Nem vettük komolyan a rendszerváltást

2009.05.18. 21:12 Módosítva: 2009.05.18. 21:12
Tíz éve még mindenki irigyelte sportjáért Dunaújvárost, mára viszont végleg eltűnt az egykori bajnok futballcsapat, ifikkel kénytelenek kiállni a 99-ben BL-t nyert női kézisek. Az öt éve privatizált Dunaferr egyre inkább kihátrál a klubok mögül, de még így is százmilliókat ad. Az önkormányzat nem tud többet a sportra áldozni, már most is több mint félmilliárdot költ évente. A városban nem annyira pesszimisták a helyi sport jövőjével kapcsolatban, mint a kívülállók, de az biztos, hogy a korábbi sikereket képtelenség lenne megismételni.

„Engem most leginkább az érdekel, mi történik a Dunaferr-rel. A kormánytól kértek segítséget, és nem mindegy, megkapják-e. Ha nyolcezer ember az utcára kerülne, azt nemcsak a város érezné meg. Az messzire szólna."

Át kellett gondolniuk

Így zárta beszélgetésünket Dunaújváros polgármestere. Az MSZP-s Kálmán Andrásnál azonban nem az acélipari cég problémái miatt jártunk, hanem mert a gazdasági válság beköszöntével gyakorlatilag végleg padlóra került a város élsportja, amely tíz éve még bajnokok sorát ontotta a csapatsportágakban. És mint Dunaújvárosban szinte minden, ez is összefüggésben van a most már ISD Dunaferr Zrt.-nek hívott vasmű sorsával.

Fotók: Szémann Tamás
Fotók: Szémann Tamás

„A gazdasági válság miatt meghozott intézkedések keretén belül át kellett gondolni a versenysport támogatásának rendszerét is, hiszen elsődleges, hogy az ISD Dunaferr társaságcsoport erőforrásait a működés biztosítására, illetve a munkahelyek megtartására összepontosítsa. Azokat a szakosztályokat, ahol gyerekek, fiatalok sportolnak, a végsőkig támogatjuk, mert ezt a területet egyfajta szociális felelősségvállalásként tekintjük. Más a helyzet a professzionális csapatok esetében, ahol azt kell átgondolnunk, hogy szükségünk van-e arra a reklámra, amit a nekik nyújtott támogatásért cserébe kapunk.

A sportvezetőknek a vezérigazgató úr már régebben is elmondta, hogy hajlandó fenntartani a sport finanszírozásának egy részét, de folyamatosan megváltoztatva az arányokat: csökkenve a profi sportra szánt pénzt és növelve az utánpótlás támogatását. Ezt a folyamatot a krízis felgyorsította, így a profi sport vezetőinek meg kell érteniük, hogy több lábon kell állniuk, nemcsak a Dunaferr-re kell támaszkodniuk."

Ez a Dunaferr hivatalos véleménye. Sokkal többet nem árul el a 2004-ben privatizált cég, amelynek ukrán tulajdonosai és vezetői igencsak szűken kommunikálnak. A sorok mögött az húzódik meg, hogy a Dunaferr a női és a férfi kézilabdacsapatra szánt több mint 300 millió forintos támogatását majdnem a harmadára kívánja csökkenteni. A nők szerződése 2008-ban 180 millióról, a férfiaké 150 millióról szólt. Ez változna most 65-65 millió forintra. Igaz, a cégnek és a két csapatnak érvényes, tavaly négy évre megkötött reklámszerződése van, ezt azonban a Dunaferr december óta nem teljesíti, és amíg nem sikerül megegyezni a módosításról, nem is hajlandó újabb összegeket utalni.

Egyszer csak elfogytak

Ebben a helyzetben a Dunaferr NK néven futó női kézilabdacsapat még februárban látványosan összecsuklott. Az 1999-ben Bajnokok Ligája-győztes, legutóbb 2004-ben bajnok együttes már tavaly nyáron jelentősen meggyengült, februárban pedig valamennyi felnőtt játékosa távozott, és maradtak a 17-18 éves ifisták. Látva a távozók tömegét, felállt az edző, Imre Vilmos is. Ő és a játékosok sem kaptak fizetést öt hónapja, és amikor az utolsó utáni ígéretre sem jutottak pénzükhöz, a távozás mellett döntöttek.

Úgy tudni, a női kézilabdások már augusztusra felélték az éves támogatást, szeptemberben pedig elvesztették másik nagy támogatójukat, az AstraZeneca gyógyszercéget is. A csapatot működtető kft. egyik tulajdonosa, Silye Attila megkeresésünkre azt mondta, amíg nem tud biztosat a jövőről, nem szeretne nyilatkozni.

