Mária
18 °C
28 °C

60 perc káprázat, elődöntőben vagyunk!

2008.08.19. 15:22
2 hozzászólás

Az elmúlt meccsekhez hasonlóan, most is bátran írhatom, hogy nem találok jelzőket, ezúttal azonban hatalmas elánnal keresem a szavakat. Fenomenális, elképesztő, varázslatos játékkal aratott hihetetlen, csodálatos, mesebeli győzelmet női kézilabda válogatottunk a kőkemény román csapat ellen, s így az elődöntőben várjuk (most még vélhetően) a világbajnok orosz csapatot.

Még mindig a meccs hatása alatt vagyok. Nehezen hittem a szememnek, végig féltve vártam, hogy meddig bírjuk ezt a tökéletes játékot, és főleg azt a rettentő fizikai küzdelmet, ami pályán folyt. A mezen kívül semmi sem emlékeztetett az elmúlt 2 meccsen látott csapatra. Hatalmas szívvel és koncentrációval vetettük magunkat a küzdelembe, védekezésben sokat ütközve, támadásban igazi magyar finesszel operáltunk. Az ellenfél láthatóan nagyon tartott tőlünk, vélhetően a legutóbbi vb tapasztalatai miatt. Nem is hagytuk, hogy ez az érzésük elmúljon. Már az 1. félidőben is csak a felesleges kiállításainkat követő emberelőnyökkel tudták úgy-ahogy tartani a lépést, de a 2. félidőben újból emeltünk a fordulatszámon, s ez már követhetetlen volt ellenfelünk számára. Kimondani is hátborzongató gyönyör: rommá vertük, detronizáltuk, kivégeztük az akár aranyra is esélyes (1 góllal kaptak ki a norvégoktól, állítólag kétes körülmények között), tapasztalt román válogatottat.

S hogy mi vezetett ide? Gondolom, minden játékos végiggondolta, hogy miért is jött ide az Olimpiára. Az edzői stáb (és szerintem a kulcsjátékosok) remek taktikát dolgozott ki. Védekezésben szinte feladtuk a jobbkezes jobbszélsőt, aki ugyan szórta a gólokat, a többi játékosuk viszont csak vergődött a magyar fal szorításában, se a bombázó Lungu, se a életveszélyes beálló, Stanca, se a többiek nem tudtak folyamatosan játékban lenni. A 2. félidőben Maier visszaesésével és Pálinger sokadszori istennővé alakulása folyományaként úgy hagytuk faképnél ellenfelünket, mint Bolt a 100 m-en szokta, még a kiengedés is bőven belefért a végén, ezúttal izgulnunk se kellett, talán csak annak, hogy nehogy felébredjünk, és kiderüljön, hogy álmodtunk.

Támadásban felállt fal ellen a Radulovic utáni korszak talán legjobb játékát produkáltuk. Mivel a kontratámadásoknál már mindenki kiismerte a bal oldalról induló villámgyors akcióinkat, labdaszerzéseinknél a beállós Stanca a visszafutás helyett egyből letámadta Görbét, így a megszerzett labdák számához képest rengeteget kényszerültünk felállt fal elleni játékra, azonban ezzel csak azt érték el a románok, hogy így kisebb sebességgel vetítettük számukra a Kézilabdázás magasiskolája c. oktatófilmet. 1-1 elleni játék, remek befutások, keresztmozgások, hálószaggató átlövések, fineszes bejátszások, színes szélsőjáték, mindent bemutattunk, amiért a kézilabdát imádni lehet. És ezt nem Uganda ellen tettük!

Az oly sokszor (általam is) bírált Hajdú KAPITÁNY, a fiatal Konkoly-Imre duó hathatós videózásainak, elemzéseinek köszönhetően leoktatta Tadici barátunkat, és a 2. félidei időkérése is parádés volt. Remekül felkészültünk a Görbicz kifogásakor felszabaduló területek bejátszására. Rettentő motiváltak voltunk, ami védekezésben egy olyan szintű agresszivitást adott, hogy abból gyönyörűen fel tudtuk építeni a támadójáték stabilitását is.

Természetesen akár Capello is megszülheti a győztes taktikát, ha nincsenek hozzá az egyéniségek, akik élettel töltik azt meg. Most nem a megszokott Görbe-Pálinger-Tóth T.-Vérten sorrendben kezdeném a győztes haderő magasztalás. A mai mérkőzés kulcsembere nálam egyértelműen Ferling Bernadett volt. Hihetetlenül átérezte, hogy talán az utolsó nagy lehetőségét kapta meg, és ennek szellemében játszott. Fontos gólok, remek asszisztok tömkelege, hibátlan, türelmes mezőnyjáték, és ami tőle nem mindig megszokott: parádés védekezéssel, ezen belül is számtalan blokkal keserítette a román átlövők életét, és segítette Pálinger 2. félidei feltámadását. Nem lehet szó nélkül elmenni Kovacsicz remek helyzetkihasználása mellett sem, a győzelmünk kulcsa volt jobboldalunk világklasszis teljesítménye, ami nélkülözhetetlen a győzelemhez bárki ellen, hisz mindenki elsősorban a Görbicz-Tóth duóra készül. A bámulatos képességű Dinu kapust szétvideóztuk, és ezúttal sikerült a pályára is átültetni a kapott eredményt, hajszálpontos fej körüli és láb közötti lövésekkel kergettük őrületbe.

Hogyan tovább? Ma ünnepelni kell, igyatok meg, lányok, 2 pohár hernyópálinkát, holnap pedig felejtsük el az elégedettség érzését, és higgyük el, hogy győzhetünk az elődöntőben! Talán érdemes lenne az oroszok ellen megnyitni a védekezésünket, bár akkor a beállók előtt nyílik meg a terület, különben viszont szétbombáznak minket.

A férfiaknál most kezdődik az igazi mulatság, bár a németek kiesése már említésre méltó, Hens nélküli reménytelen támadójáték hazaküldte Brandt mester tanítványait. A franciák az oroszok ellen, a spanyolok pedig Korea ellen számítanak abszolút esélyesnek, bár ha ezt a spanyolok túlságosan elhiszik, akkor roppant kellemetlen meglepetés érheti őket. A lengyelek erősebbnek tűnnek az izlandiaknál, a csemege pedig a dán-horvát meccs lesz. Talán Balics egészségi állapota dönthet.

Még egy jó hír a magyarok számára. Jegy nélküli szurkolóink gond nélkül közelítik meg a színhelyeket, hol berohanással, hol már felhasznált jegy bemutatásával, mint ezt meg nem nevezett hírforrásom jelentette a brazil-argentin meccsről.

És még egyszer: Hajrá Csajok, Veletek vagyunk, győzni akarunk!