A lelkükkel sokkal többet kell foglalkozni

A női cselgáncs az 1992-es barcelonai olimpia műsorán még csak bemutató sportágként szerepelt, de az első jelentősebb magyar siker már 91-ben megszületett, amikor a prágai Eb-n Nagy Zsuzsa aranyérmes lett. Teljesítményének értékét növeli, hogy juniorkorúként nyert felnőtt Eb-t. (Maga a cselgáncs az 1964-es tokiói olimpián mutatkozott be, mindössze négy súlycsoportban.)

A jelenleg szintén juniorkorú Joó Abigél a cselgáncs Világkupa-sorozat februári bécsi állomásán ugyan egy vereség után búcsúzott a küzdelmektől (a japán Oka Aszukától kapott ki), ennek ellenére eddig ő az idei év legsikeresebb egyéni női sportolója.

A 70 kilogrammos dzsúdós az év első nemzetközi magyar sportsikereként a január végi a szófiai cselgáncs Világkupán végzett az első helyen. A 19 esztendős, érettségire készülő versenyző úgy utazott, hogy jó lenne legalább egy meccset nyerni, mert akkor a vigaszágon talán lehet még két csatája. Ötöt nyert zsinórban.

„Már hatévesen cselgáncsoztam, mert apukám és a bátyám is ezt a sportot űzte. Sokáig nem tetszett, főleg, mert sokszor idősebbekkel kellett verekednem. Mindig megvertek, a legtöbb edzés végén sírtam.”

Sokáig csak hobbiként tekintett a cselgáncsra, a 2006-os miskolci ifi Eb volt az, amikor úgy érezte, több lesz ebből. „Harmadik lettem, és akkor végre lett önbizalmam. A tavalyi U20-as Eb-győzelmem óta már a felnőtt versenyeken is megismernek”.

Magyarország a női szakágban a felnőttek között csak a kilencvenes évek közepétől lett állandó résztvevője a jelentősebb világversenyeknek. Ezt megelőzően inkább a juniorok eredményei voltak említésre méltóak.

Pánczél Gábor, Joó edzője szerint a tavalyi három olimpiai résztvevő (Csernoviczki Éva, Baczkó Bernadett, Mészáros Anett) hatalmas előrelépés a szakágban, hiszen eddig mindössze egy olimpiai szereplést tudtak felmutatni. Itthon a legtöbben családi megfontolásból kezdenek cselgáncsozni, de vannak városok – például Paks –, ahol a dzsúdó meghatározó sportág.

Joó elismerte, nem nagyon szeretik az ellenfelek, magassága mellett hosszú kezeivel és lábaival sem tudnak mit kezdeni. Sokszor kellett fiúkkal meccselnie, mert nem volt a korosztályában hozzá illő lány, és bár ezt nem szerette, ma már tudja, sokat használtak a fejlődésében.

A junior Európa-bajnok azt sem bánja, hogy hónapokig készül egy jelentősebb versenyre, és egy nap alatt lemennek egy súlycsoport küzdelmei. Megéri azokért az eseménydús napokért készülni, és bár szokatlan, amit mond, de nagyon szereti az edzéseket is.

Magyarországon jelenleg több száz női cselgáncsozó van, a kiemelkedő egyesületek mellett, számos kisebb egyesület is akad, ahol sok a női versenyző, de nemzetközileg nem tudnak kitörni.

Joó Abigél a 2012-es olimpiával még nem foglalkozik, de tudja, súlycsoportjában a jelenleg vakbélműtétje után lábadozó Mészáros Anettel kell majd megharcolnia a részvételért. „Nem tudom, mi lesz három év múlva, az még messze van, nem szeretek annyira előre nézni”.

Egyelőre az érettségi és a Műszaki Egyetem építészmérnöki karára történő felvételi izgatja leginkább. Ezek sikeréért akár versenyeket is hajlandó lesz kihagyni. Így legközelebb júniusban, a junior Világkupán lép tatamira. A verseny tétje az Eb- és vb-részvétel kiharcolása, ami őt már nem is érinti, hiszen mindkét eseményre korábban kvalifikálta magát. Így csak amolyan formaellenőrzés számára a torna.

„Míg egy férfi versenyzőnél elsősorban a fizikai felkészítésen van a hangsúly, a nőknél a lelkiekre legalább ekkora hangsúlyt kell fektetni. A szerelem, a nőiség és a hiúság sok mindent befolyásol. A nőknél ezektől nem lehet elvonatkoztatni, annyira összetett sportág ez” – mondta Pánczél Gábor edző. Hol simogatni kell őket, hol fenéken billenteni – tette hozzá.