Fábiánné emberileg már nem tartja nagyra Kovács Katalint

"A forgatókönyv jó előre meg volt írva, a benne foglaltakat nem lehetett kikerülni. A hetedik érzékem eddig még sosem hagyott cserben – mondta az MTI-nek Fábiánné Rozsnyói Katalin, akit az elmúlt hat évben rendre a legjobb magyar edzőnek választottak. – Valahol legbelül éreztem, hogy Pekingben már nem kell ott lennem" – tette hozzá, ezzel indokolva, miért nem ment el az edzőtáborozások utáni olimpiai ruhapróbára.

Janics indította a lavinát

Fábiánné csapatából elsőként 2007 áprilisában Janics Natasa távozott, akit áttelepülése után nemcsak felkészített, nevelt is. Idén májusban követte őt Kovács Katalin, akivel tizenhárom évet töltött együtt. A két fiatal tehetség, Kozák Danuta és Szabó Gabriella Kovács után ment el – őket korábban Simon Miklós edzette –, akkor már nyilvánvalóan abban bíztak, hogy ütőképes négyest alkothatnak, kijuthatnak az olimpiára.

„Minden ember köt bizonyos kompromisszumokat. Ám előbb-utóbb elérkezik az a pont, ahol már nem lehet tovább hallgatni. Van egy küszöb, amit átlépve az edző már nem hallgathatja el a véleményét. Natasa már nem akarta megcsinálni, amit én elengedhetetlenül fontosnak tartottam. Egyébként mindenki akkor megy el, amikor akar, én pedig változatlanul büszke vagyok a nálam készült versenyzőkre" – mondta Fábiánné, akit a MOB meghívott a kínai fővárosba.

Miután Janics eljött, jelezte, visszavárja, a példája viszont igazolta, ha olyan sikereket nem is képes elérni, mint Fábiánnéval, de a rövidebbik távon sikeres lehet. Eddig másnak ez nem sikerült, a szakítás után mindig visszaesett a renitensek formája, mert óhatatlanul lazítottak.

Fair play-díjat nem kap Kovács

Az edzőnő így nyilatkozott Kovács Katalinról. „Mint sportolóról most is csak az elismerés hangján tudok szólni. Ami az emberi részt illeti, hát ez a kép már korántsem ilyen egyértelmű. Fair play-díjat aligha fog kapni. Egyébként a legnagyobb baj az, hogy ma már túlontúl is minden a pénz körül forog, a számolgatásnak se vége, se hossza.”

Fábiánné némileg önmaga áldozata is lett, amikor azt hangoztatta, a négyesre válogatót kell kiírni. Abban bízott, az ő egysége a legerősebb. Angyal Zoltán kapitány ellenkezőleg érvelt – a páros és az egyéni alapján akarta összeállítani a hajót –, most viszont Benedek Dalmát az elnökség által korábban jóváhagyott elvek fosztják meg attól, hogy beülhessen a négyesbe. Akkor lehetne Fábiánnénak is egy versenyzője Pekingben, mert jelen állás szerint nincs.

Megrendítették a sportágat

Kovács triplázhat, Angyal ezt nem tartja károsnak, míg Fábiánné korábban úgy vélekedett: három számra őrültség felkészülni. Szakításuknak ez is oka lehetett, alighanem erre utalt, amikor a pénzt és a számolgatást szóba hozta. (Még egy bronzérem is tízmilliót hozhat.)

„Akik azt hiszik, hogy csak két ember, Paksy Tímea és Benedek Dalma a nagy vesztes, azok nagyot tévednek. Az események az egész sportágat megrendítették és megbélyegezték. A kívülállók között is nagyon sokan csalódottak a történések ismeretében. De beszéljünk a sikerekről, amelyek két évtizeden keresztül szinte elborítottak. A sikerekről, amelyeket mindenki másként él meg. Én például most is sikeres edzőnek tartom magamat. Más kérdés, hogy ami a legfontosabb – az egészség, a szeretet, a békesség –, azt a sikerekért sosem kaptam meg" – összegzett.

Négy arany már volt, öt még soha

A sportágnak a feszültségek ellenére is minden esélye megvan arra, hogy a legeredményesebb legyen. A kapitány úgy számol, a három női számban két arany jöhet össze, de egyik egység sem lehet a másodiknál rosszabb helyen.

A kenus Vajda Attilát ezren esélyesebbnek tartja, mint ötszázon, a Kozmann, Kolonics kenupárost ugyancsak ezren sejti jobbnak. Kammerer és Kucsera is a hosszabbik távon esélyes, vagyis négy aranyérem sem lenne meglepetés.

Négyet egyszer már nyertek a magyarok, Sydneyben – akkor a nők ezüstökig jutottak –, ötöt még soha. Pillanatnyilag ez sem kizárt, de bravúrok kellenének.