Iván
9 °C
22 °C

Halhatatlan óriások között a vízilabdázók

2008.09.04. 13:59
31 hozzászólás
A magyar férfi vízilabda-válogatott sorozatban harmadszor nyert olimpiát, ezzel sportágukban ők az elmúlt évszázad legnagyobbjai. Összeállításunkból kiderül, vannak náluk is nagyobbak. Mind halhatatlanok.

A magyar férfi vízilabda-válogatott sorozatban harmadszor – összesen kilencedszer – lett olimpiai bajnok. Kemény Dénes együttese világrekordernek számít sportágában.

Ha más sportágakat is figyelembe veszünk, találunk hasonlóan kiemelkedő eredményeket. Összeállításunkban olyanokat vettünk figyelembe, akik három – vagy több – egymást követő olimpián végeztek az élen.

A magyar vízilabdázókhoz hasonlóan a britek is háromszor diadalmaskodtak a század elején1908-as és 12-es sikerük után a harmadikat 1920-ban nyerték az első világháború miatt.

Csak nyolc játékos mondhatja el magáról, hogy háromszoros olimpiai bajnok. Ők mindannyian magyarok. Gyarmati Dezső és Kárpáti György 1952-ben, 56-ban és 64-ben nyert, Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán 2000 óta gyűjtötte be három elsőségét.

Van magyar, aki náluk is többször diadalmaskodott ugyanabban a számban. Gerevich Aladár 1932-től 1960-ig, azaz hat olimpián is tagja volt a legyőzhetetlen magyar kardvívó-válogatottnak. 1948-ban még egy egyéni aranyat is sikerült szereznie.

Kovács Pál 1936-tól ugyanúgy tagja volt ennek a csapatnak, ő ötször tudott egymás után olimpiai bajnok lenni. Ebbe az elit társaságba tartozik Kárpáti Rudolf is, aki két egyéni elsősége mellett 48-tól volt csapattag, tehát zsinórban négyszer nyert.

A magyar vívók más szakágakban is sokszor alkottak maradandót. A férfi párbajtőrcsapat 1964-től sorozatban háromszor lett a legjobb, Kulcsár Győző - a szakág jelenlegi szövetségi kapitánya – mindháromszor a csapat tagja volt, és 1968-ban Mexikóban egyéniben is első lett.

Az olasz párbajtőrcsapat 1952-től háromszor is a legjobbnak bizonyult, soraiban Giuseppe Delfinóval és Edoardo Mangiarottival. Utóbbi négyszeres bajnok, tagja volt az 1936-ban győztes csapatnak is.

A nők közül a szovjet tőröző, Jelena Novikova-Belova 68-tól uralta három olimpián a dobogó legfelső fokát. Az olasz Giovanna Trillini 92-es egyéni győzelmekor csapatban is nyert. Ez utóbbit 96-ban és 2000-ben megismételte.

A nőknél Egerszegi Krisztina 1988-tól visszavonulásáig verhetetlen volt 200 méteres hátúszásban. Öt olimpiai elsősége közül hármat ebben a számban szerzett.

Hozzá hasonló bravúrt csak a négyszeres olimpiai bajnok ausztrál Dawn Fraser tud felmutatni, aki 1956-tól három olimpián nem talált legyőzőre a 100 méteres gyorsúszásban.

Megsüvegelendő a német Birgit Fischer teljesítménye is, aki 1996 és 2004 között tagja volt a verhetetlen német kajaknégyesnek. Ha nincs a magyar egység 1992-es győzelme, ötszörös bajnoknak mondhatná magát ebben a számban, hiszen 1988-ban is nyert.

Amit a sík vízen Fischer tud, azt a vad vízen teljesítik a szlovákok. Az elmúlt három olimpián a férfiaknál a szlovák páros diadalmaskodott.

Visszatérve az úszókhoz: az Egyesült Államok férfi 4x100-as gyorsváltója 1964 és 2000 között uralta a trónt, utána az ausztrálok, négy év múlva a dél-afrikaiak nyertek.

A nőknél ugyanebben a számban az amerikaiaknak több remek korszakuk volt. Először 1920 és 36 között nem találtak legyőzőre, majd 1960 és 80 között nyertek minden olimpiát, majd 1992 és 2004 között is.

A férfiaknál a 200-as váltó is sokáig legyőzhetetlen volt, előbb tizenkét évig (1920-32) majd húsz évig (1960-80) nem tudták őket megverni az olimpiai döntőben.

A 200-as női gyorsváltó is hasonló sikerszériával bír, 96-os színrelépése óta az amerikaiak zsinórban háromszor nyertek, ám idén az ausztrálok megfosztották őket az elsőségtől

Jenny Beth Thompson 92-től háromszor is a 100-as csapat tagja volt, ezen kívül háromszor nyert a vegyes váltó, kétszer a 200-as gyorsváltó tagjaként. Nyolc olimpiai elsőségét mind váltóban gyűjtötte. Matt Biondi és Tom Jager a férfiaknál volt tagja a 84 és 92 között a háromszor győztes gyorsváltónak.

