Hogy lesz ebből jó bajnoki döntő?

A csapatsportokban elért magyar sikereket többre értékeljük, mint az egyénieket, és szerencsére ritka, hogy valamelyik labdajátékban ne érnénk el szép eredményeket minden évben. Az idei már biztosan nem lesz kivétel, erről az MKB-Euroleasing Sopron Euroliga Final Four-szereplése, mellett a szegedi pólósok döntője, és a veszprémi és győri kézilabdások felejthetetlen BL-menetelése mind olyan sikerek, amik mögött sokkal több munka, és hozzáértés van, mint amennyivel kevesebb pénzből gazdálkodnak a gyakran legyőzött nagy kluboknál.

Világverő csapatok rendszerint erős bajnokságokban jönnek létre, egy THW Kiel ellen azért különösen nehéz egy magyar kézilabdacsapatnak játszania, mert ellenfele hetente játszik olyan hőfokú, sebességű, keménységű rangadót, amiből itthon évente 1-2 akad csak. A jó hazai bajnokság hiánya óriási hátrány, egyelőre még nem vészes annyira, hiszen minden sportágban van legalább két kiemelkedő klub, akik egymás között a nemzetközihez hasonló színvonalú rangadókat vívhatnak.

A női kosarasoknál a Sopron-Pécs párharchoz óriási lendülettel csatlakozott a Szeged (idén döntőt játszanak), és több vidéki városban nem mehetnek biztosra az érmekért küzdő csapatok sem. A női kézilabdásoknál a Győr most nem véletlenül emelkedik ki a mezőnyből, a világ egyik legjobb klubcsapata alakult ki Konkoly Csaba keze alatt. Alternatív megoldásként említhetjük a fehérváriak EBEL-csatlakozását, akik ellenfél nélkül maradtak az NB I.-ben, de ez a megoldás azért távol van az ideálistól.

Az MKB Veszprém évtizedes sikersorozatában óriási szerepe van a Pick Szegednek. A magyar bajnokságból toronymagasan kiemelkedő veszprémieknek a bajnoki örökrangadón volt esélyük olyan iramú meccset játszani, amilyenre a nemzetközi összecsapásokon kényszerítik az MKB-t. Egy Veszprém-Szeged presztízsében, keménységben felveszi a versenyt a világ bármely jelentős kézilabda-rangadójával, az utóbbi években egyenrangú felek harcoltak a bajnoki- és kupagyőzelemért, és ez nagyon jót tett mindkét csapatnak.

2007-ben a Szeged az ellen az MKB Veszprém ellen nyert bajnoki címet, amely korábban a tempohandballt óriási sikerrel alkalmazó (későbbi győztes) THW Kiel szétrohanásával szerzett eufórikus pillanatokat a régi veszprémi tornatermet zsúfolásig megtöltő szurkolóinak. A Szeged egy évvel később veretlenül nyerte BL-csoportját, és később idegenben legyőzte a Barcelonát, a Veszprém pedig megnyerte a KEK-et, miközben a két csapat vidáman gyepálta egymást bajnokikon, a Szegedé lett a Magyar Kupa, a Veszprémé a bajnokság.

A minőségi párharc azonban idén veszélybe került. Az MKB megnyerte mindkét bajnokit (időtlen idők után nyert újra Szegeden a Veszprém), de a Pickből kulcsjátékosok egész sora dőlt ki az alapszakaszban, csak tavaszra térhetett vissza több sztár, és a keret közben a válogatott Zubai Szabolccsal erősödött. A Szegednél valami nagyon nincs rendben, pedig komplett csapata van Vladan Maticsnak, nincsenek már kimondott hiányposztok, mégis borzasztó gyenge a csapat. A KEK-ből megalázó vereséggel este ki, a Magyar Kupa döntőjében pedig osztálykülönbség volt köztük és a végül megkegyelmező Veszprém között. Ha ugyanis az MKB végighajtja a teljesen tanácstalan címvédőt, történelmi verés lehetett volna a meccsből.

A mérkőzés után Zubai Szabolcs iszonyú idegesen járkált a pálya szélén. A beálló azt gondolhatta, erősebb csapatba igazol a Dunaferrből, de látva a két csapat múlt heti bajnokiját már ebben sem lehetett biztos. Az egész magyar férfi kézilabdázás érdeke, hogy Szegeden megtalálják a problémák forrását, és izgalmas, szoros döntőt lássunk. Olyat, ami méltó a csapatok történetéhez.