Benedek: Nem kell többet izgulnotok

2008.08.26. 13:55 Módosítva: 2008.08.26. 15:04
Hazaérkezett a magyar olimpikonok utolsó csapata Pekingből. a Syma csarnoknál közel ezren voltak, családtagok, barátok és szurkolók ünnepelték a csapatot.

Reggel fél hétkor több száz fős tömeg volt a Syma csarnoknál, holott többen is tudni vélték, késik a magyar olimpikonok utolsó csoportját szállító repülő, így még legalább fél órát várni kell a vízilabdásokra, a kajak-kenusokra és a többiekre.

A Stadion szálló előtt beszélgető két kínai turista nem is értette, mi ez a nagy népvándorlás az egykori Népstadionnál. Egy élelmes magyar árus már a stadion előtt kis asztalkán árulta a nemzetiszínű zászlókat, sálakat.

„Ez olyan dolog, mintha egy színész háromszor egymás után kapná meg az Oscar-díjat” – mondta Benedek Miklós színművész, aki háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó fiát várta.

Benedek elmondta, csak a döntő utolsó negyedében érezte biztosan, hogy megvan az aranyérem. „Tibor felhívott a döntő után, és azt mondta, most már nem kell többet izgulnotok”. (Később a fia azt mondta, nem lehet összehasonlítani az Oscart és az olimpiai címeket, de annak nagyon örül, hogy a szülei büszkék rá.)

A csarnokban feldíszített színpad, hang- és fénytechnika, kivetítő és műsorvezető várta a szurkolókat és az olimpikonokat. A kivetítőn vetített kisfilmek közül a legnagyobb ováció az olimpiai bajnokoknak járt, de fél nyolc tájékán, amint a Kozmann, Kis kenupáros feltűnt a képen, olyan hangulat lett a csarnokban, mint egy telt házas koncerten.

A szurkolók között pólóssapkába bújt 50-estől kezdve vízilabdát szorongató kislányokig mindenféle volt, akad roppant elégedett, de olyan is, aki szerint nagy csalódás volt az olimpia.

Nyolc órakor megérkeztek az olimpikonok, elsőként Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke tűnt elő a sötétségből, majd a műsorvezető egyenként szólította a színpadra a pontszerzőket, az érmeseket és az olimpiai bajnokokat.

Valamennyi nagy tapsot kapott, ekkor is Kozmannék tűntek a legnépszerűbbnek, és a két női válogatott is hasonló elismerésben részesült. Kozmann elmondta, az elmúlt egy hónap fájdalmai után kárpótlást kaptak az olimpiai bronzéremmel és a szurkolók szeretetével. Amikor a férfi vízilabdázók léptek a színpadra, már mindenki felállva tapsolt.

Schmitt Pál ugyanazokat mondta, mint három napja, meg kell becsülni a helyezéseket, nyolc alkalommal is csakegy tuson-találaton múlt a magyar siker, összefogásra van szükség. A vízilabdázókat, Janicsékat összeadta, 16 aranyérmes sportolóról beszélt.

Gyenesei István sportért felelős miniszter a szurkolók méltatása mellett képes beszédében kiemelte, a sportolóknak az akadályként eléjük gördített kövekből kell lépcsőt építeniük, hogy felérjenek a dobogóra. „Szóljanak a harangok, legyen kiért szólniuk, legyen harangozó” – zárta mondandóját.

Az ünnepség után a szurkolók aláírásokért és közös fényképekért rohamozták meg az olimpikonokat, akik a tízórás repülőút után is készsgesek voltak.

„Mi sem értjük mi történt az elődöntőben, azt csináltuk, amit addig nem szoktunk, más szisztémában játszottunk” – értékelte a női vízilabdázók negyedik helyét Stieber Mecedesz, a csapat legrutinosabb tagja. Saját sorsáról nem akart bővebben beszélni, de azt elmondta, a 2009-es vb-t végigcsinálja.

A Kammerer, Kucsera kajakpáros egy negyedik és egy ötödik helyet szerzett, ami maguk számára is hatalmas csalódást jelentett. „Nem kamikázeakció volt az, hiába hiszi mindenki. Jól mentünk, a két legnagyobb rivális az oldalvizünkön 800-ig hajózott, utána tudott robbantani” – mondta Kammerer az 1000 méterről.

Kammerer a folytatásban egy évet pihen – csak edzeni akar, a versenyzésre nem koncentrál –, de 2010-re felkészül rendesen, és ha jónak érzi magát, vállalja az olimpiai felkészülést 2012-re is. Ebben bízik Kucsera is, akinél első helyen a páros szerepel, de ha Kammerer mégsem vállalná, egyesben próbál kijutni a londoni olimpiára.

Nem biztos, hogy vállalja ezt Ferling Bernadett, aki a női kézilabda-válogatott legjobbja volt. A Dunaferr játékosa gyermeket szeretne.

„Sokan mondják, anyaként más versenyezni, sokakból jobb teljesítményt hoz ki, de én akkor már 35 éves leszek, nem biztos, hogy ez rám is vonatkozik” – mondta, majd elárulta, már nem olyan letört, mint az elveszített bronzmeccs után, tud örülni is a negyedik helynek.