csak negyedik lett. Az elődöntő és a harmadik helyért vívott asszó alapján azt kell mondanunk, Boczkó nem hozta ki magából azt, amit valóban tud. Az Abajo elleni asszóban úgy tűnt, megtalálta a tempóját, de ezzel végül mégsem tudott pontokat hozni. Visszafogottnak tűnt - látszott ugyan, hogy mi mindent tud a vívásról, de valahogy nem vitte végig az elképzeléseket. Talán az fogta meg, hogy a spanyol két tusos hátránynál is bátran lerohanta, talán az, hogy még előnyben is agresszívan támadott. A negyedik hely is szép, de ez egy elbukott bronzérem.

Az olimpiai létesítmények környékén mindenhol őrök állnak, általában vigyázzban, nem irányítanak, csak figyelnek. Az őrségváltásuk pazar, éjjel is a bevált metódus szerint cserélnek, szembe fordulnak egymással, meghajolnak, és megköszönik, hogy cserélhetnek, utána pedig egyetlen percre sem lankad a figyelmük. Egyszer már visszaintegetett egyikük, amúgy maximum csak mosolyognak, ha elmegyünk mellettük.

Általában nagy zavarban vannak a kollégák, merre lehet dohányozni, mennyire veszik komolyan a szabályokat. A Madárfészek stadionban például sehol sem lehetne.

A második három perc tragikusan indul. Abajo kicsit vitatható körülmények között, Boczkó pengéjét testtel kizárva talál, utána viszont egy nagyon fürge találattal már két tus előnyt szerez. De aztán Boczkó jön, remek védés után egylámpás találattal zárkózik. A spanyol előnye ellenére is jön előre, boczkó remek tempót szúr, de Abajo is talál. És támadásban marad, szerencsénkre. Hiszen Boczkó kizárja és egyenlít. Utána centikkel véti el Abajo válát, aki megint lerohanással próbálkozik, de csak a vállával találja el Boczkót.

Lábszúrással kezdett volna a harmadik helyért vívott asszóban a spanyol Abajo, de szerencsére Boczkó nem az a vívó, akivel ezt a trükköt meg lehet etetni. Elhúzta a lábát, és visszaszúrt. Az előny a párbajtőrben sokat jelent, ezt már említettem, ezt a második tus is bizonyította. Boczkó, mintha csak Jeanet-től leste volna el, remek tempóval tartotta fel a spanyol támadását. Aztán egy gyors lerohanással a spanyol szépített, csak hogy ne legyen rögtön unalmas a meccs. Egy együttes, aztán a Abajo beszorítja Boczkót a pást végébe, és csak összejön neki a lábszúrás. Az első három perc után döntetlen, pedig ennél biztatóbban indult.

Vasárnap megérkeztek Pekingbe a kenusok, csatlakozott hozzájuk Vereczkei Ákos is. Kozmann György azt mondta a Magyar Televízió tudósítójának a pekingi reptéren, hogy egyedül érzi magát, de kimegy a pályára, hogy a finisben is készülhessenek a versenyre. Kolonics György halála miatt Kozmann végül Kiss Tamással megy párost 1000 méteren, így átértékelte céljait, és a döntőbe jutással is elégedett lenne. A reptéren még arról is beszélt, hogy nagyon rövid idejük volt felkészülni az új egységgel, de amit tenni tudott, azt megtette. „Remélem, jó érzéssel mehetek majd haza!”

Vajda Attila, aki ötszázon és ezren is versenyez majd a kenu egyesek versenyszámában, nem ült együtt csapattársaival a repülőn, elnyerte a lehetőséget, hogy első osztályon töltse a 9 és fél órát Pekingig. Azt mondta, még soha életében nem utazott első osztályon, és nagyon élvezte, mert a hosszú úton kényelmesen tudott ülni. Mivel négy évvel ezelőtt harmadik helyezést ért el, most nagyobb csatára készül, győzni akar. Arra számít, hogy amit június elején rendezett szegedi világkupán bizonyított, azt sikerül tartani.