Az olimpiák másik klasszikus számában, az atlétikában is van kiről és miről beszélni. A finn Nurmi kilencszer nyert aranyérmet, három olimpián is nyert aranyat, de nem sikerült ugyanabban a versenyszámban tripláznia.

Nem úgy az amerikai Ray Ewrinek, aki 1900 és 1908 között egy huzamban nyerte a távol és a magasugrást. (Nem mellékesen az 1906-os nem hivatalos athéni játékokon is hozta ezt a két számot.)

A szintén amerikai Carl Lewis a távolugrásban nem talált legyőzőre négy olimpián keresztül (1984-96), a nőknél Evelyn Ashford tudott három játékokon is egymás után diadalmaskodni, tagja volt a 84-től zsinórban háromszor is győztes női 4x100-as váltónak.

Ökölvívásban hárman vannak, akik háromszoros bajnokok szériában. Papp László 1948-től, Teofilo Stevenson 72-től, Felix Savon 92-től nyert három egymás utáni olimpián.

A birkózóknál a szovjet Alekszandr Medvegy 64-től nyert három egymást követő olimpián, teljesítményének értékét növeli, hogy három különböző súlycsoportban. A szovjet, majd orosz Alekszandr Karelin a legnehezebb súlycsoportban 1988-tól vert mindenkit három olimpián keresztül. A negyediken is jól haladt a történelmi siker felé, de a döntőben az amerikai Rulon Gardner kivédekezte a támadásait, és megnyerte a sydneyi olimpiát.

Cselgáncsban a japán Tadahiro Nomura számít legendának, aki 1996-ban, majd az azt követő két olimpián is nyert a könnyűsúlyúak versenyében. Ugyanezt a tette vitte véghez a bolgár súlyemelő Naim Szulejmanoglu és a görög Pyrros Dimas. Előbbi 88-tól, utóbbi 92-től nem talált legyőzőre. Rajtuk kívül még ketten vannak, akik háromszor egymás után nyertek, de sem a török Halil Mutlu, sem a görög Akakios Kakhiashvili nem azonos súlycsoportban tette.

Egyéni sportágban ért el maradandót Gert Fredriksson svéd kajakos, aki 1948-tól háromszor nyert egyesben, majd 1960-ban 40 évesen szerzett egy bronzot, de párosban megint aranyérmes lett. Steven Redgrave angol evezős keretbe foglalta három elsőségét, 1984-ben és 2000-ben négyesben nyert, a közte lévő három olimpián párosban.

Hozzájuk csatlakozik Paul Elvstrøm dán vitorlás, aki az 1948-as londoni olimpiától kezdődően négyszer is a legjobbnak bizonyult finndingiben. A dán versenyző még 1988-ban, hatvanévesen is részt vett a szöuli játékokon. A román női evezős páros és nyolcas háromszor lett a legjobb 1996-tól.

A csapatok közül a női kosárlabdázóknál a Független Államok Közössége 1992-es sikere óta csak amerikaiak nyertek, előtte is kétszer ők voltak a legjobbak. A férfiaknál 1936 és 68 között hetet nyert az USA, és az azóta tartó időszakban is csak négyszer nem ők lettek a legjobbak (72 Szovjetunió, 80 Jugoszlávia, 88 Szovjetunió, 2004 Argentína); ebből egyszer (1980) részt sem vettek a játékokon.

A játékosok közül csak a nőknél találunk olyat, aki legalább háromszor egymás után győztes csapat tagja volt. Ilyen Dawn Staley és Sheryl Swoopes, akik 96-tól voltak tagjai a csapatnak. A mostani tornán nem vettek részt, nem úgy, mint Lisa Leslie, aki így egyedüliként mondhatja magát négyszeres bajnoknak zsinórban. (Teresa Edwardsnak ez nem sikerült a 92-es bukás miatt, így neki megszakítással lett négy aranya.)

A női röplabdázóknál Kuba 92-től három tornán át nem talált legyőzőre, és Regla Bell, Marlenis Costa, Regla Torres és Mireya Luis mindannyiszor tagja volt a csapatnak.

A leghosszabb sikerszéria az indiai gyeplabdázóké, akik 1928-tól 60-ig uralták a sportágat. A játékosok közül öten mondhatják magukat háromszoros bajnoknak. Dhyan Chand 1928-ban kezdte gyűjteni az aranyérmeket, Leslie Claudius, Balbir Singh Dosanjh, Randhir Singh Gentle és Ranganandhan Francis a háború utáni első, londoni olimpián szerezte első olimpiai bajnoki címét.