Zoltán
21 °C
36 °C

Döglött a papagáj, vagy csak alszik?

2008.08.28. 19:23
85 hozzászólás

Zokniigazítás, homloktörlés, kihúzzuk a seggünkből a nadrágot, lerugdossuk a vonalról a salakot, tizennégy labdapattogtatás, és nekiállunk Roger Federernek.

Minden az univerzum megbízható működéséért aggódó embert egyetlen dolog izgat a US Open első napjaiban: hogyan került hősünk szervezetébe kriptonit? Döglött a papagáj, vagy csak alszik?

Federer világelsőként úgy indult az évnek, hogy megpróbálja beérni Sampras 14 Grand Slam-győzelmét, amihez még kettőt kellett volna behúznia, tizenkettő már megvan.

Leginkább persze a Garrost, ami az egyetlen akadálya, hogy objektíven ki lehessen jelenteni: ő minden idők legnagyobb játékosa. Másodsorban megdönteni Borg rekordját, és egymás után hatodszor megcsinálni Wimbledont. Nagyon nem így lett. A forgatókönyvet egyszer csak Joker vette kézbe, nem elég a vereség, ott fájjon, ahol a legérzékenyebb. A Garroson kiderült, amíg Nadal egészséges és motivált, Federernek nincs esélye nyerni. Ami persze szemétség, nyertek Garrost nála salakon is gyengébb játékosok. Négy éve kizárólag Nadal állítja meg Párizsban, három éve a döntőben, mégis reménytelenül veszve van. Aztán elbukta minden idők legnagyobb teniszmeccsét. Az szar érzés lehet. Főleg 65 zsinórban megnyert füves borításon lejátszott meccs után, az örökkévalóságtól néhány pont távolságra. Őszre pedig nem maradt más, mint megszakadt sorozatok, elveszített döntők, érthetetlen kihagyások, első fordulós vereségek, összeomlás, értetlenül bámuló rajongók. Mindezt nem lehet Rafa nyakába varrni.

A rohadás mindig a csúcson kezdődik. Jelen esetben 2007 tavaszán. Federer 40 mérkőzés óta tartó, eddigi leghosszabb veretlenségi sorozatával a háta mögött érkezett Indian Wellsbe. Itt azonban a második fordulóban váratlanul sima vereséget szenvedett Canastól.

És valami elszivárgott a rendszerből. A vereség két hét múlva megismétlődött Miamiban, a legjobb tizenhatban. Aztán sorban jöttek a vereségek Nadaltól salakon, köztük a Garros döntőjében simábban, mint bármikor. Wimbledont és a US Opent behúzta, előbb Nadal, aztán Djokovics nem hitte el, hogy nyerhet döntőt Ferderer ellen. De már valami megváltozott. Az idei év első nagy versenyén, az Australian Open elődöntőjében Federer 5:3-as állásnál szervált az első szettért Djokovics ellen, amit addig példátlan módon eldobott, és akkor Djoker megérezte, elhitte, megcsinálta. Teljesen lényegtelen, hogy mindez Federer akkor diagnosztizált mononukleózisának köszönhető, vagy bármi másnak, a tavasz odalett.

Egyre többen hitték el, hogy van esélyük, hogy meg tudják csinálni. És nagyon akarják. Ha én lennék Andy Roddick, és 2003 óta minden meccsen megaláznának (4. pont), én is nagyon akarnám. Vadászat indult, mindenki egy ellen. Nem is nagyon kell mélyebbre ásni. Már régen semmi másról nem szól a tenisz. Federer profi pályafutása során lejátszott pontjainak 55%-át nyeri meg (ATP), ugyanez Roddick esetében 53%, Murray 52%, Rafa 55%, és mondjuk Tommy Haas 51%-kal nem nyert "semmit". Mérkőzésenként egy-egy kihasznált vagy eldobott break labda, lélektanilag fontos pillanatban megütött extra, magabiztos szervagémek a végjátékban, nagy százalékban megnyert tie breakek. Federernek eddig 12 Slam-győzelmet hoztak.

Most azonban nem jönnek az extrák, nem látjuk a hihetetlen fonák keresztelütéseket, a finom megoldásokat, a bevállalós fogadásokat. És ez nem jön vissza parancsszóra, nem szalad a kéz, ha bizonytalan, aki indítja. Kevés és rossz ritmusú előre mozgás, a későn megütött, eltört fonákok pedig minden ellenfél számára egyértelmű üzenetet hordoznak: Roger be van szarva, nem úgy játszik, mint eddig, most megcsinálom!

Eközben a gyenge évindítást követően a tavaszi salakpályás szezonban Nadal szokás szerint magára talált. Újdonságként bedobta a fonák nyesést, amivel végre ritmust tud váltani, magabiztosabb lett a szervája, két méterrel beljebb áll a pályán mint tavaly ilyenkor, ha kell bevállalja a hálójátékot. Így érkeztek májusban Hamburgba, az egyetlen tornára, amit Federer 2007-ben salakon meg tudott nyerni. Minden nyilatkozatában az itt mutatott játékára hivatkozott, végig azt bizonygatva, hogy van fegyvere Nadal ellen.

Már az elődöntő is egészen elképesztő meccset és fordulatot hozott. Djokovics azért játszott Nadal ellen, hogy győzelmével átvegye tőle a második helyet a ranglistán. Élete talán legjobb formáját hozta salakon, szétszakadt a pályán, de a minden sem volt elég. A döntőben Federer 5:1-ről! bukta el az első szettet, amin világelsőként nem lehet túllépni. Nadal Hamburgban nemcsak Federert, Djokovicsot is hazavágta, sehol nincs a tavaszi önbizalom.

A Garroson csak az derült ki, hogy Nadal annál is jobb, mint amit addig mutatott, megalázóan verte Federert a döntőben, aki erre a meccsre készült egész évben, de a negyedik játékban feladta az egészet. Talán megfordulhatott volna mindez Wimbledonban, de nem fordult. Néhány ponton múlott, de az a néhány pont a világelsőségbe került, Federer darabokra esett és rögtön a kemény pályás szezon elején beállt a klinikai halál.

Senki nem tudja, mi fog történni, senki nem került egy huzamban 17 Slam-torna elődöntőjébe, senki nem vezette a világranglistát 237 hétig (2. Connors 160 hét), senki nem teniszezett úgy, mint Roger Federer.

Borg, miután egy szezonban kikapott Wimbledonban, majd a US Openen Big Mactől, befejezte. Sampras, Agassi, Becker sokkal mélyebbről jött vissza pályafutása során több alkalommal.

Lehet, hogy elég egy jó meccs, vagy három elkapott labdamenet, talán edző kellene, talán pszichológus, de lehet, hogy már nem elég semmi sem. Fizikai problémák nincsenek, a motiváció megvan, a többi pedig itt...

Federer a nagy tornák elején mindig döcögősen indul, eddig azonban az ellenfelek feltartott kézzel álltak ki, elég volt a döntőben, esetleg az elődöntőben odatennie magát, fejben holtfáradt játékosok ellen. A kéthetes Slam-versenyeken ez felbecsülhetetlen előny. Most harcolnia kell végig, de az elődöntőig (ott Djokovics, ha) lazább sorsolást nem kaphatott volna. Úgy már nem lesz, mint egyszer volt, de Sampras és Borg szerint benne van még 4-5 Slam-trófea. Sok múlik a következő két héten.

A US Open második hetéről már a helyszínről tudósít a Teniszblog. Addig Eurosport, megfejtés fotelből.