Előző bejegyzésünkben már említettük, hogy Boczkó Gábor a legnehezebb ellenfelet kapta az elődöntőbe jutottak közül. Sajnos Jeanet ki is fogott rajta, a sokszoros csapatvilágbajnok francia ihletetten vívott, remekül fogott tempószúrásokkal zilálta szét Boczkó vívását. A magyar sajnos már az elején hátrányba került, ez pedig a párbajtőrben súlyos következményekkel jár. A fegyvernem sajátosságai miatt - a tőrrel és a karddal szemben a párbajtőrben nincs konvenció, aki talál, pontot szerez - a vezetés birtokában Jeanet teljesen visszahúzódhatott, elég volt kivárásra játszania. Boczkó ment előre, hiszen mennie kellett, de ekkor jöttek a tempószúrások, amivel Jeanet még növelni is tudta előnyét. Az utolsó három perc elején felcsillant a remény, de a francia bele tudott szúrni Boczkó támadásába, 13:11-nél pedig egy gyors támadással gyakorlatilag el is döntötte a meccset. A végére még egy együttes jutott. Boczkó így a döntőt elbukta, de a harmadik helyet elvileg könnyedén megszerezheti jóval kisebb múltú spanyol riválisával szemben.

Végre elkezdődött!

4 éve várok erre a 3 hétre. Sport minden mennyiségben és főleg vízilabda.

Ha nagyon ügyesek leszünk, akkor zsinórban a harmadik aranyéremmel távozhatunk Pekingből. Igaz nem értettem teljesen egyet szövetségi kapitányunk döntésével a keretet illetően, de ez az én személyes problémám.

Amikor Káté Gyuláról azt gondoltuk, a sorsolása lehetne jobb is, nem az esélytelennek tartott ír Joyce-tól féltettük. Ezt a fiatalembert háromszor is verte a magyar, most meg kikapott.

Az első nap után a keleti blokkból a csehek a románok és a horvátok szereztek érmet. De milyet?

Kulcsár Kirisztiánnak vasárnapig sajnos nem jött meg a kedve a víváshoz. A civilben bankár veterán még csütörtökön panaszkodott arra a Nemzeti Sportban, hogy kicsit pengeundora van, ezért nem is asszózott, hátha a hiány majd meghozza a kedvét. Nem ez történt, így már az első körben kikapott Jin Licsiantól, aki nem az erős kínai volt. Imre Géza, a másik veterán egy körrel tovább húzta, ő a legjobb 16 között kapott ki a világbajnok bronzérmes Diego Confalonireritől. Boczkó Gábor, a csapat legfiatalabb, de szintén veterán tagja viszont a gyengébik olasz, Alfredo Rota elleni szoros győzelem után magabiztosan nyert a venezuelai Silvio Fernandez Briceno, majd a Kulcsárt búcsúztató Jint búcsúztató Radoslaw Zawrotniak ellen is, így már készülhet is az elődöntőre. Ott Fabrice Jeannet, a zsinórban háromszoros világbajnok francia csapat tagja vár rá. Ha legyőzi, a döntőben már könnyebb ellenfél várna rá. A bronzérmet már szinte biztosra vehetjük, de meglehet az első arany is.

Ezt derítette ki a Gawker, a pompás New York-i média- és pletykablog, amikor a Google Trendsben összehasonlította, hányan keresnek az olimpiára, és hányan a Super Bowlra. Itt az eredmény, van benne valami, de nem túl meggyőző: a Super Bowl iránt konstans ugyan az érdeklődés, de bizonyos csúcsokon az olimpia többeket érdekel - például amikor éppen van.

A Fuck the Olympics szerkesztőségének szerencsére a Gawkernél jóval szofisztikáltabb analitikus eszközök állnak a rendelkezésére, rögtön itt a napokban megjelent szuperfegyver, a Google Insights. Meg is néztük gyorsan, hogy Magyarországon 2004-től napjainkig hányan kerestek az olimpiára, és hányan a pinára. Na mit gondolnak, mi lett a vége?

Érthetetlen okokból az olimpiának 2004-ben volt néhány jó napja, de a pinára honfitársaink folyamatosan legalább hússzor, ha nem harmincszor többet keresnek.