SZT8478

Nincs ekkorra baj a férfi kéziseknél, a dunaferres támogatás elmaradása miatt mégis az önkormányzat segítette ki a csapatot ötvenmillió forinttal. A férfi kézilabda-szakosztály, ellentétben a nőkkel, még mindig a Dunaferr SE-n belül, de a klub százszázalékos tulajdonában álló kft. keretében működik, így a klubnak szavazta meg a közgyűlés a november végéig visszafizetendő összeget. Erre azért volt szükség, hogy áthidalhassák a pillanatnyi pénzhiány okozta gondokat. A fideszes többségű önkormányzat sportbizottsági elnöke, Cserni Béla azonban rámutatott: a határozatban arra is felhatalmazták a polgármestert, hogy vizsgálja meg, van-e forrás ahhoz, hogy a támogatás vissza nem térítendőre változhasson.

A 2000-ben bajnok, egy évvel később KEK-döntős férfi kézisek szakosztályvezetője, Bene Gyula szerint nincsenek csődhelyzetben, stabil a gazdálkodásuk. Azonban az ISD Dunaferr még a tavalyi 150 millióból sem utalt át harmincmilliót. Bene azt mondja, a vezérigazgató által idénre ajánlott 65 millió forint elég lenne, de meg szeretnék kapni az elmaradt összeget. Abban sincs egyetértés a felek között, hogy a csökkentett támogatás csak erre a válságtól sújtott évre szóljon, és később visszatérjenek az eredeti összegekhez, vagy az eddigi megállapodást a mostani váltsa fel végleg. „A város mellett a kisebb támogatók, akik eddig is segítettek, most összefogtak. Sőt arra is van esély, hogy komoly új támogatók érkezzenek. Nehéz a mostani helyzet, de azért lehet pénzt szerezni" - bizakodott Bene, aki szerint a tervezett dunaferres pénz az alsó határ, az alatt már nem érdemes tovább vinni a csapatot.

Magyarázkodniuk kellett

A férfi kézisek most is a Dunaferr SE-hez tartoznak, a gazdálkodásuk azonban önálló. Az anyaegyesület támogatásához nem akar hozzányúlni az ISD Dunaferr, amelynek képviselői jelen vannak a DSE elnökségében is. A cégtől havi bontásban érkezik meg az évi 95 millió forint, és ebben az esetben sporttámogatásról van szó, nem reklámszerződésről.

„Tavaly kötöttük meg a szerződést a céggel négy évre, vagyis Peking után egy újabb olimpiai ciklusra sikerült biztosítanunk a működésünket" - jelentette ki Mátyás Gábor. A DSE ügyvezető igazgatója a klub pontos költségvetését nem akarta elárulni, annyit jegyzett meg, a Dunaferr támogatása a „nagyobb százalékot adja". Mátyás Gábornak egyébként az elmúlt hetekben többször is tisztáznia kellett, a női kézisek, illetve a már nevében sem dunaferres fociklub gondjaihoz semmi közük.

SZT8467

Persze ez a Dunaferr SE már nem egyenlő a tíz évvel ezelőtti, az egész országot „leigázó" klubbal. Jogilag persze igen, jelenleg hét szakosztállyal (benne körülbelül hatszáz igazolt sportolóval) és jóval szerényebb célokkal működik a DSE. A csapatsportok közül az említett férfi kézilabda a legerősebb, de a szintén egyszeres bajnok férfi röplabdacsapat is általában éremesélyes. A jégkorongozók utánpótlásszinten azóta is az egyesülethez tartoznak, hogy a felnőttcsapat 2002-ben önállósodott. Az ifik megnyerték a nemrég befejeződött bajnokságot. Az egyéni sportágak közül a kajak-kenu és az úszás a sikeresebb, ők adták a Dunaferr pekingi olimpikonjait. Igaz, előbbieknél visszalépést jelenthet, hogy eligazolt Benedek Dalma és Szabó Gabriella is. A birkózóknál és a tornászoknál nincsen fizetett versenyző, itt elsősorban a bázis szélesítése, a gyerekek sportolása a legfontosabb.

A focisták kiszálltak

Sem nevében, sem máshogyan nem kötődött most már a Dunaferrhez és annak sportklubjához a helyi futballklub, a Dunaújvárosi FC, amely februárban végleg feladta, visszalépett az NB II.-től. „A városban elhatározták, hogy eltűntetik ezt a klubot. Egyszerűen nem akarták, hogy futballt csináljunk Dunaújvárosban. Pedig megkérdeztem az önkormányzat vezetőitől, hogy én vagyok-e a futball támogatásának akadálya. De nemmel válaszoltak" - állítja Héger József, a csapatot működtető kft. tulajdonosa.

