A tékozló Gyurta és a jófiú Cseh lázba hozza a közönséget

Ami nem megy az unalmas Phelps-nek, az sikerült az olimpia eddigi két magyar sikerúszójának. Cseh és Gyurta képesek voltak gyorsan felfogható, a közönség számára azonosulási lehetőséget kínáló figuraként megjelenni. Ahogy mondjuk Havas Henrik a nagyképű pöcs, Liptai Claudia meg a buta, de aranyos csöcsbajnok szerepét adják a nyilvánosság előtt (teljesen függetlenül attól, hogy a magánéletben milyen emberek), úgy Cseh az összeszorított szájjal küzdő komoly fiú, Gyurta pedig a bohém, de tehetséges világfi jelmezében jelenik meg előttünk.

És ez remek, mert minden nap, a pillanatnyi hangulatunk szerint választhatunk magunknak csillagot. Ma például bármely hangulatú szurker boldog lehet, hiszen Cseh álomezüstöt nyert pillangóban, Gyurta pedig elbírta a fantasztikus kezdés terhét, és 200 mellen szépen becsúszott a döntőbe, ahol talán jól is fog kijönni, hogy nem a legközepén úszik. Szerintem talán a magyar úszóválogatott hozzájuk hasonlóan szerethető figuráinak köszönhető, hogy bár a drukkerek lassan elfogadják, hogy a mai élsport egyes ágaiban tényleg mindekinek doppingolnia kell, ha versenyben akar maradni, a csapatot nem különösebben piszkálja senki.