A gépek életre kelnek

Két héttel ezelőtt ugyanitt még arról volt szó, hogy szegény szerencsétlen Forma-1 már csak radikális szabályváltoztatásokkal menekülhet meg a reménytelen unalomba fulladástól. Ha sürgősen nem történik valami, férfiak milliói választják a vasárnapi ebéd után motorzúgás helyett végérvényesen a szunyókálást. Akkor még egy maroknyi nagyon ravasz mérnökön kívül tényleg senki nem gondolhatta, hogy szabálymódosítások nélkül is nagyon gyorsan visszatér az izgalom a sportba. Most, túl a szezon első versenyén viszont már mindenki számára világos, hogy idén olyan fordulatokra számíthatunk, amilyenekre a Forma-1-ben nagyon rég nem volt példa.

Az, hogy a Brawn BGP 001-es versenyautó fenéklemeze teljesen szabályos-e, teljesen irreleváns. A sporttörténet nagyjai Maradona kezétől Lance Armstrong gyanús vizeletéig mindig kaphatóak voltak a szabályok áthágására, vagy legalább kijátszására, ha a cél, azaz a győzelem ezt kívánta. Egy rendes sportoló nyerni akar, és többnyire mindent meg is tesz ezért. Ross Brawn csapattulajdonos pályafutása során nem először igyekszik rugalmasan értelmezni a mérnöki tudása szárnyalását kordában tartani igyekvő szabályokat, és nyilván nem is utoljára. Csepp kétségem sincs az ügyben, hogy ha a többi csapatnak jut eszébe újszerű diffúzorokat tervezni, akkor gondolkodás nélkül alkalmazták volna ezeket. Brawn ravaszabb és gyorsabb volt náluk, most pedig siránkozhatnak a patvonal mellől.

Akinek van pénze és lehetősége saját Forma-1-es istállót gründolni, azt valószínűleg semmiképpen sem jogos Dávidnak nevezni, ám a Brawn váratlan és történelmi diadala igenis hasonlatos Góliát legyőzéséhez. 1954 óta nem fordult elő, hogy egy istálló az első versenyén piótáit az első és a második helyre hozza be, Brawnék sikerének értékét csak növeli, hogy autójuk szó szerint csak napokkal a szezon első futama előtt készült el. A Brawn-autók sikere kicsit minden olyan házi barkácsmester sikere, aki azt képzeli, hogy ha lenne mögötte pénz, simán bajnok versenyautót bütykölne, vagy legalább egy holdrakétát. És abban is van valami szép, ahogy ez a szinte teljesen fehér autó rommá veri a reklámokkal teleragasztott vetélytársakat - még ha a szponzorok hiányának Brawnék persze egyáltalán nem is örülnek.

A Brawn istálló két versenyzője ráadásul szerethető figura, akiktől nem nagyon illik irigyelni a sikert. Rubens Barrichello lassan 37 éves, versenyzői karrierje legszebb éveit vízhordásra áldozta fel Michael Schumacher Ferrarija mögött. Pályafutása során 63-szor állt dobogón, ám csak kilencszer nyert, ami elég szépen is ábrázolja, hogy neki majd mindig előre kellett engednie valakit. Visszavonulása előtt még megérdemel egy kis rivaldafényt, és csak azt sajnálhatja, hogy valószínűleg ismét csak a másodhegedűsi szerep jut neki. Csapattársa, Jenson Button egyrészt brit, akárcsak Brawn és az istállót valószínűleg eltartani készülő milliárdos, Richard Branson, másrészt sokkal fiatalabb, így nyilván ésszerűbb az ő futtatása, mint a hamarosan nyugdíjba vonuló brazilé. Nem mintha Buttonnal bármi gond lenne, leszegett fejjel szenvedte végig az utóbbi két szezont a megalázóan béna Hondával, most pedig még a fizetése lefaragásába is belement, csak versenyzési lehetőséget kapjon Brawnéktól.

Ha hinni lehet Brawnéknak - márpedig miért ne lehetne, végül is tényleg csak most szerelték össze a kocsit -, versenyautóikból egyrészt még messze nem hoztak ki mindent, másrészt elég amatőr, aki azt képzeli, minden a fenéklemeznek köszönhető. A világbajnoki, sőt még a konstruktőröknek járó címet is hiba lenne előre kiosztani, az viszont biztos, hogy ha az istálló anyagilag is biztos lábakra tud kerülni, a következő években a mezőny meghatározó csapata lesz.

Ráadásként pedig milyen érdekes az élet, két hete a pilóták sótlanságáról is volt szó, most pedig hirtelen ezen a téren is van előrelépés. Az Ausztrál Nagydíj időmérője utáni sajtótájékoztatón Barrichello megdicsérte a harmadik helyen záró Vettelt, majd viccelődve annyit hozzátett, hogy "Fucking German". A fiatal német vette a lapot, úgyhogy utólag már csak sajnálni lehet, hogy a brazil Michael Kockafej Schumacher mellett nem mert így poénkodni. Az ő reakciója még szórakoztatóbb lehetett volna.