A dunaújvárosi futballban 2003 óta szerepet vállaló klubtulajdonos azért döntött a kiszállás mellett, mert az önkormányzat nem biztosította az ingyenes stadionhasználatot. A város vezetői máshogyan látják ezt a történetet, állítják, Hégerék nem szerződtek a vagyonkezelő céggel, így nem is voltak jogosultak a mindenkit megillető támogatásra.

Cserni Béla a sportbizottság elnöke
Cserni Béla a sportbizottság elnöke

„Lehet, hogy bonyolultnak tűnik a rendszer, de működőképes" - állítja Cserni Béla, aki a sportbizottság elnöki tiszte mellett a Dunaújvárosi Vagyongazdálkodási (DVG) Zrt. sportlétesítményi ágazatvezetője, vagyis hozzá tartoznak az önkormányzati tulajdonú létesítmények, a futballstadion mellett a jég-, a kézi- és a tornacsarnok is. A szisztéma lényege, hogy minden városi létesítményt használó egyesületnek "be kell jelentkeznie a rendszerbe", nyilatkoznia kell arról, hogy a székhelye Dunaújvárosban van. Ha ezt megteszi, a mindenkori listaár húsz százalékáért juthat hozzá az adott pályához, csarnokhoz, és erről szerződést köt vele a DVG Zrt.

A vagyonkezelő állítja, a DFC vezetői ennek a követelménynek sem tettek eleget, pedig a folyamat tavaly júliusban elindult. Héger szerint viszont nonszensz, hogy a város nevét viselő klubnak be kell bizonyítania, hogy dunaújvárosi, vagyis ez csak mondvacsinált ok volt. A klubtulaj azt is sérelmezte, hogy a szerződést több részletben kapta meg, ráadásul szerinte az sem mindegy, és nem egyértelmű, használatról vagy bérletről van-e szó.

A DFC tehát nem nyilatkozott, már csak azért sem, mert Héger egy 2006-os ígéretre hivatkozva jelképes, ezerforintos összegért szerette volna megkapni a stadiont. A várost vezető Kálmán András a klub akkori licenckérelméhez csatolt nyilatkozatban vállalta, hogy ha az önkormányzat birtokába kerül az akkor épp állami tulajdonú létesítmény, a klub jutányosan használhatja. A város és a DFC nem öntötte szerződésbe ezt az ígéretet, Héger szerint viszont ráutaló magatartásként kell értelmezni a polgármesteri nyilatkozatot.

A DVG-t képviselő Cserni rámutatott, ha a futballklub szerződött volna velük, jogosult lett volna az önkormányzati támogatásra is. Aki pályázik, eleve a piaci ár húsz százalékát jelentő díj további 80-85 százalékát megkapja. Ezt az összeget pedig köteles befizetni a DVG-nek. "Az a célunk, hogy minden legális legyen, hiszen csak úgy, ingyen nem adhatjuk a létesítményeinket" - állítja Cserni, aki szerint ha a DFC végigjárta volna ezt az utat, a piaci árat jelentő 15 millió forint helyett egymillióért is hozzájutott volna a pályához egy évre.

SZT8430

A csapatra jórészt saját más vállalkozásai hasznából, illetve kisebb támogatók pénzéből évi 60-80 milliót költő Héger megkeseredett a huzavonától, és kiszámolni sem volt hajlandó, mennyibe került volna nekik a stadion. Inkább visszaléptette a csapatot a bajnokságtól, fogta néhány játékosát, és beszállt a szintén NB II.-es, győri Integrál-DAC-ba.

Futball nélkül mégsem marad az ötvenezres város, mert az önkormányzat úgy döntött, Pálhalma (Dunaújváros egyik kültelke) megyei I-es csapatának működésére ötmilliót ad. Pályája OLLÉ-programos (ez a magyar futballszövetség létesítményfejlesztési projektje) bővítésébe pedig negyvenmillió forinttal száll be az önkormányzat. Erre azért van szükség, mert az utánpótlást eddig is a város tartotta fenn, és a fiataloknak valahol szerepelniük kell.

Mégis bizakodnak

"A versenysport a városunkban bajban van. Azonban még lehet, hogy ez az állítás sem teljesen igaz" - véli Szemenyei István, az önkormányzat Ifjúsági és Sportirodájának (ISI) a vezetője. És valóban, a női vízilabdacsapat, a Dunaújvárosi Főiskola-Elco-DVCSH döntőt játszhatott a LEN-kupában a Sturm Csehovval, összesítésben két góllal győztek az oroszok. A férfi kézisek a gondok ellenére elődöntősök lesznek a bajnokságban, és éremesélyesek a férfi röplabdázók is. A hokisoknál már véget ért a klubszezon: a tavalyi, csalódást okozó negyedik hely után visszatértek a dobogóra az Acélbikák, igaz, most nem volt az OB I.-mezőnyben az a két csíkszeredai klub, amely 2008-ban megelőzte őket.