A megyék szerinti bontásban egyébként külön érdekesség, hogy a pina Békésben érdekli a legtöbb embert, aztán jön Nógrád, Heves, Tolna és Zala. Az olimpia ezzel szemben a Vas megyeiket hozza leginkább lázba (persze még őket is csak harmadannyira, minta pina). Vast Baranya, Békés, Zala és Borsod követi. A legsokoldalúbb megye címet ezennel Zalának ítéljük.

Naná, hogy megérte fölkelni 03:55-kor. Az ember a hajnali óra miatt eleve hősnek érezte magát, aztán meg méginkább. végre lehetett ordibálni, először illedelmesen, a család miatt, aztán egyre illetlenebbül, ahogy Cseh László a szemünk láttára átalakult egyfajta hímnemű Egerszegi Krisztinává. Ritka dolog, hogy pár évtizeden belül egy országból ketten is elegérkésedjenek, de most mégis megtörtént.

A 2008-as pekingi Olimpia az utolsó, ahol a baseball és softball sportágakban összemérhetik erejüket a kvalifikált csapatok. Hogy miért, arról sokan mondanak sokfélét, a magyar sportvezetés szerint „idegen test, egy igen kis kultúrkör játéka” és „elvesztése nem nagy veszteség, egy szűk körnek fűződik ahhoz igazi érdeke, hogy szerepeljen a műsorban”, ami természetesen egy hatalmas baromság, no de erről majd bővebben máskor. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy magyar éremesélyes sportokkal – öttusa, vízilabda, kajak–kenu - rivalizált e két szakág, nem is várhattunk más véleményt.

Minden idők legügyesebb reklámkampánya a cáparuhagyártóké. A Föld átlagos lakója az elmúlt hónapban 4,7 alkalommal hallott a cáparuháról, Európa és Észak-Amerika lakossága azon belül átlag 26,1-szer. A legutóbbi említés a magyar vegyesúszóé, akiről kiderült, hogy a kívülről annyira lazának tűnő előfutama alatt majdnem megtréfálta a high-tech ruhadarab, ezt írja ugyanis a Magyar Olimpiai Bizottság szájtja:

Doppinggyanú ide vagy oda, hangulatosan indultak az olimpiai úszóversenyek, hiszen a legelso, vasmacskák számára rendezett előfutam győztese a horvát Roki lett férfi 400 vegyesen. Cseh László olyan blazírtan magabiztos volt, hogy erős kezdés után majdnem elaludt a medencében, ami jó jel, mármint, hogy ezzel együtt is második helyen jutott döntőbe. A második helyből önmagában persze nem szabad arra következtetni, hogy feltétlenül esélye lenne az ezüstre a legyőzhetetlen Phelps mögött. Lochte, a másik amcsi ugyanis viccelődve nyerte az előfutamát, úgy, hogy a hajrában csintalanul fröcskölt és Maksa Zoltán-verseket olvasott fel a lihegő ellenfeleknek.

Azt hallottuk, hogy az olimpiai falutól a vártnál tovább tart eljutni a Peking északi részén található Sunji Evezős- és Kajakközpontba, az ígért fél óra helyett egy órát kell utazni irányonként. Azért drukkolunk, hogy ne rabolja a válogatott idejét és energiáját fölöslegesen az ingázás, a két helyszín között ugyanis 36 kilométer a távolság, ami elvileg simán teljesíthető fél óra alatt. A kajakosok és a kenusok két autót kaptak, ezek szállítják őket a két helyszín között. (A térkép nagyításához klikk ide)

A pálya felépítéséhez szükséges víz biztosítása 57,3 millió dollárba (mai árfolyamon több mint 9 milliárd forint) került, mivel meg kellett építeniük egy 13 kilométer hosszú földalatti vezetéket, hogy közeli a Csaopaj folyóból hiányzó vízmennyiséget pótolni tudják. Ez úgy történt, hogy a távolabbi és vízben bővelkedő Venyu folyót összekötötték a Csaopajjal, így túl azon, hogy elegendő víz lett az evezős pályához, javítottak a folyó környékének ökológiai egyensúlyán.

