Gizella
9 °C
14 °C

Claudio Ranieri szégyellheti magát

2009.05.11. 13:45

Egy Milan-Juventus mindig rangadó. Akkor is, amikor csak a második hely a tét, nem a bajnoki cím, akkor is, ha a középmezőnyben harcolna a két olasz sztárcsapat. Vasárnap este a Serie A 35. fordulójában találkoztak, az 1-1-es döntetlen, a gyenge játék nem meglepetés a két csapat idényét végignézve, de a második félidő végén olyan dolgot láthattak a szurkolók, ami egy sörmeccsen is megengedhetetlen.

Az első félidő még elfogadható színvonalat hozott, a sérülések miatt tartalékos Juventus előtt adódtak nagyobb helyzetek, de a labdát jobbára a Milan birtokolta a kapuja előterét tíz emberrel megszálló torinóiak ellen. Az már ekkor látszott, hogy Claudio Ranierinek esze ágában nincs győzelemre játszani a San Siróban, pedig a vendégeknek sokkal jobban kellett volna a három pont, eggyel semmire nem mentek.

Az alacsony színvonal borítékolható volt, egyik csapat sem kápráztatta el idén közönségét. A Milan az utóbbi időben bedarálta az elé kerülő kiscsapatokat, a Juventus lényegét vesztett, teljesen fogalmatlan produkcióját már hetekkel ezelőtt kifütyülték saját szurkolói is.

A rangadó tétje a tulajdonképpen jelentőséggel nem bíró 2. hely mellett az volt, hogy a történelmi okokból mindkét fél számára fontos rangadón megmutassák szurkolóiknak, az ő kedvükért hajlandóak futballozni. Ez csak a Milannak sikerült, mert bár ők is borzasztó gyengén játszottak, legalább próbálkoztak, miközben ellenfelükről üvöltött, hogy egy pontért érkeztek, és a minimális kockázatot sem vállalják fel a győzelemért.

Nem is érne egyetlen szót sem a mérkőzés, ha a 84. percben nem történik két igen fontos dolog is: először Legrottaglie rúgta fel hihetetlen ostobán Patót, majd miután a játékvezető megkönyörült a Juventuson, és nem adta meg a teljesen jogos büntetőt, egy perccel később kiállította a Del Pierót hátulról letaroló Favallit. A torinóiak előtt megnyílt a lehetőség, hogy megszerezzék azt a győzelmet, amiért 85 percig nem sokat tettek.

A Milan – a hazaiaknak, ha másért nem is, ezért jár az elismerés – 10 emberrel is ment előre, így a Juventusnak a hátralévő rövid időben háromszor is volt lehetősége létszámfölényes kontrát indítani. A vendégeket azonban annyira nem motiválta a győzelem, hogy megálltak a félpályánál, majd kocogósra váltva inkább visszazártak, jelezve, még egy győztes gólt ígérő támadásért sem bontják meg masszív védekezésüket.

A játékosok mellett elvitathatatlan Claudio Ranieri felelőssége. A Juventus megpróbált szurkolói sok dolgot hajlandóak megbocsátani csapatuknak, de Ranieri csapatát nem véletlenül fütyülik hetek óta: a Lecce elleni hazai pontvesztés (a Juventus az utolsó percekben foggal-körömmel, de eredménytelenül védte 2-1-es vezetését) már nem először bizonyította, hogy egy ilyen gazdag történelmű európai topklubnál semmi keresnivalója egy hozzá hasonlóan gyáva edzőnek.