A magyaroknál nagyobbat senki sem bukott

"Senki sem érti miért, de be vannak szarva" - mondták egybehangzóan a magyar vívóválogatottról szakvezetők, edzők, sportági irányítók. Talán a félelemmel lehet magyarázni, hogy a hagyományos vívónemzetek közül a magyar bukta messze a legnagyobbat. Az oroszok sem szerepeltek jól, de egy aranyat mégis nyertek, míg a mieink történelmi és totális mélypontra süllyedtek, az egy bronzéremre nincs elfogadható magyarázat. Különösen, mert a csapat legidősebb tagja, Mincza Ildikó érte el az egy érmet, öt tus hátrányból fordított kínai riválisával szemben.

1996-ban Atlantából a magyar küldöttség arany nélkül ment haza, de akkor legalább két érmet szerzett, a férfi kardcsapat ezüstjével és Imre Géza bronzával.

A vívásban a bajok nem újkeletűek, nem a formaidőzítés csúszott el, a bili korában is kiborulhatott volna, mert 2000-ben Nagy Tímea aranya mellé nem társult más érem, míg négy éve az ugyancsak győztes Nagy mellé a férfi párbajtőrözők tettek ezüstöt. Mivel Nagy Pekingbe nem jutott ki, nem tarthatta az ernyőt, a problémák felszínre kerültek.

Haladjunk szakáganként, bár az első mondatban érintett tétel igazságtartalma mindegyikre értendő.

Női tőrben tehetséges generáció jött össze, Európa-bajnoki címet szereztek, idén júliusban csak a döntőt veszítették el Kijevben. A világranglista harmadik helyére kapaszkodtak, viszont életük nagy esélyét szalasztották el Pekingben. A Franciaországból kiebrudalt, nagy hévvel megszerzett Újlaky Virginie-t nem tudta a csapat vezetése kezelni. Két út lehetett volna: ha nem hozzák ki, vagy ha beteszik korábban, és az amerikaiak ellen ő lehetett volna a nyerő ember az elődöntőben. Bernát kapitány nem merte az USA ellen meglépni a cserét, mert félt, ha tényleg megsérül valaki, nem lehet visszacserélni. "Három és fél év munkája ment tönkre egy nap alatt" - ismerte be szomorúan a kapitány.

A női párbajtőrt lényegében fel lehet menteni, a férfit nem. Kivált, mert a világranglista vezetőjeként érkeztek. Igaz, tudták, hogy jobb lenne másodiknak lenni, mert akkor a nekünk kellemetlen Kínát elkerüljük. A Világkupákon azonban pompásan vívtak, a versenyek 85 százalékán dobogón végeztek, és ha öregek is voltak, könnyen leszúrták a mezőnyt.

Az egyéni után Kulcsár Győző kapitány érezte, nem lesz könnyű a házigazda ellen. A tavalyi világbajnok Kulcsár Krisztián könnyen kiesett egyéniben egy kínai ellen, Imre sem vívott jól, Boczkó elrontotta utolsó támadását, így nem brozérmes lett, hanem negyedik. Boczkó két nappal a verseny előtt azt mondta, nem tudja, kiment-e már belőle a csalódottság, reméli, igen, de minden a páston derül ki.

Nem vívott roszul, Kulcsár azonban megint nem találta a ritmust. Talán kicsit késve jött a csere, Kovács Iván mindent megtett, rajta igazán érezni lehetett, olimpiai bajnok szeretne lenni. Benne megvolt a sokszor hiányolt motivációs többlet. "A fiúk hajlamosak a görcsre" - ismerte be még a találkozó előtt Kulcsár Győző. Igaza lett, pontosan ismeri, kiket válogatott be. Pontosan tudta azt is, hogy már nem fiatalok, de hitt abban, hogy megoldják a feladatot. Pontosan tudta, hogy a bankigazgató Kulcsár nem mindig tud edzeni, hozzá kell igazodni. Eddig ment, most nem.

Kulcsár Győzőt sokan támadják, már a MOB-on belül is egyre többen mondogatják, hogy ugyan kitűnő sportember volt, és még most is iskolázik a tanítványaival, de vezetőnek nem a legmegfelelőbb, nem erős kezű. Egy biztos, a görcsöt nem tudta feloldani. A csapat összeállítása miatt is kapott bírálatot, Kovácsot a kezdőbe várták többen.

Az öttusázó olimpiai bajnok, a Honvéd vívószakosztályának igazgatója, Móna István az önbizalomból adódó mosolyt hiányolta, és már az elejétől a feszültséggel teli kétségbeesést látta az arcokon.

"A többségnek utolsó olimpiája, ezért kétszeresen is nagy a tét, mutatni akarnak még valamit, a jutalomból járó pénzből egzisztenciát teremteni, mindez a kelleténél jobban nyomasztja őket" - mondta Kamuti Jenő, a MOB főtitkára.

A kardozóknál egy haláleset, Gerevich György edzőé nehezítette a felkészülést. Nemcsik Zsolt és Szilágyi Áron a két utolsó hónapban már nem nála iskolázott, zavarólag hathatott a mester kiesése - technikailag mindenképp -, de legalább érte küzdhetett volna Nemcsik az utolsó asszóban USA ellen. Négytalálatos előnyt adott el, így kapott ki, nem találta önmagát a páston. "Elhiszem, hogy nagy kiesés szegény Gyuri, de arra talán nem magyarázat, hogy nem tud befejezni egy támadást" - mondta az egyik szakíró Nemcsikről.

Azok után, hogy kardban 1908-tól 1960-ig valamennyi csapatarany Magyarországra került, az elmúlt három olimpián a négyes döntő nélkülünk zajlik.

Az Egyesült Államokban sok orosz és francia edzőt szerződtettek, munkájuk szembetűnő, mentálisan is előttünk járnak, szeretnek velünk vívni, nevetnek, amikor hallják, a magyarokkal kell szembeállniuk a páston.

"Húsz éve nincs a Testnevelési Egyetemen vívómesterképzés" - kesergett a kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál MOB-elnök, aki a részletes elemzést későbbre tolná. Sokan mentek külföldre, a szakma egyre mélyebbre süllyed, állítják a sportágat közelről ismerők. Móna azt is elmondta, ha hirtelen sokan mennének vívni, mint Nagy olimpiai sikere után, nem tudná őket felvenni, mert edzőt nem tud fizetni. Ez az utánptlásképzés gondja, ezért lehetnek túlkorosak a csapatban.

Többször téma volt Pekingben, hogy nem megfelelő a vívók lelkesedése. Volt, akinél ezt érezni lehetett, de csak felerészben. Schmitt is hiányolta amindent elsöprő, határtalan akaratot. Azt már nem lehet feltétlenül elvárni, hogy belehányjanak a sisakba, mint annak idején az említett Kamuti, de nem lehet lazán venni egy ilyen versenyt, mert a mezőny roppant erős, tele van vb- vagy Eb-érmesekkel.

"Itt mindenki tud vívni. A magyarok is. Az a baj, hogy azon a napon, amikor kell, ezt nem tudjuk előhívni. Ez a betegségünk, mentális a baj, ezen csak pszichológusok segíthetnek, de azok meg nincsenek. Legalábbis nem megfelelő számban. Az egyik oldalon kőbalta, a másikon golyószóró" - elemzett Bernát Zoltán.