A pálya építését már 2005-ben elkezdték, és tavaly ilyenkorra el is készültek vele. A létesítmény majdnem 26 ezer nézőnek biztosít ülőhelyet, további 10 ezren tudják állva megtekinteni a versenyeket. Az evezés és a kajak-kenu mellett a maratoni úszóversenyeket is itt rendezik. Az olimpia után a nézőterek legtöbbjét lebontják, 1200 ülőhely marad csak meg, és vízisport központot alakítanak ki az olimpia létesítményből.

És ezt nem csak mi mondjuk, hanem William J. Baker, a Univeristy of Maine vallás- és sportprofesszora, aki a sydney olimpia közeledtével vetette papírra értékes gondolatait. Könyvének az a címe, hogy Ha Krisztus Eljönne Az Olimpiára (If Christ Came to the Olympics), de szabadfordításban jobb lenne úgy, hogy Ha Ezt Krisztus Látná. És ha ezt Krisztus látná, akkor szégyellné magát, mert Baker professzor szerint az olimpia egy elkommercializálódott, vesztegetéssel, bojkottal, tüntetéssel, politikailag motivált erőszakkal és doppinggal súlyosbított borzalom. Még egyszer, ezt nem mi mondjuk, hanem a vallás- és sportügyi professzor.

Kedves olvasóinktól arra a kérdésre várjuk a választ, hogy Ha Krisztus Mégis Eljönne Az Olimpiára, melyik számban indulna, négyszáz gáton-e vagy inkább kisöbű sportpuskában. Ha az egyáltalán van az olimpián, mert annyira azért nem követjük.

Pénteken az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette az Olimpia. Már csak két hetet kell aludni, és vége.

Azon is sokat gondolkodtunk itt a Fuck the Olympics szerkesztőségében, hogy mi legyen a hitvallásunk, úgynevezett krédónk, amelynek szellemében. Sokat segített, hogy krédónkat kétharmadrészt megfogalmazza az idei pekingi olimpia hivatalos jelmondata, a másik egyharmadot kellet csak hozzá kitalálni. És sikerült is, lásd fent.

Krédónk további részét nagyszerűen kifejti a Nemzeti Sport szak- és krédóírója, akinek cikkét a metróban olvastuk a falon, mert már a metróból is az a kurva olimpia folyik. A szakíró szerint az olimpia olyan, hogy "egy protokolláris öt perc is könnyfakasztó hatású"; másrészt már a "szlogen" is "libabőrt okoz". Mindkét megállapítással tökéletesen egyetértünk.

Sokat gondolkodtunk itt a Fuck the Olympics szerkesztőségben, hogy mi legyen a himnuszunk, mert ahogy nem múlhat el olimpia himnusz nélkül, úgy nem létezhet antiolimpia-blog himnusz nélkül. Aztán megtaláltuk. A szám címe Fuck the Olympics, ez azt hiszem, elég találó. Dúdoljuk együtt! Aki tudja magáról, hogy hamisan énekel, az lehetőleg csak tátogjon.

Tudósítóinknak élményeik vannak Pekingben, olyanok is, amelyek nem tartoznak alapból a sporthírek közé. Ilyesmi élményekről esik szó mostantól ebben a blogban. Bevezetőnek ennyi éppen elég is. Tartsanak velünk. Vagy valami ilyesmi.

Federer bizonyára fellélegzett a mai hírek hallatán. Ivo Karlovic visszalépett, helyén a kínai Jü Vin-jüan indul, így a nagyon szimpatikus svájcinak, ha eljut addig, nem kell a horváttal újból találkoznia. Karlovic Cincinnatiben verte ki, nagy meglepetésre Federert.

Igen jó az olimpiai doppingtermés, egy görög atlétát most küldtek haza, az oroszok tömegestül buknak meg, úgy tűnik, csak a mókásan felpumpált úszók - ez most nekem is fáj - úsznak meg mindent, Íme egy kis válogatás az utóbbi napok doppingos cikkeiből, mintegy bemelegítésnek.