Több megszólalónk is bizakodó volt, Cserni Béla azt mondta, Dunaújváros nem olyan pesszimista a város sportja kapcsán, mint a külvilág. "Dunaújváros minidig kezelte a krízishelyzeteket" - állította a polgármester, Kálmán András is. Azzal azonban most már mindenki tisztában van, hogy a tíz évvel ezelőtti sikereket nem lehet megismételni: a 2000-es évek elején hat különböző csapatsportágban adta Dunaújváros a bajnokot, Csollány Szilveszter pedig Sydneyben olimpiai aranyat nyert gyűrűn.

Kálmán András polgármester
Kálmán András polgármester

Az elmúlt tíz évben nemcsak a bajnokok lettek kevesebben, hanem a Dunaferr sportra szánt pénze is megfogyatkozott. Az aranykorban a legszerényebb becslés szerint is legalább egymilliárd forint jutott a klubra az akkor még állami tulajdonú cégtől. Most, a válság miatt meghúzott keret is 225 millió forint, ami egyáltalán nem kevés, csak a korábbiakhoz képest tűnik elenyészőnek. A cég ukrán tulajdonosai bevallottan nem tekintik olyan jó reklámhordozónak a sportot, mint a Dunaferr korábbi irányítói.

Nincs több pénz, de siker lesz-e?

Marad az önkormányzat, amely költségvetése négy százalékát költi sportra, azaz a 15,8 milliárdos büdzséből 580 millió forintot áldoz erre a célra, és ebben az összegben nincs benne a férfi kéziseknek nemrég megszavazott ötvenmillió. Ennél többet nem lehet - állította valamennyi önkormányzati megszólalónk. Az összeg nagy részét (340 millió forint) az államtól 2006-ban átvett létesítmények üzemeltzetése viszi el. A városi sportiskola fenntartása 54 millióba kerül, a tömeg- és diáksportra 90 millió jut. 56 millió forintot egyéb támogatásokra, többek között a versenysportra, az önkormányzati klub, Dunaújvárosi AC támogatására, jutalmakra, pályázatra, illetve egyedi kérelmekre jut.

A költségvetés eloszlásából is kiderül, a kulcsszó az utánpótlás-nevelés, a fiatalok sportolása lett a városban. Utánpólás-nevelő klubként határozza meg magát a Dunaferr is. "Mindig is volt egy munkamegosztás a város és a Vasmű között, előbbi az utánpótlás-nevelésre áldozott, utóbbi a versenysportra" - állítja a polgármester. Valóban, a Dunaújvárosi Városi Sportiskola (DVSI) és a gimnáziumi sporttagozat vonzotta a városba máshonnan is a fiatalokat. A sportirodát vezető Szemenyei István szerint a vezető szakosztályok visszaesését megsínyli a sportiskolai rendszer is. Egyre kevésbé lesz vonzó Dunaújvárosba jönni tanulni, úgy viszont kihasználatlanul maradhatnak a kapacitások.

"Nem kellett volna elengedni az aranytojást tojó tyúkot, hiba volt privatizálni a Dunaferrt" - állítja a motorcsónakosként kétszeres világbajnok Cserni Béla, aki szerint a Vasmű burokban tudta tartani a sportot is a kilencvenes években. Hasonló véleményen van a három éve új alapokon, a korábbiaknál szerényebb forrásokból működő hokicsapat ügyvezető igazgatója. "A rendszerváltást nem vettük komolyan" - mondja id. Azari Zsolt. Szerinte most más csapatoknak is azt az utat kell bejárniuk, amelyet nekik kellett az elmúlt években. Azari úgy gondolja, ahhoz, hogy a város sportja továbbléphessen, először a célokat kellene meghatározni. Tisztán üzleti alapon biztosan nem éri meg a profi klubok támogatása, ezt társadalmi szerepvállalásként is kell felfogni. "A reális cél az, hogy biztosítsuk a dunaújvárosi fiataloknak, hogy itt fussanak be sportkarriert" - állítja Azari.

SZT8257

Az is lehet, hogy ha Dunaújvárosban megint komoly európai sikert akarnak elérni egy csapatsportágban, akkor a támogatóknak, önkormányzatnak, szurkolóknak egy csapat mögé kell állniuk. Ahogyan az több magyar vidéki városban is történt. Hogy melyik legyen ez, azt viszont nagyon nehezen lehetne eldönteni, és komoly áldozatok nélkül nem is lehetséges.