Nadal kevesebbet turkál

Spanyolország sporttörténetének első tenisz olimpiai aranyát nyerte meg Rafael Nadal Pekingben. A spanyol fenomén azzal a Fernando Gonzálezzel küzdött meg az elsőségért, akinek már csak az ezüst hiányzott a kollekciójából: mindketten örülhettek.

Nem tudni, hogy annak köszönheti- e világelsőségét Rafael Nadal, hogy kevesebbet foglalkozik a testét borító ruha és haj igazgatásával, egy biztos: nagyon simán hódította el Peking aranyát.

A finálé messze nem hasonlított Djokovics ellen lejátszott gigászi csatájához az elődöntőben. A bomba-tenyereseiről és temperamentumos szövegeléséről is ismert chilei Gonzalez nem tudott akkora erőket mozgatni mint a szerb tette korábban, Nadal így könnyűnek mondható három szettben nyert.

Érdekes megfigyelni, hogy az önfeledt turkálás, alsógatya igazgatás, hajtűrés, cipőfogdosás Nadalnál kezd háttérbe szorulni. A spanyol ráadásul kezdi elfelejteni régi nagy “hazafutásait”, amikor úgy rohan át a játékra készülve, hogy porzik utána a talaj. Nem harapja a bicepszét sem, kevesebbet vág ököllel a levegőbe, viszont jobban teniszezik mint valaha.

Ha rendeznének olyan versenyt a mezőnyben, hogy ki fejlődött b idő alatt legtöbbet, bizonnyal Nadal nyerne: a spanyol kezd maximálisan alázatossá válni a játék iránt, kezdi tisztelni az ellenfeleit, nem mellékesen minden eddiginél jobban teniszezik. És most már világelső…

Peking, férfi egyes, döntő:
Rafael Nadal-Fernando Gonzalez: 6:3, 7:6, 6:3