Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Örüljünk-e Cseh három ezüstjének?

2008.08.15. 10:38 Módosítva: 2015.05.21. 05:01
111 hozzászólás
Nem állítom, hogy doppingolt volna, hiszen honnan is tudnám.

Az illetékeseknek el kellene olvasniuk a kommenteket, amiket az Index olvasói a Cseh László harmadik ezüstéréméről szóló cikkhez írtak. Meg lennének lepve, hogy a nagyközönség náluk mennyivel érettebben fogja föl azt a kérdést, amiről ezen az olimpián az úgynevezett sportnál sokkal több szó esik, a doppingolást. Úgy néz ki, hogy a tagadás és a düh fázisa után lassan eljön az elfogadásé. Bár látszik, hogy van még tábora a "szemét Phelps egy kokszkazán, aki csak csalással győzheti le a mi ministránsfiúnkat" álláspontnak, de ez már nem domináns.

cshlaci

Azok is kevesebben vannak, akik egyszerre fogadják el a "mai élsportban mindenki doppingol" és a "magyarok mind tiszták" egymást kizáró állításait. A növekvő realista tábor egyre több tagja pendíti meg - hasonlóan például hozzám - a teljesítményfokozók legalább részleges legalizálásának ötletét.

Félreértés ne legyen: egyfelől baromira örülök Cseh tényleg lenyűgöző teljesítményének, másfelől nem állítom, hogy doppingolt volna, hiszen honnan is tudnám. (Ja, és további érdekes kérdés, hogy olyan istenetelen nagy baj-e, ha mondjuk tényleg megtette.) De ha egyszer széles körben elfogadjuk, hogy egyes sportágakban manapság egyszerűen képtelenség akár döntőbe kerülni vegyi segítség nélkül, akkor ne csapjuk be magunkat azzal, hogy a mi embereink elvi szinten sem lehetnek érintettek. Amúgy is, ha tényleg mindenki csinálja, akkor megint ott tartunk, hogy nem unfair előnyszerzésről van szó, hanem végső soron a tehetség és a sok gyakorlás dönti el az érmek sorsát. Ha tényleg doppingolnak, az bizony miattunk, mármint nézők miatt van, akiknek nem elég, ha izgalmas versenyben B nyer A ellen, hanem csak akkor vagyunk elégedettek, ha a WR felirat ott villog az időeredmény mellett.

Szóval hiába volt parádés Cseh akaratereje, koncentrációja és taktikája, a nézői értékelés idén a legkevésbé szólt magáról a szigorúan vett úszásról. Ez pillanatnyilag talán kellemetlen, hosszú távon azonban feltétlenül jó. Ezeket a kérdéseket ugyanis egyre kevésbé lehet szőnyeg alá söpörni. A nemzetközi sportszervezeteknek rövidesen lépniük kell, hogy ne legyen még egy olyan olimpia, amikor az ember nem tudja, hogy piruljon vagy örüljön-e, amikor a hamvas arcú magyar tehetség méterekkel vagy másodpercekkel megjavítja az egyéni csúcsát.