A lúzerek, avagy az olimpiai eszme megtestesítői

Sorozatunk utolsó részében most azok az európai posztkommunista országok jönnek, akik még ezüstöt és bronzot is alig-alig nyertek, nemhogy aranyat. Moldova, Macedónia, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró közül csak az utóbbi reménykedhet éremben.

Nézzük, kik állnak a posztkommunista mezőny végén:

16. Moldova 0 2 2

17. Macedónia 0 0 1

18-20. Albánia 0 0 0

Bosznia-Hercegovina 0 0 0

Montenegró 0 0 0

Moldova 1996-ban állt legközelebb az aranyéremhez, az 500 méteres kenu versenyen 28 század másodperccel előzte meg egységüket a Horváth-Kolonics páros.

Macedónia egy birkózóbronzot tud felmutatni, legalábbis a függetlenné válás óta. A jugoszláv időkből két aranyérmesük van: a focista Blagoja Vidnic 1960-ban, a birkózó Saban Trstena 1984-ben lett első. Trstenának nem volt nehéz dolga, hiszen a Los Angeles-i olimpiáról hiányzott szinte az egész, birkózásban különösen erős keleti blokk.

A világtól sokáig elzárkózó Albánia 1972-ben indult először és 1992-ig utoljára olimpián. Az olimpiai eszme megtestesítői ők, hiszen soha nem nyertek semmit.

Bosznia-Hercegovina dettó. Az országot két atléta, egy úszó, egy sportlövő és egy cselgáncsos képviseli az olimpián.

És történelmet írhat Montenegró. A 2006-ban függetlenné vált ország hét sportágban indul. Ha a vízilabdázóknak kijön a lépés, akár az olimpiai tornát is megnyerhetik.