Tasszisz Guszisz bukott meg

Újabb orosz futó doppingolt

Andrea Cassara tőrvívót kiutálták az olaszok

Negatív az eddigi 65 doppingteszt Pekingben

Phelps: Nehéz lesz 8 aranyat nyerni

Alain Bernard kibukott a doppingellenőrzésen

Dopping miatt elvették az amerikai váltó sydneyi aranyát

Ha a gazdag doppingol, nem lehet megfogni

Itt meg még egy rakás teljesítménynövelő doppingcikk a keresőből

Drága olvasók,

Nézzenek rá a minden gátláson túllépett, viccesre kokszolt úszómezőnyre, pörgessék át az utóbbi pár hét hírtermését, és mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy ez virtigli doppingolimpia lesz. Nem mintha különösebb baj lenne a dologgal: ha valaki csak egy 9,70-es száz méteren tud jól szórakozni, az ne fanyalogjon, hogy ilyemit csak hatalmas diótörő állkapoccsal, furán nagyra nőtt combbal és 51-es lábmérettel tudnak abszolválni a szórakoztatóipari szakemberek. No meg higgyék el: nekik mindig rosszabb lesz a pénisztöpörödés meg a harcsabajusznövés, mint nekünk az a bizonytalan, rossz érzés a tévé előtt, hogy az eredmények "nem egészen tiszták". Amúgy is, mit gondolnak, hogyan sikerülhetett volna Erdély megtisztítása a császári csapatoktól kortizon és vízhajtók nélkül?

Pénteken megvolt a sorsolás, de csak most reagálunk, mert elsodortak bennünket az események. Ötfős küldöttségünk egy tagjának sok szerencséje volt, háromnak kevesebb, az ötödiknek semennyi sem jutott.

Nagy Orsolya a legjobb tizenhat között kiesett az olimpián a női kardvívásban. Voltak, akik Nagyot titkos éremesélyesként tartották számon, ők aligha néztek rá a sorsolására. Hiszen egyből egy kétszeres világbajnokkal, Anne-Lise Touyával kezdett, akit nagy csatában le is győzött, ez pedig dícséretes. A nyolc közé jutáshoz is bravúr kellett volna, a világranglista második, sokszoros világbajnok amerikai Ward azonban megállította. A négy közé pedig három amerikai jutott. Majd holnap, férfi párbajtőrben vigasztalódunk, ott mindhárom indulónknak kifuthat egy érem.

Az olimpiai műsorrend folyamatos átszabdosásának az egyik nagy áldozata az öttusa, és így a sportág egyik legeredményesebb olimpiai szereplője, Magyarország. Miközben gumiasztalosok, softballosok és baseballosok küzdenek ötkarikás aranyakért, az öttusázók mezőnye a nők és a férfiak között is 36 szereplőre szűkült. Csapatverseny már nincs, országonként mindössz két-két női és férfi versenyző indulhat az olimpián.

Bár a kajak-kenu versenyek csak augusztus 18-án kezdődnek, Kammerer Zoltán zászlóvivőként már a megnyitón reflektorfénybe került. A háromszoros olimpiai bajnok kajakos valószínűleg nem babonás, ugyanis 1948 óta nem nyert aranyat magyar zászlóvivő (Akkor Németh Imre kalapácsvetésben verte meg a világot). Egyébként már rutinos versenyzőnek számít, a pekingi a negyedik olimpia, amin részt vesz.

Az 1000-en és 500-on egyesben induló, és mindkét számban aranyesélyes Kammerer szemmel láthatóan élvezte a nyitóünnepséget, peckesen vezette be a Madárfészekbe csapattársait, és vigyorogva büszkélkedett a zászlóval kezében.

Pihenni még lesz ideje, amíg a Sunji kajakpályán is megmutathatja, mire képes. Egyesben eddig még nem nyert olimpiai aranyat, 2000-ben Storcz Botonddal 500 párosban győzött, 2000-ben és 2004-ben az 1000 négyes tagjaként állhatott a dobogó tetejére.

Egyébként nem ő az első kajakos, aki elnyerte a zászlóvivő tiszteletteljes feladatát, Sydneyben Kőbán Rita, Szöulban pedig Vaskuti István kenus haladhatott a magyar csapat élén.